Statisztika

Az éj fordulóján óriás vagyok
Törpe-országban némán ballagok.
Törpe tókörül sziklák fehér fénye,
Törpe lámpásként világít az éjben.
Törpetó partján utam megreked,
Mit tükrében látok, szívem beleremeg,
Leülök hát, partján egy törpe sziklára,
Milyen törpe tóba egy óriás lába?
De a gondolatot elhessentem,
Térden könyökölve a tótükrét nézem.
Tücsök zenészek nótáját hallgatom,
Tó tükrébe nézve, a világot látom.
Égbolt tenyerén fényes csillag sereg,
Óriás lelkem, mosolyogva mereng,
Lelóg közepéből, szomszéd várkéménye,
Égbe kapaszkodik, fenyőfa gyökere.
Mennyi gyönyörűség! E csepp tóba
Mintha a világ beköltözött volna.
Óh! És a sziklák! Mint már említettem,
Cseppnyi barlangjában, ezer törpe-terem,
És ott lenn a csúcson! Turulmadár szárnyán
Repül a gondolat át, törpék országán.
Jobb időkről mesél szárnycsapkodása,
Neki a törpének saját országában.
A sziklacsúcsokon túl: törpe búzatábla.
Ha jobban megnézem, a nap szárazra rágta.
Csepp csomómba zöld fű, a szikla árnyék.
Törpe csordának lét mentő ajándék.
Megtörik a tükör, rezzen a síkja
Itt fenn a sziklatövén óriás lába
Kilép a tó vízéből, épp,
És én talpa íve alatt bújok,
Rá eszmélek: míg élek, törpe maradok.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom