HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-04-12

Havasi gyopár 70.

9.




Szeptember végén, és október első felében az osztály nélküli társadalom megteremtésének kérdései voltak a filozófiai előadások középpontjában. A téma a lehető legérzékenyebben érintette az évfolyamot és a legélesebb vitákat váltotta ki. A hallgatók nagyon nagy többsége az egykori elnyomott osztályok gyermekeiből került ki, szüleik munkások voltak vagy parasztok, -kisemmizett zsellérek. A politikai tartalom pillanatok alatt átjött: a munkásosztálynak és a vele szövetséges parasztságnak vállt vállhoz vetve kell harcolni a társadalmi átalakulás sikeréért, a tőke uralmának megtöréséért, a kizsákmányolás minden formájának megszűntetéséért és a vértelen proletárforradalom vívmányainak elmélyítéséért, kiterjesztéséért. Ebben nem volt vita, itt teljes volt az egyetértés. Búzás Béla, a tanszék fiatal, ambíciózus adjunktusának előadásai azonban mégis megosztották a hallgatóságot. Az adjunktus úr váltig hangoztatta, hogy a proletárforradalom győzelme után a legfontosabb feladat a korábbi államgépezet ősszezúzása és új államgépezet létrehozása. Ilyeneket mondott:
"Hogyan is képzelhetjük azt el elvtársak, hogy a könyökvédős, szemellenzős hivatalnok, aki az elnyomás éveiből itt maradt relikviaként trónol a dolgozó nép által feneke alá helyezett íróasztala mellett, majd tiszta szívvel fogja a béresek és prolik ügyét szolgálni? Hogyan hihessük, hogy ő, aki felett már elrepült a történelem vasfoga, befogadja az új, progresszív eszméket, kezébe veszi a Párt zászlaját és síkraszáll a Béketábor egységéért?"
Az adjunktus nagy, vörösfejű ember volt, harmincas éveinek közepén járt, és volt egy rossz szokása: beszéd közben idegességében a testén lévő ruhát rángatta, az ing gallérját, a zakó ujját, a pantallót elől a sliccnél és hátul az ülepénél.
A szünetekben kinn a folyosón forrt a levegő. Még a legradikálisabbakban is felvetődött, mi lett volna abban a konkrét társadalmi helyzetben, amelyben Magyarország a felszabadulás után közvetlenül leledzett, ha egy időben, egyszerre bocsátottak volna el minden hozzáértő embert, a földhivatal szakértőit, a központi és helyi államhatalmi szervek hozzáértő kistisztviselőit, az üzemek és gyárak felbecsülhetetlen tapasztalatokkal rendelkező irányító személyzetét?
Voltak, akik tudtak konkrét példákat, és mondták, hogy de igen, meg is történt ez, náluk itt és itt el is bocsájtották a régi adminisztráció embereit. Mindenkit szélnek eresztettek, aztán, amikor már az aktahegyek a plafonig értek, visszahívták szépen az elbocsájtott jegyzőt, kisbírót, bírósági ülnököt, és filléres alkalmi munkát biztosítva számukra abban a hivatalban, ahol egykor státuszban voltak, feladatukká tették: teremtsenek rendet, hozzák rendbe a munkáskáderek által összekuszált nyilvántartásokat.
Az persze teljesen nyilvánvaló volt a hallgatók előtt, hogy a nagy változásnak, a proletárforradalom győzelmének eljöttével elsősorban és legelőször a régi, túlhaladott rendszer politikai és hatalmi felépítményét kell szétrombolnia. Többen is idézték Marxot, azzal kapcsolatosan, hogy mi is az állam, mi az állam fő feladata.
"Az állam erőszakszervezet az uralkodó osztályok kezében" -citálta Varga Józsi, Szekeres egyik híve, -arra szolgál, hogy fenntartsa, konzerválja a tőkés társadalmak termelési viszonyait, a néptömegek kizsákmányolását. Egyenesen következik ebből, hogy indokolatlan, sőt, egyenesen bűn megtartani a rekciós erők embereit korábbi pozícióikban!
Többen is belekaptak szavába, helyeslő morgások, felkiáltások hallatszottak ama csoport irányából, ahol Szekeres és emberei álldogáltak.
"Még írmagja se maradjon!" -kiáltotta valaki.
"Hadd hulljon a férgese" -hallatszott egy másik hang.
"Embertelenség, bornyíttság" -replikázott meglehetősen bátortalanul az ellentábor.
Ilyen volt a hangulat 1956 október 16-án az ELTE főépületében a folyosókon a filozófiai előadást követően, amit az új adjunktus, a "népből jött ember" tartott.
Minden bugrissága, képzavarai és elszólásai ellenére Búzás Béla szónoklatában meg volt az átütő erő. Szavainak dinamizmusa, lényének kisugárzása magával ragadta hallgatóságát. Nem volt tanult ember, nem volt intelligens, -legalább is nem a szónak abban az értelmében, ahogy manapság használjuk-, nem volt sem szép, sem elegáns. Lompos volt és beszéd közben folyvást rángatta a ruháját, a slicce körül matatott, vagy a nadrág fenekét igazgatta.
A hangja, kellemesen zengő baritonja ellenben telitalálatot ért el, ott hatott, ahol kellett, átütötte a szíveket, az olyan emberek szívét is, mint amilyen Szemerédi János volt. A szegény, megtört, kétkedésre sem rest proliszívek sebesebben kezdek dobogni, friss vért löktek az erekbe, a vérnek áradása fellobbantotta a tunyuló szellemet.
Az eszme radikálisai pillanatok alatt elhallgattatták a kételkedők harmatgyenge sirámait.
-Azt kérdezed tagom, mi lesz Kissékkel, Nagyékkal, Szilágyiékkal, akik a régi elnyomó rendszer szekértolói voltak? -kiabálta nekiveresedve Szekeres Jakab.
-Hát ki a francot érdekel az ő sorsuk, mondd? Kit érdekel néhány visszahúzó, a múlt árnyai között lopakodó, retrográd ember, amikor milliók sorsának jobbra fordításáról van szó!
Felvetette szép, szőke barkós fejét szétnézett helyeslően morgó hívein, majd villámló tekintetét ellenlábasára vetette.
-A proletárforradalmak már csak ilyenek, -mondta még vállat vonva. -A népi demokrácia széleskörű szabdságjogokat biztosít mindenkinek, majdnem mindenkinek...az ellenséget, és az ellenség közénk furakodó, lázításra, felforgatásra uszító ügynökeit kivéve.

