Levél egy külföldi rokontól

Levelet kaptam távoli rokontól, aki már nagyon régen Németországban él, s eléggé hibásan beszél és ír magyarul. Ennek ellenére magyarnak érzi magát, nagyon gyakran jár haza, mivel az édesanyja itt lakik.
Elgondolkodtam azon, amit levelében rögzített. Az érthetőség kedvéért meg kell jegyeznem, mielőtt a véleményét közölném, hogy nemrégen egyik levelemben említést tettem arról, hogy élünk, mit csinálunk, stb. Megemlítettem neki egyik legnagyobb gondunkat.
Ugyanis fiamnak (akkor 40 éves) 2004. nyarán egyre rosszabb, nehezebb lett a járása, és fájdalmai jelentkeztek. Hozzáteszem, hogy veleszületett betegsége folytán olyan helyen élt (foglalkoztató intézetben), ahol rendszeres orvosi- és nővéri felügyelet van. Ennek ellenére nekem kellett észrevennem, hogy valami komoly baj okozza nála a felmerült gondokat. Ezért azon a nyáron végig itthon tartottam, és elvittem a helyi kórházba, ismerős főorvosnőt kértem meg a vizsgálatára. Ahogyan a rutin-vizsgálatokat elvégezte, azonnal azt mondta, hogy a mindkét oldali csípőficam okozhatja a fájdalmakat és a nehéz járását. Azonnal elküldött röntgen-vizsgálatra, ami megerősítette korábbi megállapítását, és javasolta, mielőbb vigyem ortopéd vizsgálatra, mivel műtétre lesz szüksége.
Elkezdtem keresgélni, és 2005. április 19-én a bal csípőjének sikeres műtéttel egy időben (mivel alacsony termetű), a főorvos a felhasznált protézissel, néhány centiméterrel a bal lábát meghosszabbította.
Négy napot töltött a kórházban, 22-én megkaptuk a zárójelentést, melyben "Jobb oldali TEP műtétre előjegyezve" mondat szerepel. A műtét idejét 2005. szeptemberében jelölte meg. A zárójelentéssel együtt kiadták a következő műtétre, a laborvizsgálatra szóló nyomtatványt is azzal, hogy szeptember előtt telefonon érdeklődjem a műtét idejéről. Érdeklődtem, azonban közölték, hogy az operáló orvos külföldi útja miatt elhalasztják a műtétet, majd érdeklődjem...
Többszöri érdeklődés után személyesen jelentem meg, közben levélben is megkerestem a kórházat, mindig halogatták az időpont kijelölését, míg végre közölték, hogy 2006. április 3-ára halasztották, akkor ismételten elodázták, és a laborvizsgálati lapra ráírták, hogy november 7-én 7,30-kor kell jelentkeznünk. (Az említett iratok nálam vannak.)
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de a mai napig nem történt meg a műtétje, pedig a fiamnak jelenleg az okoz gondot, hogy a bal lába hosszabb lett, ezért nagyon sántít, és egyre nehezebben járkál, amiből később súlyos gondok jelentkezhetnek.
*
Én megértem az egészségügy átalakításával kapcsolatos gondokat, azonban úgy tudom, hogy mindenütt kötelezően kell vezetni a várólistákat, és azt is, hogy közben nyilván akadtak sürgősebb esetek. Azóta már a negyedik évbe léptünk, ezért nem hiszem, hogy ne keríthettek volna rá sort, hogy fiam félbe maradt második operációját elvégezzék.
Az viszont igaz, hogy a kórház és a valóban kiváló orvoshoz ismeretség útján jutottunk. Az is igaz, hogy a "közbenjáró" közölte, hogy a fiam betegsége miatt nem fogadnak el hálapénzt. Az is igaz, hogy az ott dolgozók maximális gondossággal végezték a munkájukat. Mégis bennem ennyi időhúzás után fölmerül: ha egy 60-80.000 Ft-tal kibélelt borítékot nyújtottunk volna át (hallomás útján jutott el hozzánk a műtétért járó hálapénz összege), akkor a következő műtétnél is ennyi összeg reményében valószínűleg rég' túl lennénk rajta, és el is felejtettük volna a műtétet.
