HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48111

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-01-08

A hadistennő 20


XXX.
Az élet megy tovább.

A hajnal Antoniát a ház teraszán lelte, ahogy a köntösébe burkolózva ült, és nézte, ahogy keleten az égalja egyre világosabb lesz. Valaki hirtelen a vállára tette a kezét. A lány balra fordította a fejét, és Tyr szigorú tekintetét látta maga előtt.
- Nem tudsz aludni?
- Nem. A tegnapi nap eleje jár a fejemben. De látom, téged se hagynak nyugodni a dolgok. Képtelen vagyok megemészteni a kudarcunkat, Tyr.
- Igen. Nekem is nehéz lenyelnem ezt a békát, de meg kell tennem. Tudod, rájöttem, hogy bolond voltam. Annyira hittem abban, hogy most is győzni fogok, hogy elfelejtettem, hogy a Lehetetlennel harcolok.
- Tudom. Én is ugyanazt érzem, amit te. Tudod, valahogy örülök annak, hogy nem sikerült legyőznöm Ellit.
- Miért?
- Mert akkor már régen túlszaporodott volna az emberiség. Meg aztán gondolj csak bele! Életerős fiatalként meghalni milyen rossz lenne. Tele vagy élettel, és mégis meg kell halnod, mikor eljár az időd. A Halál és az Öregség kéz a kézben járnak.
- Valóban.- mosolyodott el keserűen a hadisten.
Antonia a cigijét Tyr elé tartotta, aki kivett belőle egy szálat, és rágyújtott, mert erre a gondolatmenetre rá kellett gyújtani. Ezek után csend telepedett közéjük. Mindketten hallgattak, és nézték a napfelkeltét, mely először vörösre, majd lilára, végül narancsszínűre festette az előtte elvonuló felhőket.
- Milyen szép, kár, hogy nem tart örökké!- sóhajtott fel Antonia.
- Valóban, de ez is figyelmeztet az idő múlandóságára.
- Igen. Tudod, elég fura érzés figyelni a világ változását, és azt tudni, hogy te akkor is fogsz létezni, amikor már a te generációd rég halott lesz. Olyan dolgokat is fogunk látni, amit a mostani környezetünkből senki.
- Igen, de gondold csak el, hogy mi meg az ő világukat nem láttuk és nem is fogjuk soha.
- Minden dolog kétarcú, kedves Tyr.
- Így van. Mi meg fogjuk látni a jövőt, ők nem. Ők látták a múltat, mi nem.
- Igen, ez így van. De akkor is fura lesz.
Tyr elmosolyodott.
- Vajon, mi lesz velünk ezután?
- Nem tudom, de egyet mondhatok. Időt kell adnunk magunknak is, és a világnak is. Az idő nagyúr, és ő eldönt majd minden kérdést. Szerinted egyszer megtörik az Alvilág hatalma, és Odin meg a többiek vissza fognak térni?
- Nem hiszem. Ők a múltat képviselik, és a múlt sose fog visszatérni, legfeljebb néha megismétli önmagát.
- Ez igaz. De akkor is jó lenne viszont látni őket valamikor.
- A Gungnir és a Draupnir segítségével ezt bármikor megtehetjük.
- Tudom, de én nem szellemként akarom látni őket, hanem hús-vér valójukban.
- Azt hiszem ez csak álom marad mindkettőnknek. Viszont őket sose fogjuk elfelejteni, hisz itt élnek bennünk.
Antonia keserűen bólintott. Igen, Tyr-nek igaza van, valóban nem lehetséges a dolog.
- Azt hiszem, igazad van, Tyr. A múltat valóban nem lehet megváltoztatni, hanem el kell fogadni.
- Tudom.
- Gyere, menjünk, aludjunk egyet.- javasolta a férfi.
- Jó.
Bementek a házba, s mindketten visszafeküdtek, de egyikük sem tudott azonnal elaludni. Tyr, szokása szerint a hátára fordult az ágyában, kezét összekulcsolta a tarkóján, és gondolkodott.
"Igen."- gondolta- "A múltat nem lehet megváltoztatni, nem érdemes rágódni rajta, hanem bele kell törődni. Az élet úgy is megy tovább, nem lehet feltartóztatni."
Antonia sem aludt, ő az oldalára fordulva gondolkodott miközben a fény és az árnyék játékát figyelte a szobája falán.
"A gyász olyan, mint az árnyék. Ha nem engedjük elhatalmasodni, egy idő után nyomtalanul eltűnik, és nem fáj az, ami fáj. Igaz sose felejtjük el azokat, akiket szeretünk. A halottaink addig élnek a szívünkben, ameddig emlékezünk rájuk. A fény viszont az élet. Elűzi a fájdalmat, és gyógyírt ad a sebekre. Az idő, pedig olyan, mint a levegő. Láthatatlanul ott van körülöttünk, és segít az életnek a gyógyulásban. Ha időt adunk, akkor minden kérdésre választ kapunk, és minden sebünk begyógyul. Ha nem firtatjuk a jövőt, az úgy is megmutatja magát. Nem szabad állandóan kérdéseken és problémákon rágódni, hisz az élet nem arra való, hogy tépelődésekből álljon. Nekem is ezt kell tennem. Időm van, mindent meg fogok ismerni, amikor kell. Nem fogok lemaradni semmiről, nem úgy, mint a többiek. Az életnek, muszáj tovább folynia, mivel nem tudjuk megállítani, és akkor minek álljunk az útjába? Ha az ember türelmes, és vár, akkor minden kérdésére meg kapja a választ."

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel A világ tetején címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Manó a templomban című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Balla Miklós: A gyopár / Das Edelweiss címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tavasz délidőben címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)