HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 50919

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2020-10-24 20:30:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-03-05

Vámpír szív II/8

VIII.
Ismeretlen rokonok

- Hogyan, uram?- kérdezte hitetlenkedve Alexandra
- Jól hallotta. Az Ön birtoka az én, vagyis inkább a MacSween család tulajdona, amit szeretnék visszakapni.
- És ha én nem hiszem el? Tudja egy olyan, ember, aki elrabol, nem árulja el a nevét, az ne bizonygassa nekem, hogy van egy olyan birtoka, ami már legalább háromszáz éve a Wallensteinek tulajdona, és amit visszakövetel. Nem hiszem el, amíg nem mutat bizonyítékot arra, hogy a maguké az a föld.
- Ne aggódjon, természetesen hoztam bizonyítékot.- mosolyodott el a férfi, s egy lapot nyújtott át a lánynak, aki megnézte. Egy tulajdonjog papír volt, melyen ott szerepelt a birtok neve.
- Nos, elégedett?
- Ilyet bárki tud hamísítani.- morogta a lány, pedig meggyőző volt a papír, és a rajta lévő írás.
- Még mindig kételkedik? Miért olyan biztos benne, hogy a birtok a magáé?
- Ezt én is kérdezhetném. De maga miért olyan biztos, hogy én el akarom adni magának? Hány évig volt a birtok az Önöké?
- Az őseim az első felfedezőkkel érkeztek ide, s az óta is itt élnek. A birtok az 1100-as évek, vagyis az alapítása óta a miénk, és ragaszkodunk hozzá. A maga és az én dédnagyanyám viszont a maga dédnagyapjához ment hozzá, s ezzel elvesztettük a birtokot, mivel az ő apja nászajándékként odaadta a legjobb birtokot, amiből a Wallensteinek meggazdagodtak.
- Tudom, ismerem a családi mesét, miszerint a "dédnagyanyám" átíratta a férje nevére a birtokot, mondván neki nem kell, s ő megelégszik a használata jogával, s itt sok időt töltött, mikor a férje épp nem volt otthon, vagy a családi válságok elől menekült, és visszautasítom a nyerészkedés vádját! Valamint közlöm, hogy nem adom a birtokomat!
- Ezt inkább egy kellemes reggeli után beszéljük meg. A korgó gyomor rossz tanácsadó, nekem elhiheti. Rántsa meg az ágya melletti fogót, kedvesem.
Alexandra engedelmeskedett, s hamarosan egy fiatal cselédlány jelent meg egy terjedelmes tálcán hozva a reggelit. Beszélgető partnere, mialatt felszolgálták a reggelit, észrevétlenül kisurrant. Alexandra ezt csak akkor vette észre, mikor egy kérdésére csak a csend felelt. Fogva tartója nesztelen léptekkel végig ment egy hosszú, és szűk folyosón, majd a folyosó végén lement a széles lépcsőfokú, vörös futószőnyeggel letakart márványlépcsőn, majd a tágas előcsarnokon, melyben egy kicsit megállt, s szembenézett a teljes pompájában ragyogó nappal, majd ismét elindult, és az előcsarnok északi végén benyitott egy tágas helységbe. A helység az ebédlő volt, ahol azonnal szembe találta magát egy hosszú, sötét színű hosszú asztallal, és a hozzátartozó székekkel. Megállt a küszöbön, s várt, hogy a szeme hozzászokjon a sötétséghez. Ahogy ott állt a fény és az árnyék határán, látni lehetett hosszú, hátközépig érő szőke haját, s fekete ruháját. Az arcát csak félig engedte látatni a fény, de ami látszott belőle, az alapján huszonegy- huszonkét éves lehetett, és a szem olyan kék volt, mint a legkékebb ég.
- Itt vagy, nagymama?- kérdezte a fiatalember.
Kérdésére egy reszelős hang felelt.
- Gyere be, fiam!
A fiatalember bement, majd engedelmet kért, hogy elhúzhassa a függönyöket, amit meg is kapott. Az ebédlőt elöntötte a korai fény, s a fiatalember szembe nézhetett a vékony, madárcsontú hatvan éves, erősen ezüstös hajú, zöld szemű öregasszonnyal, s a mellette ülő vele egyidős, szintén szőke és kék szemű lány testvérével.
- Nos, hajlandó elfogadni a kisasszony az ajánlatot, Ciaran?- kérdezte az asszony, s a kezében megmozdult az ezüst kutyafejű bot.
- Nem, de dolgozom rajta, hogy megpuhítsam.- morogta a fiú.
- Akkor igyekezz! A hitelezőink egyre türelmetlenebbek.
- Majd én inkább átveszem ezt a feladatot Ciarantól, nagymama- szólalt meg a lány.
- Nem, Kaelea, köszönöm, de bízom a bátyád rábeszélő képességében.- mondta határozottan a vénség.
- Mondd csak Cairan, eszik a vendégünk?- fordult most a húga a fiúhoz.
- Igen.
- Akkor tegyük ezt mi is, aztán mehetsz megint puhítani.
- Nem hinném, hogy menni fog. Túlságosan makacs.- intett lemondóan Cairan.
- Ilyenek a Wallensteinek, de majd hatunk rá.- mosolyodott el a vénasszony, miközben felkapta az előtte lévő asztalról a csengőt, s megrázta.
- Hogyan?
- Felajánlunk neki valami igazán szépet. Például ezt.- azzal egy dobozt vett el a mellette lévő székről, s felbontotta.
A két testvér elámult, mivel egy gyönyörű smaragddal és gyémánttal kirakott nyaklánc volt a dobozban.
