HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: RozsdásFeltöltés dátuma: 2008-04-05

A hadviselés szabályai

Garaun arcán a kétkedés jelei tűntek fel.
- Ennyi volna? Az egész haderejükből ennyit tudnak kiállítani, egy ilyen fontos csatához...?
- Mindig is mondtam, hogy gyengébbek, mint amilyennek hittük őket.
Soha ne becsüld le az ellenfeledet!
Celyon is a térkép mellett állt immár.
"A tények azok tények." Bármennyire egyet is értett a nő tanácsával, most képtelen volt veszélyesnek találni a helyzetet. "Te is láthatod - logikus lépés tőlük a Külső Végvár megtámadása, hisz ha elfoglalják, onnantól az utánpótlásukat leúsztathatják a folyón."
Ha ezt terveznék, miért támadnának egy ilyen kis sereggel?
Garaun a térképet bámulta. A Külső Végvár kilométerekre volt a védő várvonalaktól, s ha elfoglalnák, az egész hódító sereg behajóztatható a Birodalom területére, minden további csatározás nélkül.
"Néha a kevesebb több. A Külső Végvárban alig kétszáz fős védelem állomásozik, ennyit egy ekkora sereggel gond nélkül leverhetnének. Ha többen mennének ez a kétszáz katona több kárt tudna okozni. Különben sem biztos, hogy nyílt támadást terveznek."
Celyon nem mondott mást.
- Parancsnok! - szólalt meg Obuda tábornok.
- Igen?
- Mi az? Csendben van.
- Csak gondolkodom - felelt Garaun félig-meddig az igazságnak megfelelően.
Ismét a térképre pillantott, s rövid töprengés után folytatta:
- Ha ezek az adatok pontosak, még azelőtt megállíthatjuk a matalékat, mielőtt betörnének a Birodalom területére.
- Pontosan - bólintott Obuda - Rengeteg életet menthetünk meg, ha még most visszaverjük őket. Ezért is, mindennél fontosabb, hogy ezek az információk ne tudódjanak ki. Felkészítjük a Külső Végvárat, hogy a támadó sereget megsemmisítsük, a maradék matalékat megfutamodásra késztetve...
- Megnyerve a háborút.
- Megelőzve a háborút! Győznie kell parancsnok, méghozzá irtó nagy fölénnyel, hogy a hódítók elrettenjenek. Ezen múlik minden!
Győzni fog!
A Birodalom győzni fog!
- Nem jelenthet problémát - mondta Garaun - Ha a Szürke Hadtestet vihetem magammal és az ott állomásozó erőink felett is átvehetem az irányítást. Azonkívül hadimérnökökre is szükségem lesz. Az erdőből beszerezhetünk fát és néhány könnyű katapulttal is megerősíthető a vár.
Obuda elégedetten bólintott.
- Boldogulni fog. De a Szürke Hadtestet nem viheti.
Erre számíthattál.
Garaun most próbálta nem figyelembe venni Celyon hangját.
- A lázadások? - tette fel a kérdést a tábornoknak.
- Az elégedetlenség egyre nő, különösen a keleti falvakban. A király oda vezényelte a Szürke Hadtestet.
- Biztos, hogy az erőszakos megoldás a legjobb...? A lázadásnak okai vannak, a keleti területek kizsákmányolása a...
Halgass!
Garaun azonnal elnémuilt. Elragadtatta magát. Azzal hogy a király ellen beszél nem csak a pozícióját veszélyezteti, de még a feje és nyaka meghitt kapcsolatát is.
- Úgy veszem nem mondott semmit - szólalt meg egy rövid szünet után Obuda - És legközelebb válogassa meg a szavait. Nem szeretném elveszteni az egyik legjobb tisztemet.
- Bocsánat tábornok.
Mindenkinek megvolt a saját véleménye a királyról. Bár nagyszerű hadvezér és stratéga, - eme képességei révén került a Birodalom trónjára - de államférfiként voltak hibái. A Birodalom egy fél kontinensre kiterjedő nagyhatalom és az összes régió kormányzása, egységben tartása nem könnyű feladat. Már évek óta egyre nőtt a belső elégedetlenség, s a távoli területeken gyakorivá váltak a lázadások.
A király válsága.
A Szürke Hadtest az ország leghírhedtebb, legkeményebb zsoldoshadserege, tehát ha az uralkodónak őket kellett bevetnie a lázadók ellen, akkor már komolyak a problémák.
De az információknak hála legalább a hódító matalékkal nem kell ennél tovább törődni.
Csak az egyik fenyegetés múlik el.
"Lásd a dolgok pozitív oldalát Celyon!"
Ezt mondogasd csak magadnak.

