HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48835

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2019-09-17 18:35:14

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ParisFeltöltés dátuma: 2008-03-02

Borítékolva

... betekintés az utolsó levélbe...


Szia!

Láttam, nem jelentkeztél be, már vagy egy hete. Nem tudom, mi lehet. Mondjuk nekem se volt nagy kedvem leülni ide, még ha tudtam is, hogy te ülsz a túloldalon.
Leírok most mindent ömlesztve, ami eszembe jut, meg ami történt velem. Nem vagyok jól. Nagyon nem.

Pocsék volt a szilveszter. Mondjuk nem is vártam sokat. Vettem két üveg bort. Vöröset, szárazat. Fanyar volt, de valahogy ízlett. Alattam megint veszekedett az a házaspár. Buli volt, ahogy a férj szokott bulizni: bebaszva asszonyverés. Hallottam, ahogy megüti. Minden ütést. És a rájuk visszhangzó sikolyokat. Borzasztó volt, annyira sajnáltam. Tudod, én csak egy gyönge nő vagyok, sosem mernék szembenézni egy ilyennel, de legszívesebben agyonverném. Szegény asszony. Neki se indult jól ez az év.
Az alattam lévő szobában sírt. Hallgattam. De nem új dolog ez, meséltem már neked korábban. Mindig az alattam lévő sarokba menekül. Kár, hogy nem ismerem. Néha biztos jólesett volna neki, hogy megvigasztaljam.

Aztán valahogy elnyomott a bor, meg a lassú zene. Csak az éjféli durrogásra keltem. Rossz volt felkelni. De néztem kicsit a tűzijátékot, aztán elsírtam magam. Eszembe jutott, hogy tavaly még vele néztem... hiányoztak azok az erős karok, ahogy körbefontak.

Két napra rá már mentem is dolgozni. Nagyon nem volt kedvem, de muszáj volt. Megjegyezte valaki, hogy elég sápadt vagyok, meg, hogy fáradtnak nézek ki. Hát, még ha látna, hogy lefogytam. Takar a kosztüm. Meg összetart. Nincs étvágyam, Zoli, nem kívánja a testem. Valahogy semmit sem.

Most nagyon meg fogsz ijedni, de feladtam. Mielőtt elkezdtem írni a levelet, bevettem egy marék nyugtatót. Kinyitottam a gyógyszeres fiókot, és bevettem egy csomót. Egyszerűen unom az egész életet. Egyedül vagyok, kurvára egyedül.

Az oldalra jól tettem, hogy regisztráltam. Örültem, hogy megismerhettelek. Olyan jóképű vagy. Sosem mondtam, de így gondolom. Most már nincs tétje, hogy mit mondok. Sokszor elképzeltem, hogy milyen hangod lehet. Azokhoz a mélybarna szemekhez, valami erős, megnyugtató hang illene. Kár, hogy telefonon sose beszéltünk. Mindig éjjel hívtalak, te meg akkor már aludtál. Múltkor is... mikor hívtalak? Ötkor? Ne haragudj, így utólag is. Én nem tudtam aludni, vágytam a szóra.

A minap megtámadtak. Vagyis csak akartak. Valami kis girhes hülyegyerek odajött, hogy adjam oda a táskámat. Röhögtem. Kit érdekel az a kurva pénz? - kérdeztem. Kivettem a tárcámat, aztán elhajítottam. És továbbsétáltam. Lehet, megrémült, hogy nem látott félelmet a szememben. Nekem aztán mutogathatja a kését.
Lehetett volna kicsit tökösebb is. Ha leszúr a pénzért, talán a mennybe jutok. Így meg nem. Ha van menny, onnan is kirekesztenek majd.

Voltam templomban is. Persze nem azért, hogy imádkozzak. Megkérdeztem egy papot, hogy megbüntet-e az ő istene, ha megölöm magam. Nem felelt. Azt hittem, majd jön a szokásos szent duma. Elkezdte mondani, hogy találjak valami fényt még az életben, hogy ne adjam fel. Erre meg én nem feleltem pár pillanatig. Aztán csak halkan odasúgtam, hogy én feladtam. És kimentem az utcára. Épp akkor kezdett el esni a hó. A természet is teljesen halott.

Voltam kint a temetőben is. Egyik reggel felkeltem, épp szabadnapom volt. Gondoltam kimegyek hozzá. Vettem virágot, itt, két sarokkal arrébb. Kis színeket a szürkeségbe. Azok kellenek az én Drágámnak. De nem jutottam el a sírig. Alig mentem be a temetőbe és elájultam. A gondnok hívott mentőt, és bevittek a kórházba. Leesett a vércukrom, azért ájultam el. Nem ettem előtte semmit. És a virág a földön maradt, épp, ahogy elejtettem. Nem jutott el végül oda, ahová szántam.
Másnap kiengedtek, de mondták, hogy pihenjek sokat. Betelefonáltam a munkahelyemre is, hogy kiírtak, mert elájultam, meg agyrázkódásom volt. Jobbulást kívánt a főnök, a lehető legnagyobb közömbösséggel, aztán letette.
Hazaértem. Fogalmam sincs, miért csodálkoztam. Néha rámtör ez az érzés. Hogy minden ugyanúgy van a lakásban, ahogy hagytam. Az ágy gyűrött maradt, és a lámpa is úgy várt, égve, makacsul, ahogy hagytam. Csodálkoztam. Aztán eszembe jutott, hogy mi történt az elmúlt egy évben. Azt hiszem, ezt nem lehet megszokni. Hogy nem szólít senki.
Nincs erőm kimenni oda még egyszer. Végig bőgtem a virágostól, a temetőig. Érted? Az utcán meg csak bámultak. De nem érdekelt. Nézzenek, ha akarnak. Még csak a hajammal sem próbáltam takarni a szemeimet.

Azóta itthon vagyok. Takarítani nem takarítottam, magammal sem törődtem. Napok óta nem mostam fogat, a hajam is zsíros. Ha már én hívom a halált, akkor ocsmányan várom.
A lábamat se borotváltam már hetek óta. De minek? Hozzám ér valaki?
Néha belegondoltam, hogy szeretkezünk. Mi ketten. Néha kívántam, hogy megérints, hogy érezzem megint. Bátorságom a valóságban nem tudom mennyi lett volna, mióta Ő meghalt, én senkivel nem feküdtem le.
Meg minket is elválaszt egy országhatár. Kár a távolságért. Te olyan valaki vagy, akiért, akivel, akiben érdemes. Érted, tudom.

Kezd hatni a nyugtató. Szédülök, meg álmosság tört rám. De a levelet befejezem.

Nincs bezárva az ajtó se. Nem érdekel, ha esetleg jön valami betörő. A látványomtól, meg a szagomtól majd elriad. Aztán meg a szomszéd vénasszony úgyis észreveszi, hogy nincs mozgás. Majd hívja a rendőröket, vagy a mentőket. Tudom is én. Vagy ő jön be. Úgyis mindig leskelődött mindenki után, hamar fel fog neki tűnni. Meg legalább könnyen bejutnak a lakásba, hogy kivigyenek. Mert akkor visznek majd. Csak egy darab hús leszek.
Mindjárt.

Remélem, mellé temetnek.

A temetésre tudom, hogy nem jön majd ki senki. A barátaim már rég elhagytak. Szüleim is meghaltak. Az sem érdekel, ha elkaparják azt, ami marad belőlem, csak oda, mellé. Ott kell pihennem. Ezt szeretném.

Megyek lassan, Zoli. Te vigyázz magadra! Értékes ember vagy, igazán. Még várnak rád csodák. Még lehet családod. Jó ember vagy. Érző. Te értesz minket, nőket. Én is észrevettem ezt, más is meg fogja látni. Tudom. És tanulj az én sorsomból! Te ne juss el idáig. Látod... én már elkéstem mindenhonnan.

Megyek már tényleg. Még elszívok egy szál cigit, mielőtt elaludnék. Vicces. Egész életemben le akartam róla szokni és sose sikerült. Hát most pár óra alatt menni fog.

Szeretlek!

Kati

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-10-28
Összes értékelés:
102
Időpont: 2008-03-11 14:10:56

válasz Gyömbér (2008-03-10 22:37:39) üzenetére
Oh, köszönöm. De ez csak a második próbálkozásom volt prózában. Azt hiszem a versben jobban ki tudom magam fejezni. Még.

Paris
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3797
Időpont: 2008-03-10 22:37:39

Igazi világvége-hangulat! Nagyon jól írsz!
Őszintén gratulálok!
Gy.
Alkotó
Regisztrált:
2007-10-28
Összes értékelés:
102
Időpont: 2008-03-03 21:16:56

válasz Kuvik (2008-03-03 19:48:45) üzenetére
Köszönöm tisztelettel.

Paris
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-03-03 19:48:45

Nagyon jól festesz le hangulatokat! Nem csak leírsz egy benyomást / eseményt / esemény sorozatot, bele is helyezed az Olvasót...

Gratulálok: Kuvik

Legutóbb történt

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotásho

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nem mondhatom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mária/Az új tanító címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi haikucsokor című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Agyvérzés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Börtön(élet) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)