HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 39

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51263

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2021-03-02 19:59:26

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: HenkeeFeltöltés dátuma: 2008-03-01

A Titok

A kandalló lángja meleg, sárga fénybe vonta a szobát, fénysávot ölelt a falióra halkan ketyegő ingája köré különös hangulatot varázsolva a kint süvítő hóvihar hideg játékához. Az egyik polcon antik földgömb díszelgett, mellette aranyozott lakkozású, faragott ékszerdoboz csillogta vissza a tűz melegét.

A meghitt szépség csendjét egy halk sóhaj törte meg. Hanna fáradtan simított végig őszes haján, majd felült ágyában, hogy az ablakon kilesve megcsodálja a tomboló időjárás újabb különlegességét. Szerette a viharokat, mintha várt volna tőlük valamit; most is szinte gyermeki áhítattal figyelte, miként világítják meg a fehér pelyhek az éj sötétségét.
Váratlanul elmosolyodott, amint egy emlék futott át fejében.
Régen történt, de elfelejteni sosem fogja: mert akkor már tudta a Titkot.

Az anyja - légies, szép asszony volt, hosszú fekete haját és vidám szemeit akkoriban gyakran irigyelte - a kiskertben gyomlált a nyíló nárciszok között. Ő még kicsi gyermek volt, labdával a kezében futott oda hozzá.
- Van egy titkom, mama! Egy titkom!
- Igazán? És elmeséled? - kérdezte tőle anyja azon az elmerengő, kedves hangján, ahogy mindig szólt hozzá.
- Én... nem... mama, én nem... ezt nem lehet!
Addig a percig Hanna azt hitte, hogy meg fogja vele osztani, de mikor ránézett, hirtelen olyan hideggé vált a szívében minden. Hogyan mondhatná el? Hisz' úgysem hinnének neki, csak fájdalmat okozna vele!

A vihar nem csillapodott. Hanna a szobalányért csengetett; buta, sznob fogásnak tartotta ugyan ezt a csengős dolgot, de egyrészt rá volt szorulva - nehezére esett a járás, és a személyzeti szoba egyébként is a földszinten volt-, másrészt legbelül volt számára valami ritka varázsa.
Abigél széles mosollyal nyitott be; szeretett itt dolgozni, mert jól megfizették, és egyébként is kedvelte munkaadóját.
- Tessék, Hanna néni? - kérdezte fiatal, könnyű hangján.
- Kérlek, olvass fel nekem valamit.
Az ágy melletti szekrényen selyemkötésű, vaskos könyvek sorakoztak; verseskötetek, novellák, balladák. Látszott rajtuk, hogy régi darabok, mégis megbecsülték és tisztelték őket. Különben a házban minden régi és nemes volt, Hanna fiatalkorában valósággal csüggött az antik bútorokon és tárgyakon.
Abigél kiválasztott egy könyvet, és lassan, csendesen olvasni kezdett.

Az idő észrevétlenül telt. Hanna úgy látta, mintha egy láthatatlan kéz ezüstös leplet terített volna a szobára: a dolgok halványodni kezdtek és áttetsző fátyol mögé rejtőztek.
Tehát ma lesz. Annyi év után...
Már rég rájött arra, amit mások talán sosem vesznek észre: mindenkinek van egy Titka. Olyan, akár egy gömb valahol a szív és a lélek között, eltemetve bennünk; vagy inkább akár egy virág.
Igen, egy virág. Van, akiben lassan széttárja szirmait, kikívánkozik abból a sejtelmes légből, ahol egy életen át rejtőzködik; ezernyi halvány indaként körülfonja az embert, aki észre sem veszi, hogy minden szava erről a Titokról árulkodik, hogy minden mosolya, minden könnye ebből ered.
Lehet a gyermekkor örök Titka, vagy a szerelemé, a sajátosság bohém képzete, esetleg egy meg nem értett érzés... de ott van.
Mindenkinek van egy Titka valamiről. Neki is. Hisz' az életévé tette!

Valamikor hitt a világban. Aztán megtudta a Titkot, és a világ, ami addig sokszínű és érdekes volt rideggé vált. Hiszen mi ez ahhoz képest?
Az anyja arca többé nem sugárzott szeretetet, a lét üressé vált, a fény csak remény maradt; egy gondolat űzte, űzte folyton előre.
Azt gondolták róla az emberek, hogy egyedül maradt. Mert ő döntött úgy, hogy nem lesz senkije! Soha senki, amíg él!
De nem volt egyedül. Eltaszította magától a jelenét, cserébe kapott egy jövőt. Tudta.

