HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-12-19

Havasi gyopár 46.

HARMADIK SZEMESZTER 1956 NYARA



1.



Jobb híján az IDŐHÖZ kötöm a szemesztereket. Említettem az elején, hogy ha a teljes történetet egy kerek egész egységnek vesszük, mondjuk például egy órának, akkor az első negyedórában 1955 őszéről, a második negyedórában /félóránál járunk ekkor/ 1956 teléről (és tavaszáról), a harmadik negyedórában /háromnegyedre futunk ki itt már/ 1956 nyaráról, és az évszakok természetes lefolyása folytán a negyedikben 1956 őszéről fogunk beszélni, eljutva ebben a részben a végkifejlethez, ha lesz egyáltalán "végkifejlet" már legalább is a szónak abban az értelmében, amit "végkifejlet" alatt úgy nagy általánosságban értünk.
Azt is mondtam, talán emlékszik rá az Olvasó, hogy a negyedórákat /fő részeket/ szemesztereknek fogom elnevezni, teljesen önkényesen, de nem teljesen logika nélkül. A szemeszterek persze nem "egyetemi" szemeszterek. Egyetemistákról szól a történet, a két főszereplő mindenképpen az, jutányos tehát számomra eme megközelítés. Amit még hozzá kell tennem, /gondolom az Olvasó már észrevette/: a "szemeszterek", már persze az első kettő, egyelőre csak azokról beszélhetünk, idő és térbeli terjedelmüket (oldalszámukat) tekintve, jelentős eltéréseket mutatnak, pedig a "szemeszterektől" jellegüknél fogva elvárható lenne valami időbeni egyformaság, -ámde se a valóságos, stopper-órával lemérhető idő-tartamuk nem egyezik, se pedig a regénybeli események lefolyásának időtartama. Egy-egy beszélgetés ecsetelésére, a beszélgetés a valóságban mondjuk csak néhány órát vett igénybe, a "láthatatlan szerkesztő" /ez nem én vagyok, hanem aki kívülről diktál!/ több oldalt, vagy fejezetet szánt, -a fejezeteket arab számok jelzik-, mint például arra, hogyan zajlottak Szemerédi János, Kassai Karolina, Csetényi Barna kollokviumai, szigorlatai 1956 december 20. és január 20. között. /Erre például konkrétan semmi időt nem szánt, de itt és most, ha már szóba került elmondom: mindketten átmentek minden tárgyból, Karolina oroszból is, "görbült" is az a jegy, bár, ahogy már szó volt róla, Vadmacska nem vette igénybe Szemerédi János felajánlott segítségét./
Ahogy az már lenni szokott az olyan regényekben, melyekben a történet nem csak az események síkján játszódik, hanem eszmei, gondolati síkon is, -ez a fajta megközelítés kedvelt írói fogás. A mű belső időtartama eltér attól az időtartamtól, amit lefed, /kétféle értelemben is eltér, mindkettőről az imént tettem említést/ -ismétlem, eltér, akár akarom, akár nem.
Miért tér el? -kérdezi az Olvasó.
Én visszakérdezek: mi a terjedelme egy gondolatnak?

Asztalomon a PC mellett több nagy, keményfedelű kötős-dossziéban a jegyzeteim /2500, részben nyomtatott, részben kézzel írott oldal/, hang és videofelvételek, korabeli újságok, ollóval kivágott cikkek, vastag piros vonalakkal aláhúzott szövegrészek. Ebből dolgozom. Előttem, a teraszon túl a tenger végtelen kéksége, nyugtalan nyugalma, nyüzsgő semmittevése. Amikor elfáradok, futok egyet a parton a puha, süppedő homokban, úszom néhány hosszat a medencében, vagy beülök tíz percre a jakuziba a pálmám alá.
Válogatok az anyagban. Túl sok és túl kevés. A "sok" és a "kevés" fogalma is relatív. Sokat tudok arról, hogy vélekedett bizonyos eseményekről Csetényi Barna, Eta néni, Tóth úr, a házmester, vagy Szóka Balázs, de keveset a vélekedések alapjául szolgáló eseményekről, történésekről, kevesebbet, mint szeretném.
Lapozgatok a jegyzetekben, szinte fejből tudom, melyik oldalon mi áll. Harminc év alatt többször harmincszor elolvastam mind a 2500 oldalt. Tallózok: ez érdekes, ezt beleteszem, ez nem annyira, ezt kihagyom. Sok minden marad ki, hiába, ez a rendje.
Itt van például a B/223-IV-el jelzett oldal. Átfutom, megcsócsálom magamban. Menjen, ne menjen?
Az oldal Szemerédi János egyik kirohanásáról szól, Csetényi Barna előadásában és kommentárjaival. Számtalan ilyen oldal van.
Álljon itt, nem bánom. Szó szerint jegyeztem le.

