HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47309

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: Myrthil TillerFeltöltés dátuma: 2007-12-22

A láthatatlan hadsereg részlet

A láthatatlan hadsereg



Részlet



A fák között szinte észrevétlenül bújt meg a domboldalra épült kicsiny falucska. Nem volt túl nagy, körülbelül 20- 25 viskóból állhatott. Tetejük szalma és fadarabok keverékéből készült, a falukat sárból és kőből tapasztották össze. Az éjszaka esett rengeteg csapadék lassan, sártengerként folydogált a megrongálódott kunyhók oldala mellett. A tetők sem maradtak érintetlenek. Volt melynek csak a fél teteje hiányzott, de akadtak teljesen csupasz falak is. Néhány rossz helyen álló házikó teljesen a víz martalékává vált. A sárfolyam nagyobb része már lefolyt a völgybe, és magával vitt minden mozdíthatót. Házakat, állatokat és embereket is. A földből, mint a füstoszlopok, szállt fel a köd. Az ég már szinte makulátlanul kék volt, egyetlen felső sem úszott rajta. A nap viszont, gyengén, szinte erőtlenül melegített. A közeli erdő sem úszta meg nyomtalanul a felhőszakadást. A fák megtépetten álltak, néhány viszont feladta a harcot és gyökerestül, hatalmas robajjal bedőlt a többi fa vagy épp a viskók közé.

Az emberek félénken, szinte remegve bújtak elő menedékeikből, ahova a múlt éjszaka az első villámcsapások és a hirtelen alázúduló eső után, az áradások elől menekültek be. Még soha nem éltek át ekkora vihart. Az öregek, kiknek már nem vehették hasznát a túlélők keresésében, izgatottan vitatkoztak, ki találkozott már élete során ehhez hasonló égszakadással. Egymást túl licitálva mesélték kalandjaikat. A végére egész hihetetlen történetek kerekedtek belőle, melyeket a legkisebb gyerekek feszülten hallgattak és egy-egy mese befejezése után, könyörögtek a következőért.

Miközben ők az idősek szavain csüngtek, a felnőttek izgatottan kutattak puszta kezükkel az összedőlt viskók között túlélők után. Ahányszor egy- egy sebesültet vagy holttestet ástak ki a romok alól, kiabálva összecsődültek körülötte egy kupacban, reménykedve, hogy épp az ő családtagjuk került elő élve vagy épp holtan. Akinek nem volt szerencséje, folytatta a szinte már reménytelenek tűnő ásást.

A mentés szinte az egész napjukat kitöltötte. Aki így vagy úgy megtalálta elveszett családtagjait, ment a dolgára, hisz volt bőven, mint tenniük. Nem csak a halottakat kellett eltemetniük, de valamilyen tákolmányra szükségük volt, a fejük fölé. A nőket elküldték gallyakat gyűjteni a közeli erdőbe és vizet hordani a falu melletti patakból egy-egy harcos társaságában. A gyerekek a romok között kutattak a még megmenthető élelem után, majd csatlakoztak az asszonyokhoz bogyókat gyűjteni. Sietniük kellett, hogy még sötétedés előtt végezzenek.

Eközben a férfiak a legnagyobb háznak próbáltak ideiglenes fedelet készíteni és kerítéssel körbezárni, mert a viharban ez is megrongálódott. Ezt már korábban is az élelem és a gabona tárolására használták. Még évekkel ezelőtt több, egymás melletti, kisebb házikót kapcsoltak össze egy naggyá. Az ötlet a falu az akkori vezetője fejéből pattant ki. Így a külső falakat összekötötték, a középső falakat pedig kibontották. A falut körbezáró, ágakból font kerítés hiányzó részeit nem is próbálták befoltozni, idő és emberi segítség hiányában.

A napkorong már kezdett lassan eltűni a környező hegyek között, mire az utolsó holttestet is elásták az összekapart véres földdel együtt. A nap utolsó sugarai vörösre festették az eget, akárcsak reggelre a vér a földet. A szél kezdett ismét felerősödni, és a fák leveleiről lefújta az ott megtapadt vízcseppeket.

Mielőtt az első csillagok ragyogni kezdtek volna az égen, a falu közepén hatalmas tüzet raktak, és a köré gyűltek össze melegedni és falatozni. Körülbelül 30-40 fős társaság csoportosult össze, java része nő és gyermek volt. Ennyien maradtak csak, pedig évekkel ezelőtt még többen, mint százan éltek itt. Az első kiásott és részben felzabált holttestek megtalálását követően sokan elmenekültek. Azóta se látták őket. Az itt maradt emberek testét mocsok és zúzódások borították, ruházatuk szakadt rongyokból állt. Szótlanul ették a talált élelem egy részét. A maradékot az összegyűjtött bogyókkal a házba zárták a néhány életben maradt háziállattal és a megmenthető sebesültekkel együtt. Még el sem aludt a tűz, mire mindannyian a biztonságosnak hit viskóba szorongtak. Nem mertek tovább kint maradni, féltek a sötétben. A reménytelennek vélt sebesülteket a tűz mellett hagyták, hisz csak nyűg lett volna a nyakukon az ő ellátásuk is. Azok erőtlenül próbáltak tiltakozni, de egy-egy jól mért ütés után ismét csendben maradtak.