"Vigyázzunk elvtársak, -mondta egy másik előadásán Búzás Béla. Ez két nappal később történt, október 18-án.
"Legyünk résen. Nem minden politikai fordulat forradalom. Az olyan politikai fordulat, amely az elavult társadalmi rend és termelési viszonyok visszaállítására törekszik, bárha maga mellé is tud állítani időlegesen éleslátásuktól megfosztott, fondorlatosan félrevezetett tömegeket, -ellenforradalom! Volt erre már példa a történelemben, gondoljunk csak a fehérkozákok lázadására Oroszországban, vagy a burzsoázia ellentámadására a nagy francia forradalom bukása után. Az ellenforradalmak mérhetetlen károkat és szenvedést tudnak okozni, megakasztják a társadalom egészséges fejlődését, visszavetik a termelőerők széleskörű centralizációját és integrációját, szemben az igazi proletárforradalmakkal, amelyekről Marx azt mondotta: ezek a történelem mozdonyai."
További fejtegetésében Búzás Béla bravúros retorikai fogással "sebészkéshez" hasonlította a forradalmat és zengő hangon tett hitet a mellett, hogy a sebész késének ki kell vágnia az élő, egészséges szövetből a gennyes gócokat. Leszögezte, hogy a tömegek harca az egyes országokban a legmesszebbmenőkig összhangban van az emberiség többségének érdekeivel, és végső soron az emberi haladást szolgálja.
Az adjunktus a marxista-leninista ideológiát virágzó, zöld-leveles ághoz hasonlította, és óva intette hallgatóságát, nehogy bárki a dogmatizmus, vagy a revizionizmus hibájába essék.
-Gumi-ideológia, -súgta Kassai Karolina Molnár Zita füléhez hajolva. -Ha kritizálod: revizionista vagy, és felkötnek, mint ahogy Sztálin felkötetteTrockijt. Ha szó szerint ragaszkodsz a tézisekhez a dogmatizmus hibájába esel, kizárnak a Párt soraiból, s rádsütik, hogy az ellenséggel cimborálsz és ítélet nélkül halálra rugdosnak a Sztálin út 60-ban.
Molnár Zita halovány mosollyal válaszolt.
-Na, persze. Tök mindegy miért vernek meg. Azért-e, mert nincs kalap a fejeden, vagy azért, mert van!

"A szocialista forradalom történelmi rendeltetése az", -folytatta az adjunktus, -"hogy felszámolja a termelőeszközök tőkés magántulajdonát és a fennálló tőkés termelési viszonyokat, melyben az egyik ember, bitorolva a termelőeszközöket, gyárakat, gépeket, eszközöket, éhbérért dolgoztat másokat. A szocialista termelési viszonyok között a termelőeszközök a nép tulajdonába kerülnek, állami tulajdonba elvtársak. Tudják mit jelent ez?"
Körülnézett az évfolyamon, szeme villogott. A padokokban ülők tekintetei tiszták voltak és azt mondták: "igen, tudjuk, tisztában vagyunk vele."
Búzás Bélát megnyugtatta a rá szegeződő szemek érdeklődése, a tekintetekben csillogó értelem, és bizalom.
"Azt jelenti" -mondta, -"hogy a proletárforradalom győzelme után az államhatalmat ki kell venni a a kapitalisták kezéből és a dolgozó népet kell hatalomra juttatni! A burzsoázia államát a dolgozó tömegek államával kell felváltani!"

Vadmacska kezét szája elé téve a lehelletnél is halkabban súgta oda Molnár Zitának:

-Mikben nem is hibáztak. Az apám jelenleg is utcaseprő!

"A néptömegek bevonása, új államaparátus létrehozása azért fontos, mert erősíti a bizalmat az emberekben.Ha a proli, a szegényparaszt bemegy a tanácsházára és látja, hogy a könyökvédős, bricsesz-nadrágos úri beamterek helyén a népből származó, egyszerű emberek ülnek, el fogja hinni, hogy az állami szervek az ő érdekeit szolgálják, nem a gazdagokét. Ez lesz az igazi áttörés ideológiai síkon elvtársak, ez húzza alá, érteti meg mindenkivel, a sötétben bujkáló ellenséggel is, hogy az új hatalom igenis magának a népnek a hatalma."

Helyelő zúgás volt a válasz az adjunktus szavaira. Búzás Béla Igy fejezte be a gondolatmenetet:

-Emlékezzenek elvtársak az Internacionálé adekváltott soraira, véssék jól eszükbe, purgálják a szívükbe. Átgondolták már miről is szól az Internacionálé? Fel, fel, ti rabjai a Földnek, fel, fel te éhes proletár, -ugye így kezdődik. És mi a folytatás? Na, mi? A győzelem napjai jönnek, ez a folytatás, elvtársak, ezt soha ne feledjék el! És azt se feledjék, kik és hogyan vívják ki ezt a győzelmet. -Hangja átcsapott fortisszimmóba. -Senki sem szabadít meg minket, sem Isten, sem hős, sem király, vívjuk ki szabad életünket saját kezünkkel, proletár!

-Én egy másik változatát ismerem, súgta vihogva Vadmacska Molnár Zitának. A diákhimnusz így szól: Fel fel ti rabjai a könyvnek, fel fel te nyomorult diák. A szünidő napjai jönnek, rabságodnak vége már!
-Hány perc van még hátra az előadásból? -kérdezte Molnár Zita. -Kajás vagyok, nyűgös vagyok.
Kassai Karolina megnézte az óráját.
-Mindjárt vége, -nyugtatta meg barátnőjét.
A nyulánk barna lány ásított, nyújtózott.
-Rohadtul unom már ezt a sok maszlagot!
Hátranézett, arra amerre Csetényi ült egyedül a pad legszélén.
-Most is bámul, -mondta önkénytelen rácsodálkozással.
Tovább siklatta tekintetét, felfedezte Szemerédit, távol Csetényi Barnától a kijárat közelében.
-Ő meg téged néz.
-Bánom is én, -szaladt ki nagy hirtelenséggel és hányavetiséggel a szó Vadmacskából. -Engem Szemerédi János akkor se érdekelne, ha egyszem férfi lenne a földön. Tiszta szopás az egész. Az ellenségem ő, nem a barátom!

