HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-05-23 16:40:01

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2006-06-14

Három kép

Az életem képekben. Az életemet körülvevő nők meg rajta. Szépen, sorban.

Első kép

Négy fiatal lány, egy dunántúli kert. Nyárfák és illatok, szépen sorakozó bokrok és kukoricás a háttérben. Mária, Karolin, Rozália és Jolán. Vidámak, összekapaszkodnak a lencse előtt.

Mária Pestre ment. Férjhez egy komor-szigorú, de jómódú vasutashoz. Mindig mosolygott, mindig dalolt. Leányt szült, fogadott fiút nevelt. Tette a dolgát, segítkezett az unokánál. Szeretett és szerették. Amikor meghalt, egy fiókban megtalálták a titkait. Boldogtalan volt és sokat sírt. Elvágyódott, haza vágyott, két kézzel húzta vissza a dunántúli táj. Nyárfák és illatok, szépen sorakozó bokrok és kukoricás. Lánya, Marika leányt szült és eltemette. Fiút szült és felnevelte. Boldog? Nem tudod, lehet, hogy neki is van egy fiókja valahol.

Karolin egy gazdag kőműves mesterhez ment hozzá, és beköltözött a Kisvárosba. Élt volna még, utazgatott volna, az általa olvasott versek, és regények tájait kutatta mélybarna-tengerzöld cirádás szemével a jövőben. Három lányt szült szépen, sorba. Sarolta, Ida és Joli. Nem gondolta senki, hogy boldog. Pedig belül boldog volt, igen. Féltő-ölelő anyakarjait álmodozó szemeivel kiterjesztette a gyerekekre. Meghalt ő is, a nagyanyám volt. A legszebb asszony, akit valaha láttam és a legtitokzatosabb. Dédunokáit még megnézte, görcsös botjára támaszkodva, 73 éve aggastyán testével, lelke húsz éves álmodásával. Szeretett és szerették.

Sarolta lánya Pestre ment. Szépségével meghódított több férfiszívet. Aztán lehorgonyzott egy mellett. Szerencsétlen választás. Ő az anyám. Könyvei és versei neki is vannak, és senki nem gondolja, hogy boldog.

Idát kétszer jegyezték el. Egy férfi és a kór. Mindkettő szereti, és mindkettő vele van. Kezei lassan elvesztik képességüket a fogásra, ujjai meghajlanak, lábaiban kínzó gyötrelem. Minden reggel felkel és megy, teszi a dolgát, csendesen. Hisztérikusnak vélik, akik nem látnak bele. Én ismerem. Nem szült egyetlenegyet sem. Én vagyok a mindene. Keresztanyám és szeretem. Szeret és szeretik.

Joli egy katonát választott, élete szabályokkal teli. Két fiút nevelt fel és várja, hogy unokája szülessen. Boldog? Nem tudod, érzéseit rajzmappái őrzik, rajta szőke gyerek fejek: Tamáska, Lacika és kacagások sora. Unokát vár, csendesen, makacsul. Szeretné, és ő viszontszeretné.

Rozália sokat dalolt, hangja szállt a dunántúli földeken. Ápolt szülőket és beteg férjet, egy kis falusi házban. Kisebbik fia és unokái mellé került a nagy házba, és igen, tudod boldog volt. Nem akart ő meghalni, de beteg veséje ellenállt és elvitte magával a többi lány közé.

Jolán még él. Eltemetett mindenkit, fogta a fejét a sok haldoklónak és hallgatta az utolsó sóhajtásokat. A háború után ment férjhez, a visszatért katonához, aki rajongásig imádta és ő is, viszont. Házasságuk a minta előttem, és előtted is lehet. Dalokat gyűjt mostanában, mert már senki nem énekli őket. Én sem. Füzetet vesz és tollat, gondos gyönyörű írásával veti papírra, sorra őket. Egyet talán nekem is hagy. Azt, amivel a bölcsőmet segített ringatni, szomorúszemű anyámnak. Ő a nagynéném és szeretem. Ha otthagyom patyolat tiszta lakása mélyén, zokogok. Soha nem tudhatom, nem-e az utolsó találkozás végét élem meg. Két karommal átfogom összetöpörödött testét és szorítom, hátha az Isten meglátja, és hagyja még nekem itt, a Földön, egy kicsit. Ő meg csak áll, integet a kocsink után. Nem sír, majd csak fent a szobája mélyén. Aztán tudom, sóhajt nagyot, elmond egy imát értem és folytatja, amit elkezdett: írja dalait tovább. Ő sem szült, de sok gyereke van. Anyámat lovagoltatta térdén, aztán engem és még összeszorított fogakkal, kacagva dobja levegőbe a fiaimat. Szeretjük, és ő viszontszeret.

Második kép

Leteszem a képeket, ránézek egy újra. Mi vagyunk rajta, összekapaszkodva, egymást itt tartva: a Margitsziget fái között egy anya és két fiúgyerek. Egy kezemen meg tudom már számolni, sajnos, a nőket, akik körülvesznek, és egyiket sem engedem.

Harmadik kép

Én állok rajta, egy kaktuszt csókolok. Szeretem a kaktuszokat. Szórakoztató egyedek, csak kicsit szúrósak. Otthon is tartok egyet. Minden este átölel.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-06-14 16:15:29

De szép ez ! Az írás is és amit leírsz. Ha szabad mégis egyetlen dolgot felróni: olyan nincs, hogy nem-e. Az e szócska mindig az igéhez kapcsolódik. De alig merek ilyet mondani Neked, aki olyan remekül írsz, biztosan csak tévesztés volt.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Törő Zsóka: Sérelmek / Verletzungen címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nekem nyílt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Lángoló város című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Négysoros szerelem címmel a várólistára

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Mondj valamit címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIV. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyakozás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tatjána el nem küldött levele című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)