HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48575

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2008-04-26

GABRYELLE - az utód 1.

A nő arca verítéktől gyöngyözött, és a fájdalom elkínzott grimaszt csalt rá. Hangos kiáltása nyomán megremegtek a gyertyák lángjai, s élesen kirajzolták a falon reszkető árnyékát. Hátravetette fejét, és egy utolsót nyögött. Szörnyű vajúdása nagy sokára a végéhez ért. Alig látott és a hallása is eltompult. Könnyei végigcsordogáltak piros orcáján, s lefolytak az állán. De nem mert visszahanyatlani a párnára! Addig nem, míg nem láthatja gyermekét, és nem tarthatja a karjai között! Csak akkor nyugodott meg, mikor az újszülött felsírt. Erőtlenül kinyújtotta kezét a szobalány felé. A nő óvatosan tiszta ruhába bugyolálta a gyermeket és az anyához vitte.
- Úrnőm, kislány... - suttogta fojtottan, mosolyogva. Azzal az apróságot az anyuka karjára fektette, akinek könnyei ismét megindultak. Nagy, barna szemei ragyogtak a boldogságtól.
- Kislány... - ismételte fáradtan, mégis önfeledten. Átkarolta és ringatta őt. A baba sokáig mocorgott, és percről-percre felsírt, nem tudhatta még, hová került. Édesanyja lágy becézgetése azonban megnyugtatta. Lassacskán lecsillapodott, és mély álomba szenderült.
- Kérlek... hívd be a férjem. Látnia kell - mondta álmosan a nő. A szolgáló kedvesen bólintott, és magára hagyta az asszonyt, szendergő gyermekével...

A férfi hangtalanul benyitott. Szíve kalapálni kezdett, ahogy kimerült kedvesére és elsőszülöttjére pillantott. Mindketten jól vannak, nyugtázta magában. A fiatal nő álomittasan felnézett rá. Tekintetük egy percig szerelmesen összefonódott. Az asszony fölé hajolt, s meghatottan figyelte a kis jövevényt.
- Lányod van, hercegem... - duruzsolta a nő, és kis csókot lehelt a csöppség fejecskéjére. Férje szeme felragyogott.
- Kedvesem! - Szeme bepárásodott az örömhír hallatán. - Valóban? Leánygyermekkel ajándékoztál meg? - Lelkendezett. Gyöngéden felemelte a törékeny kisbabát, aki nyűgösen felébredt, és máris sírásra görbült a szája. Az apa felkacagott.
- Üdvözöllek, kicsiny hercegnő! Drága Vérem, leányom! - Majd visszaadta feleségének, s az szoptatni kezdte a felriadt csecsemőt.
- Milyen neved adjunk neki? - Kérdezte, mikor a kicsi megnyugodott.
- Rajtad áll a döntés, szerelmem - felelte a herceg. - Mivel lányt szültél - s hosszan megcsókolta. Az anya elnézte a gyermeket. Pici szája mohón ragaszkodott hozzá.
- Akkor... követem a hagyományt - határozott. - Nagyanyám, Gittha, és anyám, Gerthrud Mariane után legyen...Gabryelle.
- Úgy legyen - bólogatott beleegyezően a férfi. - Szemünk fénye, Gabryelle... az utód!

*
... 5 évvel később, valahol másutt

A lány teste izzadságban fürdött, fejét egyik oldalról a másikra dobálta. Levetette magáról a takarót, és a holdfény szabadon rásüthetett hevesen emelkedő mellkasára. Az arcát könnycseppek borították. Halkan zokogott, néha fel is sikoltott álmában. Fojtogatták! Szörnyű éjszakai képzeteiben valaki erősen markolta vékony nyakát. Nem látta az arcát, csak tompán hörgő hangját hallotta. Érezte, hogy kezein selyemkesztyű feszül, míg alakját sötét lepel takarta el.
- Tudom, mi vagy...- suttogta, rekedt férfihangon. - Nálad van, ami kell... az enyém lesz! Tudom, mi vagy... tudom, ki vagy! - S erősen megrázta a lányt. Ujjai kötelekként fonódtak rá, ő pedig csak csapkodott tehetetlenül, és fuldokolva zihált. Mielőtt azonban a férfi végezhetett volna vele, megfeszítette minden erejét, és sírva felkiáltott... Felült az ágyon, mire valaki azonnal átölelte. Hirtelen nem tudta, hol van, de rettegve magához vonta jóakaróját.
- Ccs... nyugodj meg, itt vagyok! Semmi baj, hallod? Itt vagyok! - Duruzsolta a fiú. De ő csak sírt, könnyeitől alig kapott levegőt. Társa hozzábújt, és kedvesen simogatni kezdte a hátát. Így lassacskán kitisztultak a gondolatai. Otthon van, a kis albérletben, Attilával. Rosszat álmodott, de semmi vész, barátja mellett nem eshet baja!
- Csitt, nyugodj meg - súgta a fiú. A lány megrázkódott, és szemeit törölgetve feltekintett.
- Megint... már megint, rémes volt! - Hüppögte és a vállára hajtotta a fejét. Attila szánakozva tűrte. Mindketten számítottak erre. Fel voltak készülve, és mégsem... A fiú napok óta éberen aludt, mert a lányt bármikor megtámadhatták rémálmai, melyek majdnem a vesztét okozták.
- Mindig ugyanaz... - mondta barátnője fáradtan, beletörődve. Attila hallgatott, majd felkapcsolta az ágyak mellett lévő kis éjjeli lámpákat. Tompa fény világította meg a szobát. A lány belenézett a fekete szempárba. Úgy félt! S minden áldott éjjel ez ment! Nyaka sajgott a szorítástól. Még most is magán érezte a férfi mohó, ölni vágyó érintését... Hagyta, hogy barátja betakarja, aztán visszafeküdt. Jól esett neki a gondoskodása, de feltörő sóhajában ott lapult összes félelme.
- ... Attila? - Szólalt meg csendesen.
- Hm? Mi az, kislány?
- Az a... férfi keres valamit. Tudom, hogy nem véletlen, ami velem történik. Ez nem csupán álom. Bármit is akar, félek, hogy megszerzi. És a dolognak köze van az első álmomhoz is.
- Úgy érted ... - ráncolta össze homlokát a fiú. - ...hogy az álmod, a gyermek születéséről, összefügg ezzel? - Kérdezte. A lány megmarkolta párnája sarkát. Honnét is tudhatná? Hiszen semmiben sem lehet biztos.
- Talán... - válaszolta tétován. Nem ésszerű magyarázatot keresett. Arra nem számított. Túl sokat értek már meg Attilával ahhoz, hogy naivan gondolkodjon. Öt éve kétszer is szembe kellett nézniük a halállal. És öt éve legyőzték a halált! De a sorsot... azt nem írhatja át senki!

Pengémnek jó olvasást (üdv újra a fedélzeten), Csabinak pedig utólag is boldog szülinapot

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1744
Időpont: 2009-08-13 11:33:55

Szia Doreen!

Összességében tetszett az első rész.
Később írok majd hosszabb értékelést, kicsit át kell még éreznem a történetet.

Üdv.:Tamás
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2009-03-19 09:48:41

Szia köszönöm....meg kell jegyeznem hogy ez a regény 3 része...a kezdeteknek a Kísértetjárás c. novellám nevezhető, a folytatás pedig a Meerbach történet :) ezt most nem nagyon írom, nincs rá időm :)
Alkotó
Regisztrált:
2009-03-10
Összes értékelés:
9
Időpont: 2009-03-19 08:24:46

Hűűű,csak ámulok... Nagyon izgi,nekem speciel kimondottan elnyerted a tetszésemet;-))
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2008-04-30 10:46:41

Igyekszem, drága! :))
Olvasó
Regisztrált:
2007-04-21
Összes értékelés:
14
Időpont: 2008-04-28 15:24:55

imádom! csak így tovább csaj!!! remélem hamarosan jön a folytatás! :D

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Kengurudal című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Majombolt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szereposztás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Meg kell tanulnom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/1 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Könyörtelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Meg kell tanulnom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Modern című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) kifogytam című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) feszült csend című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) semmi vers című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hétezer szív dobban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hol vagyok (?) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)