"Meg volt húzatva a János. Odajött hozzám az egyik szünetben és azt mondta, ki fogja magát rúgatni az egyetemről. A fő-lépcsőház fordulójában álltunk, a dékáni hivatalból jöttünk éppen és valami egész másról beszélgettünk, aztán egyszer csak nekem esett, és képembe ordította ezt a marhaságot. Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam. Említettem már, szívügyem volt a János, a legjobb barátom volt, ha valamelyikünk nő lett volna, a másik meg férfi, azt hiszem egymásba szerettünk volna. A barátság egyébként nagyon hasonlít a szerelemhez, olyan bizalommal, ahogy két igaz barát el tudja mondani egymásnak minden búját, gondolatát, bánatát, olyan bizalommal csak a szerelmesek viseltetnek egymás iránt. Megálltunk egy pillanatra a fordulóban, pár szót váltottunk "Gurulós" Icával és Szolset Ferikével, akik éppen felfelé jöttek. Alig, hogy elváltunk, a János rám nézett, haragos volt a szeme villanása, és képembe vágta, hogy ő bizony a következő vizsgaidőszakban szánt szándékkal megbukik három tárgyból, és kirúgatja magát az egyetemről.
Első pillanatban csak hápogtam, azt hittem elment a józan esze. Mielőtt bármit kérdezhettem volna, újra rákezdte: "ennek semmi értelme Cseba, nem bírom tovább, ettől az egész dologtól csak úgy tudok megszabadulni, csak úgy tudom őt lefelejteni, ha soha többet nem találkozom vele"
"Gyere", -mondtam neki, -"ne itt." "Keressünk egy kocsmát"
Elvillamosoztunk a Körtérre, ott volt egy rossz talponálló, amit a műegyetemisták "Kihelyezett Elméleti Tanszéknek" neveztek. Nagyfröccsöt rendeltem, kettőt, aztán később még kettőt. Támasztottuk a pultot. Nehezen szánta rá magát, hogy belevágjon, többszöri unszolásomra azért csak nekifogott.
Az egész ügy Szabó Katitól indult ki, János Házmester Katiként beszélt róla, állítólag a ház lakóitól kapta ezt a kedves, bugyuta nevet, ahol laktak. Én egyébként nem ismertem Szabó Katit, úgy emlékszem soha nem találkoztam vele. Vagy mégis? Nem tudom. Egy időben gyakran jártam Szemerédiékhez, összefuthattunk éppen. Szóval az történt, hogy a mi beszélgetésünket megelőző héten János találkozott a lépcsőházban, vagy Eta néninél Katival, lehet, hogy Eta néninél, látja, szita már a fejem. Kati kapacitálta, csináljanak valami kellemes kis programot vasárnap, menjenek ki evezni a Dunára. Jánosnak másfele járt az esze, és ímmel-ámmal azt válaszolta: "nem tudom még, majd meglátom". Kati fecserészett tovább: lemehetnénk előtte misére, a nyolcasra, egy fiatal pap tartja, nagyon aranyos, nagyon szépen tud beszélni, hallanod kell, miket mond"
"Nem hiszem, hogy jó ötlet" -mondta erre a János.
Kati úgy tett, mintha meg se hallotta volna a közbevetést, tovább áradozott.
"Képzeld, van ott egy barátnőm, egyetemista, ő is az Ötvösre jár, nem ismered véletlenül? Kassai Karolinának hívják.
Szemerédi barátom ekkor már minden idegszálával figyelt.
"Hogy hívják?"
"Kassai Karolinának" -ismételte meg a nevet Házmester Kati.
"Ismerem", -mondta a János. "Évfolyam társak vagyunk. Na nem bánom. Lemegyek veled a misére. Elvégre hozzátartozik az általános műveltséghez, hogy az ember tapasztaljon ilyesmit."
"És utána ugye elmegyünk evezni?" -nézett reménykedve Kati Jánosra.
"Persze" -egyezett bele az én szép és jó barátom. "Miért is ne?"
Így történt Csetényi Barna szerint, hogy Szemerédi János templomba ment Szabó Katival. /Innentől kezdve Csetényi Barna szövege az én tolmácsolásomban jelenik meg a hivatkozott lapon, így, e szerint írom le/ Úriasan felöltöztek mindketten, Kati sötét szoknyában volt és fehér blúzban, János öltönyben, nyakkendősen, ahogy illett. Időben indultak, hogy helyet kapjanak. Elsétáltak a Szövetség utcáig, befordultak a Dohány utcába. Onnan már csak két sarokra esett a Rózsák tere. Nem karoltak egymásba /soha nem karoltak egymásba, nehogy kitegyék magukat a szóbeszédnek/ és nem fogták egymás kezét, /Szemerédi János nem szeretett kézen fogva sétálni a lányokkal/ -csak mentek egymás mellett.
Nyolc óra előtt tíz perccel már a téren voltak, átvágtak a rózsa-ágyásoknál, vetettek egy pillantást Szent Erzsébet szobor-alakjára és bementek a templomba.
A padsorok telve voltak, és sokan álltak a két padsor között s a falak mentén, ahol a gyóntatószékek vannak jobb és baloldalt, és Krisztus keresztre feszítésének stációi gyönyörű színekkel festett márvány-táblákon gyóntatószéktől gyóntatószékig.
Kati kalauzolta Jánost, előre furakodtak a tömegben a jobb oldali mellékhajóban lévő Mária oltárhoz.
"Innen jól fogunk látni" -mondta Kati súgva.
"Merre van Karolina" -kérdezte János. -Kíváncsi vagyok tényleg eljött-e. Tudod: évfolyamtársam"
"Abban biztos lehetsz, hogy itt lesz. Minden héten itt van. Énekel a kórusban, majd meglátod! Most még bent vannak a sekrestyében"
Zúgni kezdett a harang. Az emberek a templomban áhítatos csendben várakoztak. Alighogy elhalt az utolsó kondulás, csengettyűszó hallatszott, feltárult az oltártól jobbra eső, nehéz vasalt ajtó és gyerekek jöttek ki kétsoros oszlopban, kisfiúk, kislányok.
"Ministránsok", -lehelte Kati közel hajolva Szemerédi János füléhez.
A ministránsok mögött fiatal, jóképű, szőke-szakálas pap lépdelt, ő utána a kórus tagjai vonultak, 18-20 év körüli fiatalok. Szemerédi Jánosnak nagyot dobbant a szíve, a csoport szélén megpillantotta Kassai Karolinát.
Hogy a lány felfedezte-e Jánost, nem lehet tudni. De mise közben, a szentbeszéd elhangzása utáni pillanatban Vadmacska egyszer csak hátra fordult és szembenézett Szemerédi Jánossal.
-Semmi kétségem nem lehetett afelől, hogy az a pillantás nekem szólt, -mesélte a műegyetemisták "Kihelyezett Elméleti Tanszékén" Szemerédi János Csetényi Barnának.
-Olyan szép volt a szeme. Nem is tudom, hogy mondjam...fénylett, világított. Életemben nem éreztem még ilyesmit. Egyik pillanatról a másikra elöntött valami melegség, azt mondtam magamban: szép a világ, jók az emberek, van Isten. Imádkozni kezdtem én is, mint a többiek, együtt mondtam az emberekkel a Hiszekegyet, emlékeztem minden, kiskorom óta elfeledett sorára.