- De hisz ez a családi ékszer! Ezt nem adhatjuk neki oda!- kiáltott fel Kaelea.
- Nem adjuk neki, ez csak egy eszköz, amivel jobb belátásra bírjuk.
- És ha nem érdeklik az ékszerek?
- Minden nőt érdekelnek fiam az ékszerek, ezt jegyezd meg! Szeretik, mert szép, a csillogásáról, pedig ne is beszéljünk!
Ekkor felszolgálták az ennivalót, s reggeli csendesen lezajlott. Mikor végeztek a fiú felállt, s indulni akart, ám az öregasszony hangja megállította.
- Ezt ne felejtsd itt!- szólt, s átadta a nyakláncot tartalmazó dobozt, amit a szólított átvett, s távozott. Alexandra hercegnő ez alatt az ágyában ült, s azon gondolkodott vajon miért akarják ennyire megkaparintani a birtokot ezek az emberek, hiszen a nagyapja házassága, és a szerződés révén hivatalosan az övék. Jól tudta, hogy a birtok sok pénzt hozott eddig is a családjának, s lehet, hogy ezek az emberek megirigyelték ezt? Fogalma sem volt arról, hogy a nagyanyja ehhez a családhoz tartozott, hisz az apja nem szívesen mesélt róla neki és Erich-nek. Mindössze csak a nagyanyja szívtelen és gonosz jellemét ismerte, s azt tudta még, hogy szintén ír volt. De mi köze ehhez a nagyanyjának, s milyen jogon takaróznak vele ezek az emberek? Lehet, hogy ő is ebbe a családba tartozott, s az a férfi nem hazudott, s apapírok is igaziak voltak? Nem tudta, de egyet biztosan tudott. Akár köze van a nagyanyjához annak az átkozott birtoknak, akár nem, ezek a halandók nem kapják meg! Ha voltak olyan ostobák, hogy kiengedjék a kezük közül azt a földet, akkor nem kapják vissza olyan könnyen! Szó sem lehet róla, hogy a jelenlegi legjobb anyagi forrást biztosító földet átadja nekik! Jól tudta, hogy akié a föld azé a hatalom, a siker és az anyagi jó lét minden könnyen megszerezhető kényelme és biztonsága. Ismerte saját makacsságát, és elszántságát. Ha annyira meg akarja kapni a birtokot, győzze meg, ha tudja!
Cairan ez alatt felért a lány szobájához, és belépett. A hercegnő felnézett rá, s jóképűnek ítélte meg. Most próbára teszi a fiút, s meglátja mennyire képes ellenállni egy félvámpír csáberejének. Elfeledteti vele ezt az ostoba eladást, s térdre fogja kényszeríteni pusztán a rágyakorolt bűvöletének erejével. Lehet, hogy a végén meg is öli, vagy a segítségével megszökik, s csak azután öli meg. Majd meglátja. Ismerte, már a halandó férfiak vonzódását hozzá, s most ezt hasznosítja.
- Megreggelizett, kisasszony?- szólalt meg a Cairan.
- Igen. Mit akar tőlem?
- Hoztam magának valami szépet.
- Micsodát?- kérdezte a lány lágyan.
- Ide nézzen!
Azzal elővette a nyakláncot, s a lány elismerően bólintott.
- Igazán csinos kis darab.
- És milyen jól állnának ezek a smaragdok a szeméhez. Ha ezeket a köveket nézem, a maga szeme jut róla eszembe.
- Igen?- nézett rá a lány, majd kimászott az ágyból, s a fiú elé állt.- Miért?
- Nem is tudom, talán a ragyogása miatt. Pont úgy szikrázik a fényben, mint a maga gyönyörű tekintetének csillogása.
Alexandra halkan felnevetett. A nevetése hamiskás volt, s úgy csilingelt, mint valami apró csengettyű, Cairant azonnal elbűvölte. Belenézett a lány tekintetében, amiben ott izzott az apjától örökölt halálhozó vámpírpillantás, de a bujaság is volt benne elég, és amit a fiú képtelen volt józanésszel kibírni. Feltámadt benne a vágy ez iránt a lány iránt, aki itt állt előtte, mint valami rossz, kacérsággal teli tündér. Elindult a hercegnő felé, aki erre várt. Látta, hogy Cairan kezéből kiesik a nyaklánc a szőnyegre, ahogy elfelejtkezik mindenről. Hagyta, hogy Cairan átölelje, és megcsókolja, de mikor már a fiú kezdte volna levetkőztetni, átharapta a torkát, s az utolsó csepp vérét is kiszívta.
"Könnyű volt, túlságosan is könnyű!"- gondolta a lány, mikor hagyta, hogy a holttest kicsússzon a karjából, s elterüljön a földön. Lehajolt a nyakláncért, s a fiú véres sebére rakta.
"Így jár mindenki, aki egy félvámpírral kezd!- gondolta megvetően. Azzal óvatosan lopakodva hagyta el a szobát, hogy végre ismét szabad lehessen, és hazatérjen.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Az úttalan időn című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az úttalan időn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kata a puma címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Mai történet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Külső pályázatok fórumtémához

túlparti bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Sid Clever kapitánynak, a fedélzetre című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékek a padláson című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Programozott napok, Időnovella, II. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)