Megpróbálunk mindenre figyelni, ami körülöttünk történik, s mindarra, ami a fejünkben megszületik, mint gondolat. Amikor valami mégis elkerüli a figyelmünket, nem találjuk a magyarázatot. Nem értjük, mi történt? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a dolgok bonyolultak, a magyarázatok nem mindig világosak, az okok csak szakemberek számára érthetők. Akkor vizsgálódjunk az egyszerű ember eszével, hátha nem is olyan ördöngösség a dolgok mögé kukkantani.
Segítségül hívhatjuk a mértékegységrendszert és a matematikát. Határozzuk meg azt, hogy figyelmünknek van mértéke. Egy figyelem legyen egyenlő egy "figyu"-val. Az ember ébredésétől kezdve, nyugodásáig rengeteg dologra szánja a figyelmét. Agyunk kapacitása különböző minden időszakban, és egyénenként sem egyforma, de mint mindennek, ennek is van egy végső határa. Ez rengeteg változótól függ, ebbe most nem kívánnék belemenni, mert a lényeget így is megtaláljuk.
Amikor reggel felkelünk, figyelmünket azonnal megosszuk. Kávé, egy figyu, reggeli, még egy figyu, felöltözés, újabb figyu. Visszaemlékezés az álomképekre, minden kép újabb figyu. Gondolatok a nap elkövetkezendő feladatairól. Ez mind még több figyut foglal le. Tételezzük fel, hogy egy átlagembernek száz "figyu"-ja van. Milyen vészesen hamar elfogy, ha kiszámoljuk, ébredés után mi mindenre beindul az agyunk. Figyukat köt le még a távoli jövő gondolata is. Például az eltervezett nyaralás, egy hitelrészlet lejárata, vagy esetleg egy rokon betegségének végkimenetele. Figyukat köt le, amikor végig gondoljuk, mi vár ránk a munkahelyen. Odafelé menet lefoglal a gyalogos közlekedés, vagy az autóvezetés, mégpedig olyan mértékben, ahány részfeladattal megvalósítjuk azt. Egy autóvezetés közben mennyi mindenre kell szintén figyelni! A legapróbb gondolati egység is egy figyut foglal le, akármennyire jelentéktelennek tűnik. Minden, ami a fejünkben jelen van, mint gondolat, egyenlő egy-egy figyuval. Amikor ezek a figyuk elfogynak, akkor történnek a balesetek, akkor nem figyelünk kellően a külvilágra, az emberekre, és nem figyelünk kellően magunkra, mert nincs mivel!
A jó hír, hogy rengeteg figyut fel lehet szabadítani. A távoli, rövid időn belül el nem intézhető dolgokat az ember feljegyzi, és elteszi arra az időre, amikor aktuálissá válik. A közeli, elintézhető dolgokat pedig amint lehet, megoldja. Csoda történhet, amikor észre vesszük, hogy mennyi mindent észre tudunk venni. A sok figyuval rendelkező emberre szokták mondani, hogy milyen figyelmes, körültekintő. Látszik rajta, hogy van elég figyuja, él a jelenben. Kevés a problémája? Lehet, hogy neki is sok gondja van, de ösztönösen tudja, mit kell tennie, ezért nem látszik gondterheltnek.
A tanulást is megkönnyíti, ha félre tesszük azokat a dolgokat, gondolatokat, melyek nem szükségesek éppen. Nem kézzelfogható a magyarázat? Nem bizony, de talán mindenki megtalálja magában a megoldást, és a bizonyítékot arra, hogy ez így van. Mindenki tapasztalhatta már, hogy ha valami nagyon felkelti az érdeklődését, megszűnik számára a külvilág. Miért is? Mert a kedves elfoglaltságra rengeteg figyut használunk. Nem sajnáljuk a hobbyra. Példa erre az alkotói láz, a játék öröme, a zenehallgatás, film megtekintése...stb. S milyen bosszantó, amikor valaki, vagy valami megszakítja ezt a varázst, kierőszakolva tőlünk figyuinkat valami egészen másra. Ismerős?
Nos, nem kötöm le tovább a figyukat. Kívánom viszont, hogy mindenkinek sikerüljön összeszednie saját figyujait, s akkor jobban érzi majd magát saját bőrében. Sok sikert mindenkinek!