HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 26 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51299 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2008-03-17
Eljön érted a KaszásEgyre jobban félt, a reszketés már a csontjáig hatolt. Egy percre az eszméletét is elveszítette. Mikor magához tért, azt hitte, otthon fekszik a kényelmes ágyában, várta, hogy az ismerős tapéta megjelenjen előtte, de az arcába zúduló eső hamar rádöbbentette a rideg valóságra. A sárban feküdt, ruhája teljesen átázott, inge tépetten lógott testén, lábát átjárta a hosszú futástól a fájdalom. Nem tudta, hol lehet. Menekülés közben nem figyelte az utat, csak egyetlen gondolat járt a fejében, elfutni, minél messzebb, hátha így sikerül kikerülnie a sorsát. Üldözője sokáig követte, néha úgy érezte, elkapta a sarkát, de egy sötét sikátorban a suhogó árny valahogy lemaradt. A zápor vadul csapkodta a kövezetet, nyávogó macska tért ki rémülten az útjából, de ő csak rohant tovább, pocsolyákon keresztül, zakatoló szívvel. A házakban meghitt fény jelezte, hogy lakói otthon tartózkodnak. Az egyik lakásban a háziasszony éppen a levest tálalta föl. Hirtelen akkora sóvárgás támadt benne a megszokott, hétköznapi élet után, hogy vágyakozása majdnem az őrülettel volt határos. Ott ülni a terített asztal előtt a családdal, megbeszélni a nap eseményeit, nevetni egy-egy humoros mondaton, majd elővenni az újságot és elmerülni a világ eseményein- kell ennél több a boldogsághoz? Ehelyett mint űzött vad futott a barátságtalan estében. Elhagyta a várost, egy hatalmas mezőhöz érkezett. Mélyre süppedt a cuppogó sárban, a sötétség fekete fátyolként borult a tájra. Még az orráig sem látott, az úttest mentén a lámpák nem világítottak. Mégsem mert megállni, nehogy üldözője rátaláljon, csak ment vakon, félig öntudatlanul, egészen addig, amíg meg nem botlott, és össze nem esett. Egyedül volt otthon, felesége a fiukért ment az edzésre, hogy hazahozza. Éppen egy hatalmas veszekedésen voltak túl. Hogy min kaptak össze? Az utóbbi időben nem nagyon kellett hozzá ok, elég volt a másiknak egy rossz pillantása, amit félre lehetett értelmezni. Aznap a gyerek nevelésének kérdésében támadt nézeteltérésük, ugyanis Robika megint egyest kapott matematikából, és egymást vádolták, hogy nem törődik vele. Sértettségében mogorván gubbasztott a tévé előtt, amikor megszólalt a csengő. Kelletlenül ment ajtót nyitni, először fel sem ismerte a fekete köpenyes kezében kaszát tartó alakot. - Szervusz, János. Érted jöttem- mondta síron túli hangon a jövevény. - Ismerjük egymást?- kérdezte a férfi értetlenül. - Azt nem tudom, te ismersz-e, de én nagyon jól ismerlek. A férfi most vette csak alaposabban szemügyre furcsa látogatóját. Látta, hogy csontváz a feje, köténye alól kivillannak csont bordái, szeme helyén pedig üreg tátong. - Mi ez, valami vicc?- tudakolta még mindig nyugodtan. Arra gondolt, talán valamelyik kollégája tréfálkozik vele. - Ez nem vicc, én vagyok a Kaszás, és azért jöttem, mert földi pályafutásod véget ért. János még mindig nem nyugtalankodott. - Kérem, nekem nincs időm ilyen bolondságokra- jelentette ki határozottan, és be akarta csukni az ajtót, de az alak a küszöbre tette csontváz lábfejét. - János, bebizonyítom neked, hogy én valóban a Halál vagyok. Tudom, hogy amikor nyolcéves voltál, elloptad nagyapád nyugdíját, amit a testvéredre fogtak, és meg is büntették. Tudom, hogy tízévesen a barátaiddal megkínoztatok egy kutyát. Azt is tudom, hogy amikor 12 éves voltál, és Julika meglátogatott... - Állj, ne mesélj többet! A férfi ekkor már komolyan megijedt. A Halál szemürege vörösen izzott, kaszája megmozdult. Jánosnak inába szállt a bátorsága, futásnak eredt, még arra sem volt gondja, hogy lakását bezárja. Megpróbált feltápászkodni a sárból. Tett pár lépést, valami támpontot keresett, amikor észrevette, hogy az eső zaja megváltozott. A suhogás egyre jobban felerősödött, és egyszer csak ott izzott előtte a vörös szempár. - János, tudhatnád, hogy előlem nem lehet elmenekülni. A férfi térdre esett, rimánkodva könyörgött: - Kérlek, adj még egy lehetőséget. A táj világossá vált, jól látszott a Kaszás torz vigyora. - Számtalan lehetőséged volt. Életben maradtál az autóbaleset után, a szívműtétet is megúsztad. - Tudom- felelte a férfi- de még szeretném megmondani a feleségemnek, hogy mennyire szeretem. És...szeretnék a fiammal focizni, már évek óta kér, hogy játsszak vele. Az anyámat is meg kellene látogatnom, állandóan telefonál, hogy miért nem megyek. A Halál magasba emelte kaszáját: - János, mindezt megtehetted volna eddig is. - Igen, miért nem tettem meg!?- gondolta a férfi, mielőtt a kasza lesújtott volna. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 3. címmel T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (10.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (9.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (9.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (8.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (8.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (7.) című alkotáshoz Susanne alkotást töltött fel Bennünket sem került el címmel T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (6.) című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A szívek kövein címmel a várólistára Susanne bejegyzést írt a(z) Holnapokon át című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Kankalin alkotást töltött fel Tibor napján címmel Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a harmadik fiú címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |