A hegyi patak hangos csobogása
A zöld erdő harmatos illata
Két kezed csábító melege
Pillantásod lángoló tengere.

Égetőn izzik, mint hömpölygő láva
Mély nyomot hagy itt belül nálam
Szívem legmélyebb titkos rejtekén
Utat tör magának feléd - e fény.

Szivárvány színeit bontja a hajnal
Két kezed melegét érezni akartam!
Elfojtott vágyak lángoló tengere
Vulkánként tör most újra a felszínre.

Érzed legbelül ott a forró napot?
Mely szíved mélyén gyöngyszemként ragyog?
Látod éjjel ott fent, a csillagot?
Mely a hold palástján, csak neked ragyog?

Érzed kedves, a szél mit üzen neked?
Hallod a dalt, a tavaszi reggelen?
Látod a felhőt, mely lopva oson?
S látod a szívemet, mely csak érted dobog?

Az érzelmek tengere most, a magasba tör!
Az erdőn a kismadár csak nekünk dalol
Hegygerinc csúcsán a hó olvadni kezd,
S ettől az érzéstől testem megremeg.