Egy régi ígéretemnek teszek most eleget, s örömömre szolgál, hogy ajánlhatom ezt a könyvet. Szerzője egy szemtelenül fiatal, ambiciózus fiatal, kit volt szerencsém a Napvilág Íróklub berkein belül megismerni. Nem kis utat járt be a könyv míg a kezemben tarthattam, hiszen Szlovákiából először Magyarországra, majd onnan Angliába hozta a postás. Kinyitván a borítékot egy ízlésesen megtervezett könyvet foghattam kezemben. Belemerülve a történetbe egyre jobban betekintést kaphattam egyrészt a chilei őserdő mélyébe, másrészt az ott uralkodó élethelyzetekbe. A karakterek jól kidolgozottak, szépen felépített cselekmény jellemzi a könyvet. Egyszerre vegyülnek benne az író sajátságos stílusjegyei és az érezhetően számára meghatározó íróktól átvett, megtanult fogások. A történet egy régészcsoport köré épül, melynek egy tagját megmagyarázhatatlan módon meggyilkolnak. Itt lép be a képbe Frank Wilson alakja, ki egykor magánnyomozóként tevékenykedett, s manapság már csak egy régi megbízójának dolgozik, ha ő felhívja, akkor biztos nagyon nagy a baj. De nem mesélem el az egész történetet, fedezze fel olvasó. Azon felül, hogy gördülékeny, izgalmas olvasmányt forgathattam, még tanulhattam egy kis fegyverismeretet is, hiszen a könyv végén bemutatásra kerül Frank kedvenc társa (Andrén kívül) egy Colt Python.

Összegzésként megállapíthatom tehát, hogy a Naplemente egy igazán kellemes olvasmány magában hordozva a krimi műfajának és Francis humorának, stílusának sava-borsát. Remek első könyv.