- Ha kiszélesítjük az árkot, nem lesz elég anyagunk lefedni.
- A mostani árkot a lovasok átugrassák.
- Igen, de ha nem tudjuk letakarni idő előtt észreveszik és egyszerűen kikerülik. Így legalább az első sorok belerohannak.
- Ahogy óhajtja...
A dolgok egészen jól alakultak. Garaun a Vörös Hadtesttel érkezett a Külső Végvárba. Az itt állomásozó kétszáz katona mellé a zsoldossereg ezerkétszáz embere komoly erősítést jelentett - figyelembe véve, hogy a támadó sereg alig ötszáz fős gyalogságot, száz-kétszáz fős lovasságot és néhány ostromszerkezetet számlál.
Felkészültél?
Celyon a semmiből bukkant fel a férfi oldalán. Gyönyörű, egyenesszálú, szőke haja a bástyán fúvó szélnek megfelelően lobogott, néha eltakarva az arcát.
Garaun tudta, hogy mindez csak illúzió, ahogy az árnyéka a köveken, vagy adott esetben az általa okozott visszhang, hiszen a nőnek nincs kapcsolata a tárgyakkal, vagy akár a széllel.
- Majdnem - felelt hangosan, mivel a hadnagy közben távozott, hogy intézkedjen az árokkal kapcsolatban.
Nem tartod őket méltó ellenfélnek.
- Teljesen mindegy, hogy én mit gondolok.
Nekem nem. Hozzám őszinte lehetsz.
- Tudom Celyon. És sajnálom, de... egyszerűen nincs jelentősége az én véleményemnek.
Tehát zavar.
- Igen. Dehát te úgyis a lelkembe látsz.
Nehogy azt hidd! Csak azokról a gondolataidról tudok, amelyeket te is akarod, hogy halljak.
- Tehát lehetnek privát gondolataim? Ezt jó tudni.
Szóval?
- Nem tudom, ez csak... Nem tetszik a dolog. Ez nem egy harc lesz, nem egy dicsőséges győzelem, amikért máskor küzdöttem. Csak egy egyszerű mészárlás. Miénk a létszámelőny, a vár által nyújtott előnyök, ismerjük a seregük nagyságát és a lehetőségeiket... Felkészültünk. Nincs esélyük.
Biztos vagy benne?
- Hogyne lennék biztos...? A seregük fele odaveszik csak mire a várfalat elérik.
Talán más taktikát alkalmaznak.
- Mégis mit? Ha távol maradnak megtizedeljük őket a katapultokkal, aztán bevetjük a lovasságot... Nem is ez a lényeg. Én szívesebben vennék részt egy egyenlő küzdelemben, méltó ellenféllel szemben. Bármi legyen is az eredmény. Ha veszítünk, veszítünk, ha nyerünk, nyerünk, de dicsőséges csatában tegyük!
Ez egy harcos gondolkodásmódja, nem egy stratégáé.
- Talán igazad van. Talán tényleg inkább egy harcos vagyok. De mindez nem változtat semmin. Most a Birodalomért kell győznünk.
Nem inkább a királyért?
- A király a Birodalom. Hűséget esküdtem neki.
A Birodalom szolgálatára tettél esküt. De vajon a Birodalom javára válik-e egy olyan ember támogatása, akinek lassan kicsúszik a kezéből az irányítás?
- Nincs erről mit beszélnünk! Itt és most nincs! A hódítókat az ország védelme miatt kell visszavernünk, nem a király miatt...
Celyon az ujját a férfi ajkára tette. Garaun érezte a nő finom bőrét - tudta, hogy illúzió; Celyon nincs ott, s valójában semmi sem érinti őt.
Maradj csendben!
A bástyára egy páncélos férfi érkezett. Celyon félre lépett, s a katona állt a helyére. A Vörös Hadtestből való egyik alacsonyabb rangú tiszt volt, Senami, ha minden igaz.
- Valaki óriásit hibázott - lihegte, minden formalitást mellőzve.
Hallod? Csatazajok!
- Mi a pokol történik?
- A matalék itt vannak! Az őrszemek valószínűleg halottak... Alig egy perce bukkantak fel a déli oldalon.
Sokan vannak.
Garaun a nőre nézett, aki a levegőbe bámult, minth nem is itt volna.
Nagyon sokan.
- Uram nem csak ötszáz gyalogos... Azt... azt... azthiszem a teljes matale haderő... Megbecsülni sem tudom mennyien...
Elárultak!
- A hírszerzés tévedett! Mozgás, minden használható embert csatasorban akarok látni! Mozogjon!
Te is tudod!
Megpróbálta kizárni a fejéből Celyont, de a nő ezúttal nem hagyta magát.
Nincs esélyetek, csak a megadás!
A parancsnok maga is elindult Senami után; Celyon pedig őutána.
Garaun, kérlek!
- Mozogjon Senami, én a bástyáról felmérem a pozícióikat.
Garaun!...
Ha van valamilyen kihasználható rés a védelmükön, a lovassággal kitörhetnek.
Sebesen lépdelt a déli bástyára vezető lépcsőn, Celyon pedig kitartóan követte.
Adjátok meg magatokat! A matalék nem barbárok és tisztességesen bánnak a foglyokkal...
A férfi váratlanul szembefordult vele.
- Hallgass! - förmedt a nőre, majd folytatta az útját.
A bástyáról kinézve már tudta, hogy elvesztek. Odakint a saját gyors becslése alapján is egy legalább tízezer főt számláló sereg várakozott.
Az első gyalogos rohamot az emberei már visszaverték, így a matalék, most az ostromszerkezeteiket húzták éppen fel. Garaun szeme arra a katapultra tapadt, amelyikről valamilyen ismeretlen ösztön alapján már most tudta, hogy a halálát fogja okozni.
A hatalmas gépezet egy pillanattal később kioldott, s a több mázsás szikla a levegőbe emelkedett. Egyenesen a bástya felé repült.
Garaun, én szeretlek! - sikoltott fel Celyon hisztérikusan, alig egy pillanattal a becsapódó szikla által okozott robaj előtt.

