HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 33 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51250 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-14
Anyuka és a szellemek 27.VI. Anyuka szorosan markolta a csuklómat, körme húsomba vágott. Felkiáltottam a fájdalomtól. Megpróbáltam kiszabadítani a kezemet, de nem engedte. -Maradj nyugton Kuka! -szólt rám szigorúan, és figyelj. Hol van a lovag? -A lovag? Szétnéztem, de nem láttam a lovagot. Nyilván bement az erdőbe. A lombokon nem hatol át a holdsugár, ezért nem látom. -Nem látom, -mondtam. -Sötét van. -Nézz a sötét mélyére, -utasított. Anyuka parancsainak nem lehetett ellenállni, ha fogta a csuklómat, így hát szépen belenéztem a sötétbe, mint a mikor az öngyilkos-jelölt kútba bámul, s felfedeztem a lovagot. Az ösvényen ment, vállán himbálódzott a kenyeres zsákja. -Nos? -Anyuka hangja búgott, mint a gordonka. -Megy az ösvényen, vállán himbálódzik a tarisznya. -Hová megy? -Hová? Mit tudom én, Anyuka. Engem nem avatott be. -Jól van. De azt csak tudod, milyen irányba megy? Nem tudtam, de kőkeményen gondolkoztam rajta. A sziklák felé ment, arra vezetett az út nyugatra, keresztül a Retyezáton. -Nyugatra megy, a sziklákhoz. Megszökik! -kiáltott fel hevesen Anyuka. -Disznó alak!! Vállat vontam, persze csak lelkileg. A testem nem reagált, amikor Anyuka a kezemet fogta. -Miért baj az? -Miért baj? -ripakodott rám. -Hát nem érted? Otthagyja a lányt, akit szeret, akinek hűséget esküdött, s otthagyja a saját, tulajdon gyerekét! -Ha otthagyja, hát otthagyja. Ez csak egy hülye álom Anyuka. Mit törődünk vele, mit tesz. Haragos tekintettel nézett rám. -Kuka! -Jól van, na, -adtam be a derekam. -Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Fészkelődött mellettem a díványon, de nem eresztette el a kezemet. Odakinn sötétedni kezdett, kigyulladtak az utcai kandeláberek. -A lány mit csinál? -kérdezte Anyuka. Bekukkantottam a cotagébe. Marica aludt a magas-támlás parasztágyban, sötét hajára rátalált a hold egy eltévedt vékony pászmája, megcsillant rajta, aztán kisurrant újra a nyitott ablakon. -Mit csinál? -sürgetett Anyuka. -Alszik, -mondtam. -Nem csinál semmit. -Figyeld tovább! Néztem befelé a házba, körbe járattam tekintetemet. Szuszogott a gyermek a festett bölcsőben, lábacskája kilógott, kicsi volt már neki a bölcső. Mirjamot nem láttam odabenn, de tudtam hol van, Mirjam a pitvarban aludt a nyári estéken. Figyelmem visszatért a lányhoz. Nyögött, forgolódott. Felült félálomban, körbetapogatott az ágyon. Lecsusszant, az asztalhoz botorkált. Vizet töltött a bögrébe, ivott. -Nos, Kuki? -Felébredt. Felkelt, vizet ivott. -Visszafeküdt? Nézzed, nézzed! -Nem. -Mi nem? -Nem feküdt vissza, Anyuka. -Hát? -Várjál, nyugi. Nem bírom olyan gyorsan, ahogy te akarod. Marica nem feküdt vissza. Az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Tétovázott néhány pillanatig a küszöbön, aztán elindult, és egyenletes, hosszú léptekkel az istállóhoz ment. Kinyitotta az ajtót, beszólt: Honoré?! Válasz nem érkezett. A lány rájött: a lovag nincs benn. Végigsimított a homlokán. Szemei a távolt kutatták, az volt az érzésem, azok a szemek áthatolnak a sötétségen, látják, merre jár a lovag. Habzott az ég az ezüst-színű felhőktől, foszlányait ronggyá tépte a hűvös esti szél. Marica látta szerelmesét, igen, biztosan tudom, hogy látta, ahogyan kibotorkál az erdő szélére, s kibukkan a szikláknál. Nappali fényben sem könnyű ott átvergődni, hát még éjszaka. A lovag sietett, nem akart kerülni. Erre vezetett a legrövidebb út. Hajtotta a szívében fellángoló őrület, harcolni, ölni, szeretni. Ment. Vigyázva tette egyik lábát a másik után. Balkéz felől a Dér-szakadék mély szája ásítozott. Talpa alatt mozogtak a kövek. -Gyere vissza, bolond! -suttogta a lány. -Fordulj vissza, úgy sem engedlek elmenni. A fiú megrázta a fejét, s lépegetett tovább, óvatosan. -Állj meg, és fordulj vissza!! -Ezt már keményen, parancsolóan mondta Marica. Honoré nemet intett a fejével. -Fordulj meg, te őrült, ne hagyj itt! Szeretlek!! Átugrott egy szikla-tömböt, megingott egy pillanatra, de visszanyerte az egyensúlyát. -Hallj meg akkor! -kiáltott fel Marica hevesen. -Halj meg, most!! A lapos kő, amire rálépett, megmozdult a talpa alatt, oldalra billent. Estében megpróbált még belecsimpaszkodni a kúszófenyő csenevész ágába, de az ág letörött, s a ő a mélybe zuhant. Egyetlen egy rövid sikoly tört csak fel ajkáról, ahogy hullott pörögve lefelé, aztán csattanás, és csend lett, síri csend. Ferályórával később ért Marica a helyszínre. A szakadék mélye sötéten ásított. Szellő nem mozdult már ekkor a gerincen. Gúnyosan vigyorgott a hold széles képe. Megállt a lány, pontosan azon a helyen, ahonnan a fiú lezuhant. -Jövök utánad szerelmem, -sóhajtott fel, s levetette magát a szikláról Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
inyezsevokidli alkotást töltött fel 2020.12.14. címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Mesélj nekem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hencegő autó című alkotáshoz Bálint István bejegyzést írt a(z) Már késő című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Szelek terelnek című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Szelek terelnek című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Mesélj nekem című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) J. J. Zmaj: Dete i leptir / A gyerek és a lepke című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Ein zärtlich jugendlicher Kummer / Egy gyengéd ifjúk black eagle bejegyzést írt a(z) A tisztaszoba hűvösében című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz Varjú Zoltán alkotást töltött fel UTOLSÓ SZÍVDOBBANÁS címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) J. J. Zmaj: Dete i leptir / A gyerek és a lepke című alkotás A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |