(három nemzedék)

Kicsi gyerek izeg-mozog
gond nélkül él
- eszik, iszik, játszik,
jó kedvében kacag,
- semmire sincs gondja,
róla szülő gondoskodik.

Iskolás gyerekek játszani,
rohangálni szeretnek,
- néha megpihennek,
szívesen tévéznek,
- csak ímmel-ámmal
veszik kézbe könyvüket.

Rossz jegy miatt szüleiktől félnek.
Nem értik meg "őseiket",
- akik szeretettel veszik körül őket.
Fel sem fogják, miért kell
- óvni tini gyermeküket,
azt hiszik, hogy már rég' felnőttek!
**
Éretlenül azt sem értik,
később ráéreznek, hogy
- "nem fenékig tejföl az élet!"
Ha már látják, hogy apjuk-anyjuk
- egyre gyengül, fárad, akkor
értik meg őket, és az időseket:

Amikor nagyszüleik bottal járnak,
szemüveget hordanak,
- behúzódnak a szobába
délután is pihennek,
- nem szeretik a hangos zenét,
csak a csendességet.
**
Ilyen az élet: megszületünk,
kisgyermekként játszunk,
- lassan növekedünk;
iskolába járunk,
- mi is felnövünk, és
később szülők leszünk.

Mi is lassan ráncosodunk,
aztán megöregszünk,
- lassan járunk, fáj a lábunk,
botunkkal is botorkálunk,
- szemüveget hordunk,
úgyis alig látunk.
**
Ezért ide figyeljetek,
kik most vagytok gyerekek:
- megy az idő, felnőttök,
lassacskán szülők lesztek,
- végül eljön az idő, hogy
ti is megvénültök.

Bottal járva, botorkálva,
alig látva, tán már süketen
- metróra vagy buszra szállva
ülőhelyet kerestek,
- s akkor majd ti sem értitek,
a tinik mért nem adják át a helyüket?!

Ha a majdani egészséges ifjak
(mint most ti) kinéznek az ablakon,
- mintha észre se vennék
a megfáradt öreget,
- úgy tesznek, mintha már
állni nem bírnának,
- vagy talán nem is látnának.

Ha ezt végiggondoljátok,
már most másként tesztek:
- tisztelitek az időseket
(mivel ti is azok lesztek!)
- Belátjátok, hogy elfáradtak,
ti pedig még jól bírjátok!

Nos, majd akkor megértitek,
kedves tini gyerekek,
- hogy ilyen könyörtelen az élet.
Ti pedig ezek után az idős,
- fáradt emberekkel szemben
megértőek és udvariasak lesztek!
**