Pár nappal és sok száz kilométerrel obábbObuda tábornok hajolt meg a Birodalom királya előtt.
- A Külső Végvár elesett, nagyuram. Tudomásunk szerint nincs túlélő.
- Kiváló. Kiváló!
A tábornok arcáról nem lehetett érzelmeket leolvasni.
- Nagyuram... biztos, hogy ez szükséges volt...?
- Kétségbevonja a parancsaim helyességét?
- Nem tenném uram. Csak azon töprengtem, ha tudtuk, hogy a matalék egész haderejüket felvonultatják, felkészülhettünk volna aszerint, s végleg leszámolhattunk volna velük.
- Helyes. Legyőzhettük volna őket.
A király felállt és ide-oda sétálgatva kezdett magyarázni:
- Ismernie kell a helyzetemet, tábornok. A trónrakerülésemet egy háború megnyerésének köszönhetem. Hős voltam. De a népnek immár nincs szüksége hősökre - nem fenyegeti semmi a békét, így elkezdték látni a hibáimat. Maga a legjobb tábornokom, Obuda, pontosan tudja, mennyire kezdett kicsúszni az irányítás a markomból.
A tábornok szótlan maradt. Nem tiltakozott, hiszen maga is tisztában volt mindezzel, de nem is bólintott - mégsem jelentheti ki a királyról, hogy egy rossz uralkodó.
- A nép lázong.Elfelejtik, miért volt szükségük rám. Ha megállítom a matalékat még mielőtt igazán megmutatnák magukat, az emberek nem észlelnék a fenyegetést, a győzelem semmiségnek tűnne számukra.
- Értem uram.
- Most az országon végigfut a Külső Végvár és a Vörös Hadtest pusztulásának híre. Az emberek elszörnyednek és pánikba esnek, a matalék pedig betörnek a Birodalomba, fosztogatnak és pusztítanak. Mindezt csak azért engedjük nekik, hogy mikor már kritikussá válik a helyzet látszólag nehezen megfékezzem őket. A nép szemében ismét hőssé válok, s a lázadás gondolatáról is megfeledkeznek. Mindkét ellenséget legyőztem!
- Értem uram. Azthiszem az érvei nem győzték meg.
A király mozdulatlanná dermedt, s egy fagyos pillantást vetett a tábornokára.
- Mit beszél?
- Csak, hogy tudja nagyuram: én nem fogok tenni semmit magáért.
- Tessék? - hökkent meg az uralkodó - mit kellene tennie és kit kéne meggyőznö...
Szó szerint a torkán akadt a szó. A levegő egyszerűen beszüntette a tüdeje és a szájürege közti mozgást - se ki, se be. Az idős férfi hangtalanul markolászta a torkát. Csak másodpercek kellettek hozzá, hogy a lábai elgyengüljenek, s a padlóra rogyjon. Még percekig vonaglott, hangtalanul, míg végleg kiszenvedett. Obuda, ahogy azt előre megmondta, semmit sem tett.
- Meghalt - konstatálta végül, mikor a test beszüntetett minden mozgást.
Egy gyilkos büntetése.
- Zsarnok volt, aki a saját hatalma érdekében áldozta fel az embereit. Mi lesz most?
Nincs utódja. Átveszed a helyét, kiűzöd a matalékat és megegyezel a lázadókkal.
- Velem maradsz?
Nem. Ehhez már nincs közöm. Az én szerepem véget ért. Nem látsz többé.
A gyönyörű nőalak semmivé foszlott Obuda szeme előtt. A tábornok - király? - még percekig meredt oda, ahol eddig a szőke leány állt. Oly szép volt és oly szomorú. Ki volt? A nevét sem mondta meg.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2009-02-21 13:31:14

Tetszett, gratu!

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi pillanatok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Születés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ékkövek címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az édenkert után című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ti poéta lelkek! című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Cyber dal című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ifjúságomhoz címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)