Érdekes, és mai szemmel nézve nézve, -ne feledjék 2005-öt írunk, amikor a tampai tengerparton, házam teraszán ezeket a sorokat papírra vetem-, elég mukatságosnak ható dolgokat mondott Csetényi Barna 1985 nyarán azokról az októberi napokról. És kicsit hihetetlen dolgokat. Én, aki 8 éves korom óta Amerikában éltem, de 7 évesen odahaza az óhazában még saját szememmel láttam, mi történt 56-ban a pesti utcákon, később, felnőtt fejjel mindíg úgy gondoltam vissza a történésekre, hogy minden, ami bekövetkezett azért következett be, mert az embereknek elegük lett a terrorból, a félelemből, a nyomorból és fegyvert ragadtak kínzóik ellen. Az a kép, amit beszélgetőpartnerem fest az eseményeket megelőző napokról, nem támasztja alá az én, utólagosan kialakult /kialakított?/ elképzeléseimet. Az ELTÉN a hallgatók nagy többsége a kommunisták pártján állott. Az egyetem persze csak egy mini-közösség volt az ország egészéhez képest, de, tekinthetjük akár reprezentatív mintának is, hisz összetétel tekintetében, statisztikai értelemben "véletlen kiválasztású" minta volt. Vagy nem így volt? Nem tükrözte vissza hitelesen a valóságos érzelmeket, indulatokat? Nem tudom. Lehet, hogy csak féltek a hallgatók, mint ahogy mindenki félt, egész egyszerűen csak féltek, nem merték hallatni szavukat, nem mertek szembeszállni a hangadókkal?
Csetényi persze mást is tud. Mesél arról, hogy titkos kis cédulácskák járták be előadásokon a termet, kikerülték, akiket ki kellett kerülniük, és eljutottak a címzettekhez, akikhez el kellett jutniuk. Valami forrt a mélyben. A tenger felszíne tajtékzik, haragos hullámokat vet, de ki látja, milyen áramlatok vonulnak a mélyben?
A kis ügynököt aggasztotta a helyzet. Jól érzékelte, hogy az események irányítása kicsúszik a kezéből. Végül is, akármennyire nagy ember volt is Cserényi Barna húsz évesen /mert az volt, erről kezeskedhetem!/ -aprócska pont volt ő maga is, úgy táncolt az idők szelén, mint gyermekkéz által égre eresztett papírsárkány. Féltette a barátait, elsősorban Molnár Zitát, ám volt egy feladata, amit el kellett végeznie. Pontosabban két feladata volt, ne feledjük, ő a parancsokat egyfelől Rákosiéktól kapta, másfelől a CIA-től. Megpróbált lavírozni, kijátszotta egyiket a másik ellen. Hja, a SZERELEM mindenek felett áll, Ő irányítja tetteinket, Isten, haza, család, elkötelezettség, feladat, minden csak utána következnek.
"Igen, a szerelem, mindegyiket lefőzi", -győzköd Csetényi Barna a kávéház színes vászontetővel fedett terszán.
Várjuk a kávét, nézzük a forgalmat, a forróságban aléltan kóválygó gyalogosokat, az elhúzó fényes autókat, a síneken csörömpölő villamosokat. A gazdagság, a nyugalom, az elégedettség ezer apró jellel mutatja magát, nincs rosszul öltözött ember, nincs koldús az utcákon, az arcok, amiket látok barnák, kövérek, kisímúltak.
-Lám, ide vezetett az eszmében való hit, és a töretlen akarat -mondom Csetényinek. -Felépült a szocializmus. Mindenki boldog. Hallom a magyarok már nyugatra is járhatnak?
-Már régen járhatunk, -vonja meg a vállát az öregúr. -Ez smafu. Nem ezen lehet lemérni a társadalom fejlettségét, és az emberi élet teljességét. Még csak nem is az autók típusa, vagy a háztartások felszereltsége a fő szempont. Ami itt megvalósult tipikus példája annak, hogyan kell működnie egy gondoskodó, emberekre odafigyelő szocialista típusú államnak. Nézzen csak a dolgok felszíne mögé. Az oktatás, az egészségügyi ellátás ingyenes, a kultúra mindenki számára elérhető. Színház, mozi, hangverseny, újság, könyv fillérekbe kerülnek. Mindenki dolgozik, mindenkinek van munkája. Ezek az igazán nagy dolgok uram. Ily módon a fejlett nyugaton sem valósult meg teljes mértékben a szociális védőháló létrehozása.
A kávé megjött, a lány letette az asztalra. Rám nézett, akarok-e még valamit a kávén kívül /láttam rajta nagyon szeretné, ha akarnék, volt idő, amikor akartam/ -aztán némi tétovázás után elsietett.
Galambok szálltak le a járdára, egészen közel tipegtek, szedegették a morzsákat, amelyeket az asztalokról fújt le a szél. Elmerengtem Csetényi Barna szavain. Úgy tűnt, az elegáns, ősz kis úr, elkötelezett híve a szocialista típusú fejlődésnek. Rákérdeztem és pléhre estem, egész egyszerűen kinevetett.
-Én?! Maga megőrült Kaposikám. Én nem elvekről beszéltem az előbb, hanem gyakorlatról. Tudja hová tűnne ez a hirtelen jött nagy jólét, ha valami véletlen folytán a nagy Szovjetúnió levenné rólunk a kezét? Ha nem kapnánk többé negyedáron az olajat és az energiát? Megmondom magának. Elszállna, mint a füst. Ha, ne adj Isten egy szép napon végetérne a móka és nekünk egyedül, magunkra hagyottan, "atyai" gondoskodás nélkül kéne megélnünk a farkaséhes kapitalista hatalmak között, ugyancsak felkopna az állunk. Lenne akkora munkanélküliség, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Ott van Kuba, a maguk volt Kubája. Ahogy Castro uralomra jutott és, ahogy az Egyesült Államok levette róla a kezét, úgy süllyedt szinte egyik napról a másikra nyomorba szegénységbe.
-Akkor hát a kommunizmus eszméje tényleg csak maszlag, -ahogy Kassai Karolina és Molnár Zita említették?
Csetényi a fejét ingatta. Élesen nézett rám.
-Korántsem, -mondta. -Az eszme, ami annakidején magával ragadott minket, engem is, én se voltam kivétel uram, -tényleg nagyszerű, és ráció is van benne. Osztály, és állam nélküli társadalom, mintegy az ősközösség modern utódja, amelyben a termelőerők olyan fejlettek, hogy mindenkinek mindenből fölösen jut. Létezhet-e ennél szebb, emberibb elképzelés az emberiség jövőjéről?
-Hol akkor a gubanc? -forszíroztam.
-Ott, -mondta, -hogy ma például egy gyárnak vagy egy tsz-nek politikai okokból 500 embert kell foglalkoztatnia a szükséges 50 helyett, és így nem tud gazdaságosan, versenyképesen termelni. Az ország, a népgazdaság lemarad a világméretű versenyben. A szocialista és kapitalista államok közötti szakadék egyre szélesebb lesz. Őn író, mit ért Ön a gazdasági dolgokhoz!
-Hogyne értenék, -csattantam fel. -Én amerikai vagyok. És minden amerikai ért a gazdasághoz. De visszatérve a maga fejtegetéséhez, az eset tipikusan a 22-es csapdája. Ha én, mint szocialista állam, vagy, mint hatalom azt mondom: legyen minden embernek munkája, akkor feláldozom a fejlődést, ha pedig azt mondom, dolgozzunk hatékonyan elvtársak, akkor pedig, alapvető politikai céljaimat vágom sutba.
Csetényi furcsa torz arccal vigyorgott.
-Látom írókám vágja Josep Hellert. Ez van. Ezt kell szeretni. Na megyünk akkor? Maga nem éhes?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-04-15 20:19:10

