Egyre jobban félt, a reszketés már a csontjáig hatolt. Egy percre az eszméletét is elveszítette. Mikor magához tért, azt hitte, otthon fekszik a kényelmes ágyában, várta, hogy az ismerős tapéta megjelenjen előtte, de az arcába zúduló eső hamar rádöbbentette a rideg valóságra. A sárban feküdt, ruhája teljesen átázott, inge tépetten lógott testén, lábát átjárta a hosszú futástól a fájdalom. Nem tudta, hol lehet. Menekülés közben nem figyelte az utat, csak egyetlen gondolat járt a fejében, elfutni, minél messzebb, hátha így sikerül kikerülnie a sorsát. Üldözője sokáig követte, néha úgy érezte, elkapta a sarkát, de egy sötét sikátorban a suhogó árny valahogy lemaradt. A zápor vadul csapkodta a kövezetet, nyávogó macska tért ki rémülten az útjából, de ő csak rohant tovább, pocsolyákon keresztül, zakatoló szívvel. A házakban meghitt fény jelezte, hogy lakói otthon tartózkodnak. Az egyik lakásban a háziasszony éppen a levest tálalta föl. Hirtelen akkora sóvárgás támadt benne a megszokott, hétköznapi élet után, hogy vágyakozása majdnem az őrülettel volt határos. Ott ülni a terített asztal előtt a családdal, megbeszélni a nap eseményeit, nevetni egy-egy humoros mondaton, majd elővenni az újságot és elmerülni a világ eseményein- kell ennél több a boldogsághoz? Ehelyett mint űzött vad futott a barátságtalan estében. Elhagyta a várost, egy hatalmas mezőhöz érkezett. Mélyre süppedt a cuppogó sárban, a sötétség fekete fátyolként borult a tájra. Még az orráig sem látott, az úttest mentén a lámpák nem világítottak. Mégsem mert megállni, nehogy üldözője rátaláljon, csak ment vakon, félig öntudatlanul, egészen addig, amíg meg nem botlott, és össze nem esett.

Egyedül volt otthon, felesége a fiukért ment az edzésre, hogy hazahozza. Éppen egy hatalmas veszekedésen voltak túl. Hogy min kaptak össze? Az utóbbi időben nem nagyon kellett hozzá ok, elég volt a másiknak egy rossz pillantása, amit félre lehetett értelmezni. Aznap a gyerek nevelésének kérdésében támadt nézeteltérésük, ugyanis Robika megint egyest kapott matematikából, és egymást vádolták, hogy nem törődik vele. Sértettségében mogorván gubbasztott a tévé előtt, amikor megszólalt a csengő. Kelletlenül ment ajtót nyitni, először fel sem ismerte a fekete köpenyes kezében kaszát tartó alakot.
- Szervusz, János. Érted jöttem- mondta síron túli hangon a jövevény.
- Ismerjük egymást?- kérdezte a férfi értetlenül.
- Azt nem tudom, te ismersz-e, de én nagyon jól ismerlek.
A férfi most vette csak alaposabban szemügyre furcsa látogatóját. Látta, hogy csontváz a feje, köténye alól kivillannak csont bordái, szeme helyén pedig üreg tátong.
- Mi ez, valami vicc?- tudakolta még mindig nyugodtan. Arra gondolt, talán valamelyik kollégája tréfálkozik vele.
- Ez nem vicc, én vagyok a Kaszás, és azért jöttem, mert földi pályafutásod véget ért.
János még mindig nem nyugtalankodott.
- Kérem, nekem nincs időm ilyen bolondságokra- jelentette ki határozottan, és be akarta csukni az ajtót, de az alak a küszöbre tette csontváz lábfejét.
- János, bebizonyítom neked, hogy én valóban a Halál vagyok. Tudom, hogy amikor nyolcéves voltál, elloptad nagyapád nyugdíját, amit a testvéredre fogtak, és meg is büntették. Tudom, hogy tízévesen a barátaiddal megkínoztatok egy kutyát. Azt is tudom, hogy amikor 12 éves voltál, és Julika meglátogatott...
- Állj, ne mesélj többet!
A férfi ekkor már komolyan megijedt. A Halál szemürege vörösen izzott, kaszája megmozdult. Jánosnak inába szállt a bátorsága, futásnak eredt, még arra sem volt gondja, hogy lakását bezárja.

Megpróbált feltápászkodni a sárból. Tett pár lépést, valami támpontot keresett, amikor észrevette, hogy az eső zaja megváltozott. A suhogás egyre jobban felerősödött, és egyszer csak ott izzott előtte a vörös szempár.
- János, tudhatnád, hogy előlem nem lehet elmenekülni.
A férfi térdre esett, rimánkodva könyörgött:
- Kérlek, adj még egy lehetőséget.
A táj világossá vált, jól látszott a Kaszás torz vigyora.
- Számtalan lehetőséged volt. Életben maradtál az autóbaleset után, a szívműtétet is megúsztad.
- Tudom- felelte a férfi- de még szeretném megmondani a feleségemnek, hogy mennyire szeretem. És...szeretnék a fiammal focizni, már évek óta kér, hogy játsszak vele. Az anyámat is meg kellene látogatnom, állandóan telefonál, hogy miért nem megyek.
A Halál magasba emelte kaszáját:
- János, mindezt megtehetted volna eddig is.
- Igen, miért nem tettem meg!?- gondolta a férfi, mielőtt a kasza lesújtott volna.