Szomjazom. Szám kiszáradt patak medre,
Éltető csókod hiánya hornyolta cserepesre.
Hiába vágyom, hiába a kiserkenő kín,
Oly messze vagy, végtelen messze.
Szomjam hiába hív.

Hívlak. Fagyos széllel száll az üzenet:
Gyere kedves! Végy karodba, hogy megpihenhessek!
Hiába minden, hiába szólongat a vágy,
Oly messze vagy, még a segélykiáltás sem
ér el szívemtől hozzád.

Ölelni akarlak!
Karom indája magába zár.
Csókolnám ajkad,
Mint mezőt a nyári napsugár.

Simogatni akarlak!
Megpihenni, hol lélegzeted eláll.
Kócolnám hajad,
Míg önfeledt játékba belehalna a vágy.

Nézni akarlak!
Szemem szomjazza arcod varázsát.
Fejem kívánja vállad.
Ráhajolva álmom odasimul hozzád.

Felkiáltok. Mindez a képzelet játéka csupán.
Hiába vágyom, hiába a kiserkenő kín,
Oly messze vagy, lehetetlen a találkozás.
Szerelmem szűkölve hiába hív.