A hold majdnem teljes egészében ragyogott az égbolton, de még így sem világította meg teljesen a falu területét. A lakók csendben összebújtak a házikó mélyén, olyannyira, hogy még a gallyak égésének zaját is lehetet hallani. És még valamit. Tudták, hogy itt vannak, és most keresik a halottakat. Érzik a vér szagát. Egy gyenge kiáltás hallatszott, az egyik sebesült kért elfúló hangon segítséget, hiába. Aztán már csak a morgás és csámcsogás hallatszott. Nem tudták, hogy micsodák. Nem ez volt az első éjszaka, amikor eljöttek és felfalták a halottakat és a sebesülteket. Néhányan próbálták megölni vagy csak meglesni őket, de soha nem tértek vissza. És pár hét alatt elfogytak a vállalkozó szellemű felfedezők, a szerelmüket bizonyítani akaró udvarlók és a családjukat féltő férfiak. Azóta inkább elrejtőztek, elbújtak azokon az éjszakákon, védtelenek lévén.

Így kezdődött ez az éjszaka is. Aztán egy váratlan női sikoly törte meg a csendet. Mara, a falucska vezetőjének, Rasinak az asszonya kiáltott fel fájdalmában. Az izgalom hatására megindult nála a szülés. Testét görcsök rázták meg, miközben a földön feküdt. Az idős asszonyok gyorsan feltalálták magukat ebben a helyzetben is. Pár perc múlva már melegedett is a víz a rögtönzött tűzrakáson. Hogy aztán mi történt, még évek múlva is találgatták. A kis csecsemő világrajövetelekor hangosan felsírt. És azok odakinn vonyítva elmenekültek. A gyermeket anyja mellére helyezték és félelmükben a szoba másik sarkába húzódtak.

Rasi persze ezt is csak a maga hasznára akarta fordítani. Tudta jól, hogy nem sokára elveszti a falucska vezetését, a többség már így is Gonzót támogatja. Ezért mindenkinek azt hazudta, hogy egy álmot látott, melyből megtudta, lánya fog születni ismét, de ez a lány különleges lesz, ő lesz az, aki segít nekik legyőzni azokat a lényeket, melyek éjszakánként felzabálják a halottakat. Akkor ez reménnyel töltötte el a lakókat. Úgy gondolták, most talán fegyvert kaptak, amivel végre meg tudják védeni magukat, és nem lesznek többé védtelenek. Azonban a következő halálesetnél, mely már sajnálatosan pár nap múlva bekövetkezett, nem segített a gyermek. Hiába vették el erővel az anyjától és verték, hogy sírjon, a hangja nem ijesztette el az árnyakat. Mikor rájöttek, hogy a csecsemő használhatatlan, már feleslegesnek tartották, hogy életbe maradjon. Mérgükbe kidobták az ajtó elé, majd ott hagyták a síró anyját. A nő félve megindult a ház elé a gyermeke után, annak ellenére, hogy tudta, akár az életébe is kerülhet. De az árnyak addigra már befejezték a lakomát, és sértetlenül visszamászhattak a biztonságos épületbe. Arról, hogy mit látott soha nem beszélt. Nem is tudott volna, hisz a sokktól örökre megnémult. (.....)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-11-23 16:21:19

Még mindig maradt benne néhány hiba, de a történet nekem tetszik. Van ennek teljes változata is?:)
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-03-05 08:18:50

Végre felkerült a frissített változat! :-D
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2007-12-30 09:14:23

Jó helyesírással megfogalmazott rövid történtetet olvashattunk. Abban igaza van artur-nak, hogy saját munkákat - mielőtt föltennénk a honlapra - át kell olvasni, mivel mindig akad néhány javítanivaló benne.
Üdvözöllek a táborunkban!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2007-12-23 17:47:35

Szia!
Most csak röviden. Ha az írással akarsz foglalkozni, akkor figyelj jobban. Például:
"Testükhöz mocsok és zúzódások fedték,"
Üdv.
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-12-23 17:02:14

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nem férek hozzád... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nem volt... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Gyermekkori álmok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Néha még álmodok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mikor verset írok... címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 8. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fiúk címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 8. címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Írnod volt muszáj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)