HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: HamupipőFeltöltés dátuma: 2008-03-03

Az utolsó szabad percek 2.

Eljött a pillanat, mikor a ház előtt szomorú, szívhez szóló dallam csendült fel a rezesek hangszereiből.

Ekkor jutott eszébe a lánynak, hogy még nincs a fején a fátyol. Keservesen, de kibontakozott édesapja ölelő karjaiból és megkérte őt, erősítse fejére a fehér tülldarabot és a koszorút. Senkit nem engedett be a szobába, hiba káráltak kinn az asszonyok. Még édesanyját sem, csak egyedül az apjával akarta eltölteni élete legértékesebb perceit.
Ahogy felkerültek fejére a díszek, édesapja kicsit távolabb állt tőle, de szorosan fogta a kezét, mint valami kincset, s végigmérte tekintetével szeretett leányát. Olyan volt előtte, mint egy hercegnő, egy különleges lény, és szerette volna itt megállítani az időt, hogy soha - soha ne múljon el ez a pillanat, mikor lány még szebb, mint a mennybéli angyalok, csak tekintetében ne lenne ott a szomorúság. Ahogy látta végiggördülni a gyémántcseppeket lánya arcán, szíve összeszorult. Halkan megszólalt. Hangja halk volt és nyugodt, mint aki már beletörődött a legszomorúbba is. Könnyeivel küszködve csak annyit mondott.

- Mikor megszülettél erre a világra akkor nem sírtál, hát most se lássa senki a könnyeid, ne szolgáltasd ki magad! Már bizonyítottál. Te erősnek születtél, majd meglásd megsegít az Isten, csak bízz benne Édes Kislányom!.

Azzal ismét magához ölelte a lányát, miközben kintről már nekifeszültek az ajtónak, hogy betörjék azt. Ekkor megelőzve a károkozást a lány kinyitotta és beengedte a bámészkodni vágyó pletykefészkeket.

- Ezt a szégyent, ebbe a családba, hát milyen feleség lesz ebből? Mindig mondtam, hogy ne vegye el ez a rendes, jó gyerek, de hát nem hallgatott rám. Mivel tudta így megbolondítani ez a ribanc nem tudom?

Hallatszott be kívülről egy dühös káráló női hang, amitől a lány gyomra azonnal görcsbe rándult és iszonyatos fájdalom hasított a szívébe. Ettől a hangtól mindig megfájdult a gyomra, az első pillanattól kezdve, mikor először meglátta. Megpróbált erőnek erejével küzdeni a kellemetlen érzés ellen de nem, hogy idővel csökkent volna, hanem, mindig erősödött benne. Sosem tudta megszokni, s azt sem, ha valamiben kikérte a lány véleményét, hát mindig talált benne kifogásolni valót. A lány érezte, hogy szánt szándékkal mond ellent neki az asszony, de egy idő után arra is rájött, hogy a lebecsmérelt vélemény után, gyakran cselekedett úgy, ahogy a lány azt jónak látta. Na és ha aztán a falu még meg is dicsérte, hát olyan magasan hordta az orrát, hogy nem lehetett felérni.

Ezek a gondolatok a másodperc töredéke alatt futottak végig a lány agyában, mintha megérezte volna az elkövetkezőket.
Ahogy kinyílt az ajtó és beléptek az "arra érdemes" falubeliek, néma csend támadt. Olyan néma, mint mikor vihar készülődik és még a madarak sem szólnak. A belépőknek torkukon akadt a szó, mikor meglátták a lányt felöltözve a különleges ruhába. Egy apró, hat éves körüli kisfiú szólalt meg először, és megkérdezte az édesanyját.

- Anyu ez egy igazi királynő? Csudaszép! Nahát!
- Csend legyen, ne szólj, ezt nem kell mondani! - válaszolta az anya.

A kisfiú megszeppenve anyja utasító hangjától nem mert megszólalni. Még mindig csend volt, csak a zenekar húzta kinn a galambszívet örököltem..-et.
Ekkor a tömegből valaki megszólalt:

- Na most ment ki.

A lány közben csak fogta édesapja kezét, mint aki soha nem akarná elengedni, mert az az egyetlen támasza, abba kapaszkodik, hogy megvédje attól, ami ezután következik.
Már nem sírt, csak befele nyelte a keserűséget. Mosolygott, mint aki örül, mert a falu mit szól, ha ez nem így történik? Nem volt még elég, hogy nem engedte magát felöltöztetni? Szégyent hozott erre a tisztességes családra. Most igenis mosolyogni kell, és örülni, hogy egy ilyen köztiszteletben álló, becsületes embert kap, akinek a család a mindene. Anyjának mindig szófogadó fia, igaz az apjával gyakran összeszólalkoztak, de hát férfiak,.... ha isznak kicsit hát ez így természetes. Szokta mondani az asszony.
Új dallam hallatszott be a szobába. Szörnyű hamis hangon kezdték el játszani az asszony lesz a lányból kezdetű nótát.
A zenekar már egy jó ideje fújta, mikor megszólalt a rettegett hang.

