HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49214

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: AshandirFeltöltés dátuma: 2008-03-26

A lény

Fém ütődött fémhez éles csattanással, ami az egész visszhangos, sötét termet végigjárta többször is visszaverődve a falakról. A kézilámpa fényében a két overálos alak összerezzent, és félelemmel telt tekintettel nézett körbe a fényen kívüli mély homályba. Egy régi légvédelmi óvóhelyen voltak, a penészes falakon ott málladozott az évtizedes festék. Halk zörgéssel dolgozott valahol a messzeségben egy légcserélő. Mindent a dohszag ült meg nehézkesen.
- Az ég áldjon meg Phillip! A szívbaj hozod rám! - mondta az idősebb, őszesfekete hajú férfi, fiatalabb társának. - Vigyázz jobban azzal a vacakkal, így is összecsinálom magam itt.
A lámpa hideg fénye fakóvá tette bőrüket, kék overáljukon olaj és koszfoltok sötétlettek. Az idősebb egy fél fejjel magasabb volt az ifjúnál, ráncos arcán elhanyagolt többnapos borosta meredezett. Kezében egy horpadt vödröt tartott, ami le volt takarva egy koszos ronggyal. Társa huszonéves lehetett, szőke hajú, világoskék szemeivel nézett az öregre. Kezében enyhén remegett a lámpa.
- Bocsánat, nem figyeltem hova lépek... - mormogta Phillip.
Egy szűkebb folyosóban haladtak tovább, ahol tízméterenként vasajtók álltak. Némán sétáltak köztük, csak a bakancsaik verte koppanások hallatszottak, majd az egyiknél megálltak. A régen katonai zöld festék nagyrészt lepergett már, de egy ismeretlen kéz krétával egy keresztet rajzolt rá. A fiú egy nagy kulccsomót vett elő, és az egyik kulccsal kinyitotta a zárat. Halkan nyikordult az ajtó, amint befelé nyílt.
A lámpa fénye először egy üres fémtálra vetült a piszkos betonpadlón, olyanra, amilyenben a kutyák eledelét tartják. Mellette egy kis halom fekete toll hevert, rajtuk barnára száradt vér. Oldalra vetült a fény, és egy földön kuporgó alakot világított meg.
A hatalmas ápolatlan, fekete szárnyak voltak a legfeltűnőbbek, mik szinte betakarták. Alóluk koszos csupasz láb lógott ki, és barnás csapzott, hosszú haj. Ahogy a fénykör elérte felnyögött, és kezét felemelte, mintha egy ütést akarna elhárítani. A szárny alól kivillant egy valaha fehér tunikaszerű ruha, ami szinte szürke volt a mocsoktól és a rászáradt vértől. Haja az arcába hullott, égkék szeme viszont még így is ragyogott, ahogy belenézett a lámpába. Nehézkesen próbált minél messzebb kúszni az emberektől, lábai a padlót kaparták.
- Nem szeretek idejönni - mondta az öreg, majd a tálhoz lépet, és valami undorító löttyöt öntött bele, elfordult, ahogy megcsapta kesernyés szaga.
Phillip közben közelebb ment a lényhez. Az felnézett rá, finom vonású arcán karmolások éktelenkedtek. A fiú meglepve látta, hogy a mellkasán a ruha két domborulatot takar. Alaposabban megnézte az arcot, és nőies vonásokat vett észre rajta. Szép volt, még így mocskosan is. És azok a kék szemek! A lény halk dallamos hangot adott ki, mint amikor egy síp szólal meg halkan.
- Mi volt ez? - fordult hátra az ősz hajú férfi. - Hagyd már! Ne piszkáld, menjünk már inkább, rá akarok gyújtani.
- De David, ez egy lány! És beszél is, csak nem értem mit. - magyarázkodott a fiú, közben gesztikulál a lámpával, amitől az árnyak szédítően imbolyogni kezdtek.
- Miért teszik ezt vele? - kérdezte Phillip, rávilágítva a szárnyas lényre, aki erre összerezzent.
- Nem tudom - morogta rekedten David. - Itt van már évek óta. Mikor én idekerültem, már itt volt. Állítólag nincsenek, hát olyanjai, mint a nőknek, csak a teste olyan. Érted, nah... Van, aki azt mondja ufó. Van, aki szerint angyal. De hát olyanok nem is léteznek, azt hiszem. Nem tudom, én nem vagyok templomba járó, de nagyon angyalosan néz ki. De nem teljesen mindegy neked?
- Segítenünk kéne neki, nem? - vetette fel bizonytalanul Phillip.
- Miért? - horkant fel David. - Hogy kirúgjanak mindkettőnket? Az nem hiányzik nekem.
- De hát szenved... - a fiú félbehagyta a mondatot látván az öreg tekintetét.
- Gyere, cigizni akarok! - indult David az ajtó felé, ám látta, hogy a fiú nem mozdul, csak a lényt nézi. - Gyere már, az isten verjen meg! Hagyd ott, ahol van!
A fiú eleresztette a füle mellett a szavakat, csak nézett bele abba a szép kék szempárba, amilyenhez foghatót még nem látott. Szinte belelátott a lény tiszta lelkébe, azokon a zafír ablakokon keresztül. Nyílt volt, nem volt benne titok, csak mélységes fájdalom, és mélyen valami szeretet. Ez a lény jó volt, érezte.
- Phillip! - kiáltott David.
- Megyek... megyek már. - motyogta a fiú, és nehezen, de elindult kifelé.
Amikor az ajtóhoz ért, még egyszer visszanézett, és látta, hogy őt nézi a szárnyas lény. Majd megszakadt a szíve, hogy itt kell hagynia a sötétben, egyedül. Legszívesebben odament volna hozzá, megölelte volna, és megnyugtatja, hogy kiviszi innen egy fényes, tágas helyre, ahol szabad lehet.
David egy erőteljes mozdulattal becsapta az orra előtt az ajtót, és a zárban hagyott kulccsal becsukta. Az a csattanás, amit az ajtó okozott, még sokáig visszhangzott a folyosókon. A fiú lelkében, pedig még tovább.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

bűvölet alkotást töltött fel Veled címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Epilógus a vers ABC sorozatra címmel

bűvölet bejegyzést írt a(z) Itt és most című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Profil-OM címmel

alberth alkotást töltött fel Bombasiker címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újrakezdés című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)