Hanna arca elfehéredett, melle zihált, tekintetére szelíd köd ereszkedett. Körülnézett a szobában, pillantása türelmetlenséget tükrözött.
Abigél riadtan hajolt hozzá, kitapogatta az egyre lassuló pulzust, majd felállt, hogy lerohanjon a telefonhoz és orvost hívjon. Az ajtónál járt, mikor Hanna felkiáltott:
- Abigél! A titkom... ma végre...
A lány visszafutott, az ágy mellé térdelt és csitítani próbálta, hiába. Az őszhajú asszony békésen elmosolyodott, szemében izgatott nyugalom honolt.
- A titkom... olyan boldog vagyok... ma megyek... Ők megmondták... óh, már akkor megüzenték, hogy várni fognak rám!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
586
Időpont: 2011-09-25 12:53:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Már rég nem jársz ide, de hátha visszatérsz egyszer mégis, leírom: annyira jó a novelláidat olvasni! Egyszerű dolgokról is gyönyörű képeket tudsz festeni, mint például egy kandallóban égő tűzről, megteremted a hangulatot, és aztán ágyazod be a történetet, erre nem sokan képesek! Írj még sokat!

Szeretettel: Kalina
Alkotó
Henkee
Regisztrált:
2007-11-08
Összes értékelés:
463
Időpont: 2008-05-01 09:33:02

Kedves Sleepwell és Anolisz köszönöm szépen:)
Alkotó
anolisz
Regisztrált:
2008-01-29
Összes értékelés:
144
Időpont: 2008-04-30 00:46:34

Kedves Henkee!
Köszönöm, hogy megírtad. Nagyon örülök, hogy elolvastam.
ölllek anolisz
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2897
Időpont: 2008-03-03 00:01:54

Drága Henkee! előttem már mindent elmondtak. nekem is nagyon tetszett az írásod, élményt adtál vele, mint minden alkotásoddal...s ez a valami az irodalomban és a művészetben, hogy szólsz az emberekhez.
Menj tovább az úton, tárt karokkal vár Téged a művészet!:)

Szívből gratulálok!:)
Alkotó
Henkee
Regisztrált:
2007-11-08
Összes értékelés:
463
Időpont: 2008-03-02 13:54:14

válasz dinipapa (2008-03-01 22:17:55) üzenetére
Kedves Dinipapa!
Azt hiszem, a határ kicsit rajtunk is múlik, mert tőlünk függ, hogy küzdünk-e a bővítéséért és ehhez valóban fel kell ismernünk az ideiglenes határokat, ahogy írtad.
Nagyszerűen bölcs ember vagy, tudod-e?:)
Inkább nekem kellene megköszönnöm, hogy törődsz velem és segítesz; mert amiket Te átadsz nekem a hozzászólásaidon keresztül, az mind segítség.:)
Ezért köszönök mindent!:)
Alkotó
Henkee
Regisztrált:
2007-11-08
Összes értékelés:
463
Időpont: 2008-03-02 13:34:32

válasz Borostyán (2008-03-01 21:17:11) üzenetére
Köszönöm Borostyán:)
De én már voltam egyszerre izgatottan nyugodt:)
Alkotó
Henkee
Regisztrált:
2007-11-08
Összes értékelés:
463
Időpont: 2008-03-02 13:23:03

Köszönöm Colhicum!:)
Akkor őrízzük meg ezt a titkot, jó?:)
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1725
Időpont: 2008-03-01 22:20:32

Bocsi a sok helyesírási hibáért! Ez csak azért van, mert nagyon "hatott", az írás...))
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1725
Időpont: 2008-03-01 22:17:55

Kedves Henkee!
Tudod, sokat számít, hogy az ember mennyire szereti ömagát és mire értékeli a saját egóját, és vajon épp hol halyezkedik el a saját maga alkotta ranglétrán.
Ehhez nagy tudás kell, érezni kell a határokat, amiket saját magunknak állítunk, összevetjük a "kintről érkezett benyomásokkal, és újra és újra számot vetünk, önmagunk értékével.
Valami, most bennem megváltozott, mert amit itt leírtál, az nem egy egyszerű "írás".
Próbálom megfogalmazni mennyire hatott rám, de lehet, hogy nem most fogom megtenni. Borzongtató élmény volt Téged most olvasni!
Ezt Te most a padláson írtad, és én a pincében olvastam.
És az a szép ebben, hogy már keresem a lépcsőt, és a létrát...
Én is szeretnék a padláson lenni...
Kevés lenne at írnom : gratulálok
Inkább újra megköszönöm!
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-03-01 21:17:11

Kedves Henkee!
Élvezettel olvastam írásodat... Egy aprócska ellenvetésem lenne csupán: sztem a nyugalom nem lehet izgatott:) De úgy egészében nagyszerűen írsz:)
Üdv: Borostyán

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ábránd című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Čezare Paveze: Doći će smrt i imaće tvoje oči című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Nőnap című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Jön a tavasz című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Imádság (helyett) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Nőnap című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Boldog új évet! című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Pilinke és Motzsa királyfi címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)