- Na mi lesz indulj má' vagy kilökjelek? Hogy azt az ostoba fejedet, te...te semmit nem tudsz a mi szokásainkról.

A körülötte állók felhorkantak a mondat hallatára, de a lány csak mosolyogva felemelte a fejét, ránézett, mélyen a szemébe és tekintetéből sajnálat sugárzott. Sajnálta, hogy egy embernek csak ennyi intelligencia jutott. Az asszony nem bírta elviselni a lány egyenes tekintetét, fejét lehorgasztotta és mormolt valami érthetetlent a z orra alatt.
A lány kihúzta magát, és egyenes gerinccel elindult kifele a szobából.
Anyja eddig csak hallgatott, de már ő sem tudta elviselni gyermeke megalázását, keményem rá szólt lelendő nászasszonyára.

- Most már elég legyen, vagy én nem engedem hozzá a fiadhoz a lányomat!
Ezt meghallva a lány visszafordult és édesanyjához szólt mosolyogva.
- Anya hagyd, ha nem hallod úgy is újra kezdi, ez a boldogsága!

Közben kilépett a verandára, hol a vőlegénye már várta egy hatalmas kocsikeréknyi virágcsokorral a kezében. 21 szál piros és fehér szegfű hatalmas csokorba kötve.
A lány először azt hitte nem jól lát, a hirtelen szemébe szökő fénytől, bár az idő borongós volt, és a felhők sem engedték át a napsugarakat.
Aztán egy pillanat alatt ráébredt, hogy nem a szemével és az idővel van a baj. A megígért kicsi rózsacsokor helyett egy kazalnyi szegfű.
Ismét fájdalom hasított a lelkébe.
Hát még ezt sem? ..... Ezt sem lehet teljesíteni? ...Minek kérdezte meg, hogy milyen csokrot szeretnék, ha mégsem teljesítette?... Hát én senki vagyok? .... Velem mindent el lehet játszani?... Milyen életem lesz nekem, ha mindent eltűrök? ..Még nem késő, talán még elmenekülhetek.
Ó bár csak itt lehetne ő, aki valahol mélyen a szívemben él! Istenem ha egy kicsit is szeretsz, hát adod, hogy ő is eljöjjön, ő is itt legyen! Nem tudom miért, de ha ő a közelembe van, mélységes nyugalom árad szét bennem és talán egy felbőszült oroszlánnal is harcba mernék szállni, mert tudom, hogy hisz bennem, és tudja, le fogom győzni a fenevadat.
- Ezek a gondolatok jártak a lány fejében, miközben mosolyogva átvette jegyesétől a nehéz virágcsokrot.
A vőlegény látta a lányon, a meglepődöttséget és a csalódást, s csak halkan súgta a fülébe:
- Ne engem szidj! Anyám rendelte, de nem mindegy? Gaz az gaz!. Úgy is elhervad hamar.

A lány nem bírta tovább magába fojtani a megalázások sorozatát, könnyei kicsordultak és látható, de néma sírásban tört ki. A bámészkodók csupán azt hitték a meghatottság mindez. De nem tudhatták, a lány lelkében tomboló orkánt, ahogy nem értesültek a korábban történt szégyenteli eseményekről sem.

A vőfély cifra mondatokba szedve mondókáját, megkérte a fiatalokat, hogy köszönjék meg szüleiknek, hogy felnevelték őket és búcsúzzanak el tőlük, mivel legközelebb már, mint férj és feleség fogják csak megölelni őket.
A lány a szüleihez fordult, de szó nem jött ki a száján. Csak átölelte anyját és néma zokogásba kezdett. Anyja ekkor értette meg csupán lánya boldogtalanságát, és elhessegette magától a gondolatot, hogy ő az oka mindennek. Eszébe jutott az a vasárnap délután, mikor megjegyezte férjének:
- Ez a lány meg itt akar maradni a nyakamon? Szégyent akar hozni rám? Vénlány akar maradni?

S mikor ezután meglátta lány a sápadt arcát, már tudta, hogy meghallotta mit mondott. Kicsit szégyellte magát, de hát ez volt a véleménye. Megpróbált nem gondolni erre a délutáni eseményre, de egyre erősebben érezte, hogy a boldogtalanságnak ő az okozója.
Az apa is átölelte a lányát, magához szorította, mint legféltettebb kincsét a világon. S csak halkan a fülébe súgta,
- Szeretlek Kislányom! Bármit teszel, csak javadra váljék! Rám számíthatsz! Dönts okosan mindenben, mindenkor!