Nos, amíg nálunk ilyen gondok merülnek föl, addig a sokkal fejlettebb országokban már az ilyen történetek teljesen ismeretlenek.
*
Egy rokonom, 2008.02.03. leveléből:
"Orvosokkal vagy más bürokratákkal kapcsolatos ügyekhez csak annyit jegyezhetek meg, ha nálunk (Németország) valakitől pénzt fogadnak el szolgáltatásért, az illető azonnal repül és még a nyugdíját is elveszítheti.
Ha például rendőrnek megpróbálsz pénzt adni, téged is becsuknak. Megtörtént olyan eset, hogy egy polgármester a sógorának juttatta a munkát (egy faluban, utat javítani), azonnal megvádolták, és állásából kidobták.
Ami nálatok folyik, azt mi itt már régen elfelejtettük, azt, hogy ott keleten most is korrupció van.
Ha nálatok ezekről szó esik, azt mondják, az nem lehetséges, és hangos vita kerekedik belőle, és megy minden úgy, mint addig. Ráadásul azt hiszik, hogy mindenütt meg kell kenni a kereket, sőt, sokak szerint az kötelező.
Velem, és akik itt élnek nyugaton, olyan, ami ott előfordul, már nem eshet meg. Szomorú, ha az orvosok olyan mélyre süllyedtek, hogy pénzt fogadnak el betegektől. Hol van már a Hippokratészi eskü értelme? Egyszer el akartam vinni anyámat az orvosomhoz (aki látogatóba jött hozzám), amikor anyu valahogyan egyszerre nagyon csendes lett. Kérdezem tőle: anyu mi van? Azt mondja: nekem itt nincs semmim, mit adjak neki? Úgy bámultam rá, mint egy szamár, mert nem tudtam, hogy Cseszkóban is ilyen korrupció járja, hogy még nyugdíjasoktól is képesek ellenszolgáltatást elvárni. Azt válaszoltam neki: anyukám, ezek az orvosok nem szorulnak rá, mindenük megvan: annyi a pénzük, azt sem tudják talán, hány házuk, autójuk van.
Úgy oldottuk meg a dolgot, hogy knédlit (cseh gombócot) vittünk neki, így anyám is megnyugodott, az orvosnő pedig nagyon örült neki, mivel ő is onnan származott."
*
Rokonom azt javasolta, írjam meg ezeket álnéven (!), és küldjem el az újságokba, hátha megmozdul már végre nálatok is valami, mert ez nem európai, hanem balkáni állapotokat idéz föl bennem.
S erről eszembe jutott apukám véleménye, hogy a múlt század elején még csak a kocsisok (akik a lovas fogatokat vezették), és a fodrászok fogadtak el borravalót, tanult, diplomás emberek soha. És mi lett azóta?
Tanult, diplomás emberek tartják a markukat, akik másokhoz viszonyítva rendezett körülmények között élnek, de attól is elvárják a "hálapénzt", akikről lerí, hogy azt az illető megkoplalja!
*
Talán el se kellene nekem mondani, ami velem megtörtént, mégis kikívánkozik belőlem. Mindkét szememet műtötték. Az egyik sikerült, a másikat három operációval sem lehet látásra bírni. De az orvosom elvárta, illetve elfogadta a műtétek után a bélelt borítékokat. A legutóbbinál azonban már nem adtam, mivel nekem kellett rájönnöm, hogy olyan szemcseppekkel kezelt, amelynek leírásában szerepel, hogy a használók 25 %-a (!) zöldhályogot kap tőle! Engem más miatt műtött, de azt a szemcseppet használták a kórházban, s nálam a gyógyszergyártó fenyegetése bevált! Ráadásul még utána is azt ajánlották addig, amíg határozottan visszautasítottam. Igaz, ez már "eső után köpönyeg", amit visszacsinálni nem lehet!

(Van erről egy novellám. Az a címe: Hogy csinálják a zöldhályogot?)
Ennyit, a magyar egészségügyről, illetőleg azokról, akik annyira ragaszkodnak az eddigi rossz és káros gyakorlatokhoz.
Egyben megkövetem azokat az egészségügyben dolgozókat, akik lelkiismeretesek, és minden tekintetben együttérzők a betegeikkel.