HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49064

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-14

Anyuka és a szellemek 27.

VI.





Anyuka szorosan markolta a csuklómat, körme húsomba vágott.
Felkiáltottam a fájdalomtól. Megpróbáltam kiszabadítani a kezemet, de nem engedte.
-Maradj nyugton Kuka! -szólt rám szigorúan, és figyelj. Hol van a lovag?
-A lovag?
Szétnéztem, de nem láttam a lovagot. Nyilván bement az erdőbe. A lombokon nem hatol át a holdsugár, ezért nem látom.
-Nem látom, -mondtam. -Sötét van.
-Nézz a sötét mélyére, -utasított.
Anyuka parancsainak nem lehetett ellenállni, ha fogta a csuklómat, így hát szépen belenéztem a sötétbe, mint a mikor az öngyilkos-jelölt kútba bámul, s felfedeztem a lovagot. Az ösvényen ment, vállán himbálódzott a kenyeres zsákja.
-Nos? -Anyuka hangja búgott, mint a gordonka.
-Megy az ösvényen, vállán himbálódzik a tarisznya.
-Hová megy?
-Hová? Mit tudom én, Anyuka. Engem nem avatott be.
-Jól van. De azt csak tudod, milyen irányba megy?
Nem tudtam, de kőkeményen gondolkoztam rajta. A sziklák felé ment, arra vezetett az út nyugatra, keresztül a Retyezáton.
-Nyugatra megy, a sziklákhoz.
Megszökik! -kiáltott fel hevesen Anyuka. -Disznó alak!!
Vállat vontam, persze csak lelkileg. A testem nem reagált, amikor Anyuka a kezemet fogta.
-Miért baj az?
-Miért baj? -ripakodott rám. -Hát nem érted? Otthagyja a lányt, akit szeret, akinek hűséget esküdött, s otthagyja a saját, tulajdon gyerekét!
-Ha otthagyja, hát otthagyja. Ez csak egy hülye álom Anyuka. Mit törődünk vele, mit tesz.
Haragos tekintettel nézett rám. -Kuka!
-Jól van, na, -adtam be a derekam. -Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.
Fészkelődött mellettem a díványon, de nem eresztette el a kezemet. Odakinn sötétedni kezdett, kigyulladtak az utcai kandeláberek.
-A lány mit csinál? -kérdezte Anyuka.
Bekukkantottam a cotagébe. Marica aludt a magas-támlás parasztágyban, sötét hajára rátalált a hold egy eltévedt vékony pászmája, megcsillant rajta, aztán kisurrant újra a nyitott ablakon.
-Mit csinál? -sürgetett Anyuka.
-Alszik, -mondtam. -Nem csinál semmit.
-Figyeld tovább!
Néztem befelé a házba, körbe járattam tekintetemet. Szuszogott a gyermek a festett bölcsőben, lábacskája kilógott, kicsi volt már neki a bölcső. Mirjamot nem láttam odabenn, de tudtam hol van, Mirjam a pitvarban aludt a nyári estéken. Figyelmem visszatért a lányhoz. Nyögött, forgolódott. Felült félálomban, körbetapogatott az ágyon. Lecsusszant, az asztalhoz botorkált. Vizet töltött a bögrébe, ivott.
-Nos, Kuki?
-Felébredt. Felkelt, vizet ivott.
-Visszafeküdt? Nézzed, nézzed!
-Nem.
-Mi nem?
-Nem feküdt vissza, Anyuka.
-Hát?
-Várjál, nyugi. Nem bírom olyan gyorsan, ahogy te akarod.

Marica nem feküdt vissza. Az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Tétovázott néhány pillanatig a küszöbön, aztán elindult, és egyenletes, hosszú léptekkel az istállóhoz ment. Kinyitotta az ajtót, beszólt: Honoré?!
Válasz nem érkezett. A lány rájött: a lovag nincs benn. Végigsimított a homlokán. Szemei a távolt kutatták, az volt az érzésem, azok a szemek áthatolnak a sötétségen, látják, merre jár a lovag.
Habzott az ég az ezüst-színű felhőktől, foszlányait ronggyá tépte a hűvös esti szél.
Marica látta szerelmesét, igen, biztosan tudom, hogy látta, ahogyan kibotorkál az erdő szélére, s kibukkan a szikláknál. Nappali fényben sem könnyű ott átvergődni, hát még éjszaka. A lovag sietett, nem akart kerülni. Erre vezetett a legrövidebb út. Hajtotta a szívében fellángoló őrület, harcolni, ölni, szeretni. Ment. Vigyázva tette egyik lábát a másik után. Balkéz felől a Dér-szakadék mély szája ásítozott. Talpa alatt mozogtak a kövek.
-Gyere vissza, bolond! -suttogta a lány. -Fordulj vissza, úgy sem engedlek elmenni.
A fiú megrázta a fejét, s lépegetett tovább, óvatosan.
-Állj meg, és fordulj vissza!! -Ezt már keményen, parancsolóan mondta Marica.
Honoré nemet intett a fejével.
-Fordulj meg, te őrült, ne hagyj itt! Szeretlek!!
Átugrott egy szikla-tömböt, megingott egy pillanatra, de visszanyerte az egyensúlyát.
-Hallj meg akkor! -kiáltott fel Marica hevesen. -Halj meg, most!!
A lapos kő, amire rálépett, megmozdult a talpa alatt, oldalra billent. Estében megpróbált még belecsimpaszkodni a kúszófenyő csenevész ágába, de az ág letörött, s a ő a mélybe zuhant.
Egyetlen egy rövid sikoly tört csak fel ajkáról, ahogy hullott pörögve lefelé, aztán csattanás, és csend lett, síri csend.

Ferályórával később ért Marica a helyszínre. A szakadék mélye sötéten ásított. Szellő nem mozdult már ekkor a gerincen. Gúnyosan vigyorgott a hold széles képe. Megállt a lány, pontosan azon a helyen, ahonnan a fiú lezuhant.

-Jövök utánad szerelmem, -sóhajtott fel, s levetette magát a szikláról

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8463
Időpont: 2008-01-14 16:37:14

Szia!

Sztem a szenvedély túl lép a "szabad", "nem szabad" kategóriákon, s a szerelem ilyen mindent felrúgó szenvedély lehet. úgy lehet. Sok valódi és megénekelt sorstragédia mutatja a szerelem nevű szenvedély vonulásának gyászos útját, az utóbbiak közül elég, ha Bánk bánra, Otellóra, vagy Kleopátra kedvesére, a nemes Antoniusra gondolunk. A TV Kék fény műsorában nap mint nap látható esetekről most nem is beszélek.
Szóval, szörnyű. Rosszabb, mint az alkohol és a kábítószer együttvéve. Öl, butít és a nyomorba taszajt...
De azért van benne valami szép.
Örülök, hogy olvasod, és, hogy tetszik.
Olvasd tovább, a VÉGZET már készül lecsapni!
Szia: én

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-01-14 10:13:24

Szia!
Hú, hát ez tényleg tragédiába torkollt. Vajon ha valakit igazán, szívből szeretünk, kívánhatjuk-e azt, hogy haljon meg, még akkor is, ha elhagy minket, és mi is utána halunk?
"Habzott az ég az ezüst-színű felhőktől, foszlányait ronggyá tépte a hűvös esti szél."
Ez a sorod nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Krémesség címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Rózsa lakodalom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nyelvem címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)