A mise után János és Kati hazamentek, átöltöztek és, ahogy megbeszélték volt, kimentek a csónakházba a Római partra. Vittek magukkal mindent, amit kellett, fürdőruhát, törülközőt, napolajat, vajas-kenyeret szalámi karikákkal és egy nagy, kétliteres üvegben Eta néni által készített málnaszörpöt. A Kistarcsai Fésűsfonónak a Vöcsök csónakháztól nem messze volt a vízisport-telepe, egyenesen odamentek. Leszálltak a 34-es buszról a Mátyás király útnál, lesétáltak a Dunáig, balra fordultak és már ott is voltak. A gondnok odaadta nekik a kabin kulcsot, bementek átöltözni. Házmester Kati nevetett magában Szemerédi Jánoson /így képzelem el azt a jelenetet, -fűztem hozzá lábjegyzetben/ -ahogy János meztelenül szégyenlősen elfordulva azon iparkodik, hogy a fecskét felhúzza gizda fenekére.
"Gizda feneked van János, tudod-e?" -ugratta a fiút, ugrándozó, rakoncátlan emlőire igazítva a fürdőruha felső részét. Szemerédi János meglepetten nézett hátra, még éppen látta eltűnni Szabó Kati melleit, a mellek hetyke piros bimbóit.
Kati szeretett volna csókolózni Jánossal, azért tette a megjegyzést, hogy a fiú hátranézzen vége, s ő megmutathassa magát. János azonban máshol járt gondolatban, ő Vadmacska szép, fényes, szürke, kék, kardpengeként világító szemeit látta maga előtt.
Kivettek egy kettes kajakot a csónakházból, széles, behemót karvel-palánkozással készült vízi-járművet, lecipelték a stégre. Kati elmagyarázta Jánosnak, hogy kell beleülni, hogy kell evezni.
-Tudom, -mondta türelmetlenül a fiú, -már láttam ilyesmit.
Jól ment az evezés, simán, zökkenőmentesen haladgattak felfelé a part menti gyenge sodrásban.
-Közel kell maradni a parthoz, -mondta a hátsó ülésen Kati, -a part mellett lassabban folyik a víz.
Üdülők, csónakházak, sütödék maradtak el mellettük, elérték a Chinoin üdülő előtt lévő kiszögelést és elhúztak mellette. Hordalékot hozott a folyó, vastag faágak, majd egy csupasz rönk sodródtak el a kajak mellett. Verseny-kajakok és evezősök hagyták el őket, azután jött egy mókás, keskeny csónak, melyet oldalára szerelt hosszú-trimmes motor hajtott.
-Kielboat, -szólt hátra férfiasan széles válla felett Házmester Kati. -Ne arra nézz, lüke, hanem emerre, ott van la, ott az, amék motorral megy!
Nagy, zöld sziget közeledett feléjük, illetve, dehogyis, ők közeledtek a sziget felé.
-A Szentendrei sziget, -mutatott előre lapátja hegyével a lány. -Most már nem megyünk messzire. A hajóállomáson túl szigetodalon van egy lapos rész, ott kikötünk, és eszünk.

Mi történt, mi nem történt azon a széles, apró-kavicsos partszakaszon, nem részletezte János. Annyit mondott csak: sírt a Kati és azt mondta, amikor hazaértek, hogy soha többé nem megy vele csónakázni.
-Nagyon sajnálom, -tette még hozzá Szemerédi János a kocsmában, -de nekem aznap semmi hangulatom nem volt ahhoz,... tudod miről beszélek. Minden gondolatom Karolinával volt tele. Tényleg sajnáltam Katit, rendes kislány, jobbat érdemelne, mint én, olyan...olyan magához valót, tudod, hogy értem Cseba.
A délelőtt kifutóban volt, jó lett volna visszamenni az egyetemre, s megebédelni a menzán. Csetényi Barna sürgette Jánost, bökje már ki mi a baja.
Megitta a második fröccsöt, aztán rászánta magát.
Azt mondta, hétfőn írt egy levelet Karolinának. Nagyjából azt is elmondta, mi állt abban a levében. Remélem sikerül felidéznem, -tétovázott Csetényi Barna.

Ide írom, amit sikerült felidéznie:

"Kedves Karolina! Bocsáss meg, hogy újra zavarlak. Tudom, nem válaszolsz a leveleimre, nem tudom miért nem, de már hozzászoktam. Neked sem lehet könnyű. Azt szeretném kérdezni, már nagyon rég óta szeretném, találkozhatunk-e, beszélgethetünk-e? Hidd el, már rég feladtam volna, ha nem néznél rám. Ezek a pillantások tartják bennem a lelket. Ezért írok most is. Vasárnap a templomban hosszú-hosszú idő után újra egymásra néztünk. Annyira örültem neki, el se tudom mondani. Nagyon fontos vagy nekem, szeretném, ha jó barátok lehetnénk. Megpróbálok bízni abban, hogy most, erre az egyetlen levélre válaszolni fogsz. Várok. Várom a válaszod, akár igen lesz, akár nem. Ez a bizonytalanság maga a pokol."

Nagyjából így emlékezett Csetényi Barna arra, mit írt Szemerédi János Kassai Karolinának.

"Választ persze nem kapott, hiába várt az én szép és jó barátom.
Nos, ez volt az, az eget-rengető ok, ami miatt a János ki akarta magát rúgatni az egyetemről.
Azt kérdeztem magamtól, amikor kijöttünk a tanszékről, normális a János?
Kapásból rávágtam: nem, nem normális, pedig ha ő nem volt az, én se voltam, ismeri a történetemet Molnár Zitával"

Nos, ennyi állt a B/223-IV-es oldalon. De sok ilyen és ehhez hasonló oldal volt.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-12-20 09:15:16

válasz Rozán Eszter (2007-12-19 18:04:00) üzenetére
Kedves Rozália! Nagyon jól megfogalmaztad a lényegét, én is hasonlóképpen gondolom. Szóka Balázs véleménye persze csak egy vélemény, ő az egyik oldalt képviseli, mint ahogy Csetényi Barna a másikat. A Te véleményed és az én véleményem egyezik, én is azt gondolom, hogy az "igazi" szerelem ritka madár. Legtöbbször csak írók fantáziájában létezik. Nem tudom olvastad-e v. Somogyvári Gyulától a Mégis élünk című regényt, ha nem, és akarsz egy jóízűt sírni, feltétlenül olvasd el. Én már sokszor olvastam, mindannyiszor végigbőgtem. /Képletesen/
Na és bízzál abban, hogyha sikeres, nagy író leszel, majd Te is a tengerőarton fogsz alkotni!
Köszönöm, hogy írtál, szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-12-19 18:04:00

Kedves Bödön!
Most válaszolok a 45. rész után feltett kérdéseidre. Szerintem igazi, mindent elsöprő szerelem egy életben csak egyszer van, de az sem adatik meg mindenkinek. Hogy ki részesülhet benne? Függ-e életkortól, társadalmi helyzettől, egészségi állapottól, anyagiaktól? Nem, a szerelem mindettől független. Éled a magad megszokott életét, amikor egyszer csak találkozol valakivel, aki megváltoztatja az életedet, és te is az övét. Ez még plátói szerelemnél is így van, hiszen Szemerédi is ott akarta hagyni az egyetemet Kassai Karolina miatt. Hogy a véletlen műve-e egy ilyen találkozás, vagy egy felsőbb akarat dönti el, ezt kinek-kinek a világnézete határozza meg. Én úgy gondolom, hogy azokkal az emberekkel, akikkel találkoznunk kell, azokkal találkozni is fogunk, de mi határozzuk meg, hogy mit kezdünk azzal a kapcsolattal. Az igazi szerelem kiváltság, mert sok ember csak vágyakozik utána. Ilyen esetben persze az is lehet, hogy ott van az orra előtt az illető, csak nem veszi észre. Nagyon jó kérdéseket tettél fel, ez a rovat nem is lenne elég a megtárgyalására.

Más! Ilyen idilli helyen én is szívesen írnám a regényemet, tengerpart, lengedező szellő stb. Ez a rész is tetszik.

Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)