A vőfély erős kappan hanggal sorba állította a lakodalmas menetet, és nagy csinnadratta közepén elindultak a Tanácsházára ahol az esküvő lesz.
Az utcán bámészkodók hada nézte, ahogy a sokaság egyre lejjebb ér az utca lejtőjén, és közelít a Tanácsház házasságkötő terméhez.
A hangos zene ellenére hallani lehetett, ahogy a nézelődők megjegyzik, hogy micsoda szép menyasszony, és micsoda ruhaköltemény: Ilyet még nem látott ennek a falunak a népe. A lány olyan, mint egy igazi királylány. Volt, aki megkérdezte a mellette állótól, hogy ez a gyerek megérdemli ezt a lányt? Hogy fogja majd a lány kibírni az anyósát, hiszen olyan vele, mit egy hárpia. Sokan ezt mondták nem lesz ennek jó vége, hisz rossz idő van, és a lány hátranézett megnézni a menetet, holott nem lett volna szabad. Ilyen és efféle jóslatok, megjegyzések hangzottak el a bámészkodók és a vendégsereg egyes tagjai részéről is.
A faluban tudták, hogy ma nagy esküvő lesz, sok idegen érkezik, ezért aztán mindenki megpróbálta tisztára söpörni a házatáját, mert "hát mit szólnak a vidéki népek"?
A lány már nem sírt, csak szorosan belekapaszkodott bátyjába, aki folyton - folyvást viccelődőt vele, elterelve a lány figyelmét a rá váró eseményekről. Ennek hatására a lány közömbössé vált, és csak annyit mondott hangosan mielőtt befordultak a házasságkötő terembe:
- Istenem ne hagyd hogy boldogtalan legyek!
Hátra fordult, hogy megnézze mennyire lett piszkos ruhájának uszálya, de azon nem sok foltot lehetett felfedezni. Az uszály legalább tiszta maradt, eddig még tiszta.

1978

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2010-06-08 20:38:46

Kedves Alexa!
Hát ezt is elolvastad?

Köszönöm kitartó figyelmed és a véleményed!

Szeretettel:

Hamupipő
Olvasó
Regisztrált:
2010-05-22
Összes értékelés:
81
Időpont: 2010-06-08 20:20:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hm. szegény lány , de együtt érzek vele .Belekényszeríteni egy nem kívánatos házasságba.
Megható történet. Jól megírtad, szinte én is megkönnyeztem. Gratulálok. Alexa
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-03-07 07:48:33

válasz Borostyán (2008-03-06 20:19:15) üzenetére
Kedves Borostyán!
Szívből köszönöm, hogy megosztod velem észrevételeidet. Igen van még folytatása, hamarosan az is fenn lesz.
üdv.:
hamupipő
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-03-06 20:19:15

Kedves Hamupipő!
Valóban, ez a 2. rész is érdekfeszítő és hiteles lett. Ha megengedsz egy-két megjegyzést: sztem túl sokszor fordul elő benne a "lány" szó, főleg a közepén, aztán a legvégén. Nem kell mindig kitenni az alanyt, ha egyértelmű, hogy kiről van szó. A másik: ebben valahogy több az apró hiba, elírás, ragozási hiba, stb.
Mindez persze nem von le az értékéből. Egy kérdés: Van még folytatása? Ha nincs, nosza, ülj neki!:)
Szeretettel: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-03-06 17:35:45

válasz András (2008-03-06 16:53:54) üzenetére
Kedves András
Köszönöm, hogy elolvastad!
üdv.:
hamupipő
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3204
Időpont: 2008-03-06 16:53:54

Hitelesen megírt, szívszorító történetedhez gratulálok.
András

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-03-05 20:34:39

válasz Rozán Eszter (2008-03-05 14:51:21) üzenetére
Nagyon kedves Tőled és köszönöm kedves Rozália!
üdv. :
hamupipő
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-03-05 14:51:21

Szia!
Nagyon jó a második rész is, élvezet volt olvasni.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-03-05 13:38:38

válasz Zagyvapart (2008-03-05 10:47:24) üzenetére
Kedves Zagyvapart!
Köszönöm kedves véleményed, és hogy elolvastál!
üdv:
hamupipő
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1541
Időpont: 2008-03-05 10:47:24

Kedves Hamupipő!

Csodásan megírt történet, már az első rész is nagyon érdes volt, de ez a folyamatosan magasan tartott feszültség, a lány lelki tusájának mesteri ábrázolása igazán elismerésre méltó.
Szívből gratulálok: Zagyvapart.

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)