HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48111

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2008-04-05

Gondolatok

Válladra hajtom a fejemet. Nézem a kezedet. Nem a püffedt, májfoltos bőrű kézfejet látom, hanem a virtuózan operáló, ájulatba simogató ujjakat.
Arra gondolok, hogy mindig erre a nyugalomra vágytam. Erre a csendes üldögélésre, ami már nem ad pihenést, nem ad csendet, nem ad meghittséget.
Mindig arra vágytam, hogy csak az enyém légy. De te közkincs voltál. Mindenkit elbájoltál, mindenki kapott belőled. Soha nem tettem szóvá, hogy sértenek az ágyadba kerülők gúnyos pillantásai. Egyszer, csak egyszer engedtem el magam, amikor - akkori - legújabb hódításod a szobádból kilépve végigmért. Annyit mondtam, hogy: a felesége én vagyok, maga csak a szeretője. A "csak"-ot jól megnyomtam. Soha nem felejtem el megalázott arcát. Azóta nem szóltam senkinek. Az én keresztem az enyém - gondoltam, és némán vártam. Mert szerettelek. Rajongva szerettelek akkor is, amikor éjszaka jöttél haza, és laza eleganciával vetetted oda: elhúzódott a műtét. Mintha nem ugyanannak a kórháznak az orvosa lettem volna én is, nem tudtam volna utána nézni a dolognak. Soha nem tettem. Csak szerettelek. Szerettem kamaszos képedet, amikor századszor kértél bocsánatot, és ígérted meg, hogy soha többé. Megígérted, pedig az újabb telefonszám már a zsebedben volt.
Nem szóltam, csak vártam, és álmodoztam, hogy ha megöregszünk, együtt fogunk üldögélni. Beszélgetünk, és hallgatunk.
Megöregedtünk. Ha megtámasztom a hátadat, képes vagy még ülni. Melléd ülök, és hallgatok. Beszélni már nem tudsz. Már gondolataid sincsenek. Az Alzheimer kór mindent kiradírozott az agyadból. De itt vagy velem, a válladra hajtom a fejemet, és hallgatunk. Majdnem úgy, ahogy elterveztem.
Majdnem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-06 21:02:05

Kedves Matyi!
Igazán mély tartalom röpke fél oldalon! Tény, hogy a legtöbb nő nem tudná így szeretni, ilyen ragaszkodással azt a férfit, aki fűvel-fával csalta... Én legalábbis tutira otthagytam volna, ha nem is az első, de a harmadik félrelépés után:) És ennek semmi köze a szerelemhez... Jó írás, tetszett!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-04-06 18:09:06

Lényeget - természetesen.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-04-06 18:08:18

Csak a léyeget! Gratulálok.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-04-06 11:24:29

Szia!
Szeretetből, kitartásból ötösre vizsgázott a főhősöd. Megkapta ugyan a férjét, végleg az övé lett, de milyen áron? Az utolsó két mondatod is erre utal. Nagyon jó írás.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2008-04-05 23:36:01

Döbbenetes!
Néhány sorban ezer év szenvedés, és szenvedély. Erre csak egy tiszta szívből szerető nő képes! Hősöd előtt le a kalappal! Írásod előtt úgyszintén!
A félpercesek koronázatlan királynője lettél a szememben, illetve én már megkoronáztalak. Mennyi érzést, mennyi emberi tulajdonságot, mennyi drámát tudsz bemutatni néhány sorban. Remek! Gratulálok! Ami szerintem emeli írásod értékét, hogy nem is túloztál benne. Az írásodban foglalt ragaszkodásra, szeretetre sok nő képes. Te viszont nagyon meg tudtad fogni, leírni a lényegét.
(Nem kaptam még meg a papírzsepi csomagot, pedig miattad már a tizedik százcsomagost használom el)
Üdv.

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel A világ tetején címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Manó a templomban című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Balla Miklós: A gyopár / Das Edelweiss címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tavasz délidőben címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)