HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51301 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Aliz KissFeltöltés dátuma: 2008-03-13
Azok a boldog szép napok...Nem hittem, hogy egyszer ez a nap is eljön: költözöm. Hatalmas bőröndök a szoba közepén telve mindenféle holmival, csecsebecsével; és telve a szív az elmúlt évtizedek alatt összegyűlt emlékekkel. Ez az a perc, amikor minden múltbéli pillanat mázsás súlyként nehezedik rám, de bírni kell, amit a sorstól kapunk. Tudom, nem vagyok egyedül, lesz majd, ki segít, ha a hosszú úton e terhet vinni kell. Így- pár órával a vonat indulása előtt- a szülővárosomat járom régi emlékek nyomában. Sietős léptekkel haladok az utcán- mintha csak a gyorsaságomon múlna, hogy sikerül-e újra rátalálnom a régi képekre; sikerül-e újra felfedeznem az eddig elfeledettnek hitt arcokat; sikerül-e újra éreznem az elmúlt tavaszok illatát. Hosszú perceken át tartó rohanás után végre a szemembe ötlik egy ismerős épület: a cukrászda, amely oly sok éven át néma szemtanúja volt vidám társaságunknak. Néhány utcával odébb a könyvtár juttatja eszembe a rohanós, vizsgázós és persze bulizós diákéveket. A főtérre érve úgy döntök, megpihenek egy padon. Hirtelen egy csapat galambra leszek figyelmes. Békésen csipegetnek, mikor feltűnik egy magányos társuk. A finom csemege reményében csatlakozni szeretne a többiekhez, ám az ő számára már nincs hely. Így aztán tovaszáll. Talán egyszer még visszatér... Ha tehetném, itt és most megállítanám az időt, de nem lehet. Taxi, rohanás a csomagokért, aztán megint taxi és mire észbe kapok, már a zsúfolt vonatállomáson találom magam. A sokadalom ellenére végre előtűnik a családtagokból és barátokból összeverbuválódott kis csapat. Mindannyian zavarban vagyunk és nem találjuk a szavakat. Egyik kedves barátom hirtelen ötlettől vezérelve rázendít: "Azok a boldog szép napok..."- mosolyt csalva ezzel az addig búskomor arcokra. Mire a nóta végére ér, már az egész csapat vele énekel. Meglepődött pillantások kísérik alkalmi kórusunk. Mások könnyekkel búcsúznak, mi viszont még egy utolsó össznépi hahotázással ajándékozzuk meg egymást. Igazi HAPPY END. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
csiszkovics alkotást töltött fel Száz lélek címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Lenn és fenn című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Nincs egyebem című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Az én bűnöm című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Valósulni akarunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |