HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48271

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: Nickolas N WilliamsFeltöltés dátuma: 2008-04-10

Én-kérdés.2008

Kopogó magassarkúak a fekete-fehér kockamintás talajon. A feszes, térd alá leérő sötétbarna szoknya hűen követte a fekete harisnyás lábak mozgását. Kopp-kopp-kopp-kopp. Siettek a sötét cipellők. Gyors, határozott, szabályos ütemben visszhangoztak a fehér falak.
Kopp-kopp-kopp---
A lábak megálltak és kilencven fokot elfordultak, mintha csak szögmérővel mérték volna, egy deréktől kezdődő, nyitott ablak felé.
- Mi a probléma? - Kérdezte egy szigorú, komoly női hang.
- M nemm találja mmmagát - tréfálkozott egy kövér férfihang, majd egy vékony, fogatlan férfihanggal együtt röfögő nevetésben tört ki.
- Ne tettessék magukat hülyébbnek, mint amilyenek! - emelte fel hangját a nő. - merre találom?
- Hogy mmmerre? M a negyvenhármmmasban pihenget! - böfögte a szavakat a hézagos fogazatú férfi, majd egy újabb nevetésduett kerekedett.
- A kulcsot, primitívek!
A röhögés lassa alábbhagyni tetszett és kulcsok csörömpöltek. A két harisnyás láb visszafordult kilencven fokot, s nekiindult a hosszú, kockás folyosónak.

A puha, fehér falak barátságos harmóniáját egy sötét rész döntötte romba, de ahogy jött, el is tűnt. Magassarkúak vájtak a lágy fehérségbe, szinte fájt látni ahogy beleszúródnak a talajba minden egyes lépésnél.
- Maga Roger Whantic? - kérdezte a komoly, feltehetőleg női hang.
A szobára könnyű fátyolként ereszkedett a csönd.
- Uram, Önhöz beszélek. Az Ön neve Roger Whantic, ugye?
A megszólított felnézett. Látszott, hogy mélyen elgondolkozott a kérdésen, megfontolta, hogy mi a legpontosabb válasz, majd lassan kinyitotta a száját, mint aki még a hangképzéshez szükséges levegővétel alatt is gondolkodna, végül halkan megszólalt.
- Nem hiszem.
A nő majdnem elkezdett írni, de még az első betű lejegyzése előtt megtorpant. Nem erre a válaszra számított látszólag.
- Ezt hogy érti? - kérdezte enyhén búgó hangon, s olybá tűnt, hogy közelebb hajolt, de mivel a háta mögül jött a fény, ez nem biztos.
- Nem hiszem, hogy én volnék az a bizonyos Roger Whantic - jött a kissé bizonytalan, de érezhetően megfontolt válasz.
- Értem. Ez esetben kit tisztelhetek önben?
Újabb szünet.
Még mindig semmi.
Szájnyitás, levegővétel:
- Úgy érzem, M vagyok.
Itt volt az ideje a szemek elkerekedésének.
- Csakugyan?
Csönd.
Vastárgy földreérésének tompán beszűrődő zaja.
Töprengő nyugalom.
Szájnyitás, levegővétel:
- Igen, így gondolom.
A nő tollának halk, kicsit nyugtalanítóan fürgén sercegő hangja nem hagyta, hogy a fülek megint ellustuljanak.
- Szóval M. Miért pont M, ha szabad érdeklődnöm?
A hallószervek ébersége kezdett újfent alábbhagyni.
Szájnyitás, féluton megrekedt, szájzárás.
Kettős szuszogás.
Ajakmozgás, nagy levegő:
- Az talán a leginkább semmilyen... - kis gondolkodási idő - ... és még így is rengeteg lehetőséget hordoz magában, azt hiszem.
- Értem. És miért Maga M?
Értetlenkedő csönd.
- Ön szeretne M lenni? - válaszolt egy őszinte kérdéssel a fehér ruha védelme alatt ülő.
A nő mintha felhúzta volna a szemöldökeit.
- Én is lehetek M?
Szünet.
Idillikus nyugalom.
Elmélyült szuszogás.
Szájnyitás, levegővétel:
- Igen, miért is ne?
A nő egy pillanatig szótlanul állt, majd leült a puha földre. Amint arca ezáltal láthatóvá vált, rá kellett döbbenni, hogy pontosan ugyanolyan, mint a hangja.
Szájnyitás:
- A hang meghatározhat valakit?
- Hogy érti?
Az elmélkedésre szánt idők alatt mindig fülsértően nagy nyugalom szokott uralkodni, most sem volt másképp.
- Az arca hasonlít a hangjára - csönd. - Vagy a hangja az arcára?
- Miért fontos ez?
Némaság.
- Nem fontos, valóban - töprengés. - Az én hangom milyen?
A nő vizslató tekintete szinte átdöfte a vele szemben ülő embert.
- Üres. De főleg bizonytalan.
Pihennek az izmok, dolgoznak az agyak.
De nem sokáig.
- Mennyire igaz - pillanatnyi szünet. - Akkor a hang mégis csak meghatározhat valakit, nem?
- Nem túl valószínű - mondta hunyorogva a nő. - Van olyan ember, akinek nincsen hangja, mégis létezik.
Feldolgozás.
- Azt hiszem, igaza van.
Továbbgondolás.
- De még mindig nem tudom, hogy mi határoz meg valakit?
- Ön szerint mi?
Lassú szünet.
Töprengés.
Szájnyitás, levegővétel:
- Talán a cselekedet? - találgatott, majd megmagyarázta. - Sokat hallani, hogy egy ember a cselekedetei alapján lehet megítélni.
- Talán. Vannak olyanok, akik piszkálnak valakit, pedig belül, mélyen szeretik, de így mutatják ki vonzalmukat. Az előbbi feltevése alapján ők rossz emberek?
A lámpa monoton zümmögéséhez egyenletes szuszogás keveredik.
Csönd.
Szájnyitás, levegővétel:
- Lehet. Lehet, hogy csak azért szeretik, mert lehet piszkálni.
A nő ráhagyta.
Szünet.
- Esetleg a barátok alapján meg lehet mondani?
Várakozással teljes üresség.
- Esetleg. Ez már valamivel talán közelebb van a megoldáshoz, de még mindig nem az igazi. Lehetséges, ugyanis, hogy legbelül nem szereti azokat, akiket hangosan a barátainak nevez.
- Ezek szerint rossz, mert képmutató.
- És ha nincsen más választása? Ha veszélybe kerülne az élete, ha nem állítaná bizonyos emberekről, hogy a barátai?
Semmi reakció.
Maga elé néz.
Egy pislogás.
Szájnyitás, levegővétel:
- A gondolatok?
Hibakeresés és ráébresztés.
- Akkor Ön kicsoda? A gondolatai alapján?
Komoly csönd, enyhén komikussá téve a lámpa hangja által.
Szájnyitás, levegővétel:
- Azt hiszem, hogy én M vagyok.
A nő csak most vette észre, hogy az elmúlt pár percben nem jegyzetelt le semmit. Gyors, fülsértő sercegéssel felírt minden lényeges dolgot, ami eddig történt, majd újból a vele szemben ülő emberre emelte tekintetét, aki viszont a jegyzetfüzetét nézte elmélyülten.
Szünet.
Semmi.
Szájnyitás, levegővétel:
- Arra az oldalra mi van leírva?
Csönd.
- A lényeg.
Nihil.
- Az én lényegem?
- Bizonyos értelemben.
Újabb üresjárat.
- Melyikben?
- Nem abban, amit Ön keres. Lenne egy kérdésem Önhöz.
Várakozó, érdeklődő tekintet.
- Ön szerint fenn áll a lehetősége annak, hogy Maga egyáltalán nem is létezik?
Hosszú, hosszú szünet.
Mély, álmosító csönd.
Vajon mire gondolhat most? És ki gondolja őket?
Óvatos szájnyitás, levegővétel:
- Azt hiszem, igen.
Sercegés, amit a toll és a papír egymáshoz való dörgölése vált ki.
- És Ön szerint megvan minden eshetősége annak, hogy én nem létezem?
Pillanatnyi nyugalom, elmélkedés.
Szájnyitás, levegővétel:
- Úgy gondolom, igen.
A nő felemelte egyik karját, odanyújtotta a vele szemközt ülő ember vállához, majd jól belecsípet két ujjal az illető vállába. A férfi meg sem rezdült.
- Érezte? - kérdezte a nő.
Szünet.
- Lehet.
- Hogy érti, hogy lehet? Megcsíptem magát. Fájt, vagy nem?
Csönd, töprengés.
Nyugalom.
Szájnyitás, levegővétel:
- Miért olyan biztos, hogy engem csípett meg?
- M-met csíptem meg. Határozottan biztos vagyok benne, hogy M-met csíptem meg.
Feszült csönd.
- És? Honnan gondolja, hogy én vagyok M?
- Maga mondta.
Szünet.
- Azt is mondtam, hogy Maga is lehet M. Lehet, hogy önmagát csípte meg.
Szünet.
Erőltetett nyugalom.
Szájnyitás, levegővétel:
- Lehet...
Semmi.
Csönd.
Szájnyitás, levegővétel:
- Ön szerint maga kicsoda?
Döbbent hallgatás.
- Én egy pszichiáter vagyok.
Várakozás.
- Nem.
Értetlenkedés. Újból feszültség termett a két ember között.
- Hogyhogy nem? Ha kell megmutatom az igazoló lapot is.
Szünet.
- Nem.
- Mit nem?! - kérdezett vissza egy picit ingerültebben a nő.
- Maga nem pszichológus.
- Igenis az vagyok! Bebizonyítom! - kiáltott fel, majd a vállon hordható táskájában kezdett kotorászni idegesen. Pár pillanat és elővett egy szépen összehajtogatott oklevelet és a férfi arcához tartotta. - Tessék!
Csönd.
- Köszönöm.
- Mostmár elhiszi, hogy pszichiáter vagyok?
Szünet.
- Nem, de maga úgy tűnik, hogy igen.
- De hát itt a bizonyíték, az oklevelem!! Ide van írva! Dr. Anne Frustrado! Ez a nevem!
Semmi reakció, csak végtelen nyugalom.
Szájnyitás, levegővétel:
- Az idegeskedéssel bizonyította be, hogy Ön is M.
- Hogyan?
Pillanatnyi csend.
- A gyógyszer hatása elmúló félben van. Ma már nem lesz többé hivatalos pszichológus, csupán M.
- A pirula nem számít! Itt van a papír! ezt még a pirulák előtt szereztem!
Nyugalom.
- Tehát egy papír határozza meg, hogy kik vagyunk?
- Dehogyis!
Szünet.
- Akkorhát a gyógyszerek?
- Ne nevettessen! A pirula nem én vagyok!
Frusztrált csönd.
- A hatása alatt Maga a gyógyszer által kiváltott énje volt, ízig vérig.
- Igen, ez a célja...!
- De most egy teljesen más valaki lett, szintén szőröstül-bőröstül.
Szünet.
- Igen...
- A következő pirulánál egy harmadik valakivé válik.
Csönd.
Semmi.
- Igen, azt hiszem.
- Tehát valójában Ön is M.
Pillanatnyi hatásszünet.
Zaklatott csönd.
Összeomlott nyugalom.
Szájnyitás, levegővétel:
- Igen..., azt hiszem...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-26 21:53:57

Különböző gondolatok villantak fel a beszélgetésben...aztán kiderült, hogy mindkét fél elmebeteg. Bár az is lehet hogy csak ők normálisak, ki tudja...
Alkotó
Regisztrált:
2008-02-12
Összes értékelés:
25
Időpont: 2008-04-14 18:37:01

Köszönöm, fanofgd :)

örülök, hogy tetszett :D
és mégjobban örülök, ha egy kicsit el tudott gondolkodtatni :D abban az esetben extázisba esem :D

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 01. címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Mi szabdalja? címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Tengerparti találkozás címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hiába minden című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kora tavaszi reggel című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)