Mesélni tudtak, az egyszer biztos. Az ember csak hallgatta, és kicsordult a könnye a sok széptől, jótól. Nyitva volt a szövegláda éjjel, nappal. Másról papoltak és más valósult meg. Nem volt ennyi tehetős, nagymenő ember, mint ma, -igaz, ennyi szegény se.
Az biztos, hogy a teljes foglalkoztatás kötelezettségétől terhelt szocialista gazdaság soha nem tudta volna utólérni a fejlett nyugatot, már csak azért sem, mert más startkőről indult a verseny.
Hát ez a gáz az eszmékkel és a gyakorlattal...
Köszönöm, kedves Colhicum a hozzászólásodat!

Szia: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-04-15 14:15:57

Igen, jól mondod, horrorisztikus. Elvégeztem a Maxista-Leninista esti egyetemet (is), hogyne végeztem volna, negyven nap jutalom-szabadság járt vele szemeszterenként, -ott mondtak ilyeneket. Kassai Karolina és Molnár Zita "beszólásaival" próbáltam érzékeltetni, nem mindenki kajálta a szöveget.
Nem könnyű, elismerem, de aki nem élt akkor, ízelítőt nyerhet a "fílingből"

Köszönöm, Arany!!!

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-04-15 12:53:52

Na, ezen a ponton van bennem az izgalom, mert én nem az ELTÉRE jártam és nem -ötvenhatban, hanem a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, hetvenkettőben végeztem, úgy, hogy amit leírok, azt én is innen-onnan szedegetem össze. Mindíg félek, hogy valaki rámpirít: nem hiteles!!
De, mint tudjuk, más a valóságos valóság, és más egy mű (egy mese) belső igazsága.
Remélem...beleférek...
Köszönöm, kedves Rozália, hogy elolvastad és az eddigiekhez híven, most is írtál!!!
szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-04-15 11:39:00

Én nem éltem még akkor, csak olvasmányok és elbeszélések alapján ismerem a történteket, jó, hogy általad megismerhetjük, hogyan gondolkoztak az ELTÉ-n a diákok.
Rozália

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)