HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1873

Írás összesen: 48742

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: UltimusFeltöltés dátuma: 2008-05-05

147. naplóbejegyzés

Most csend van. Elhallgattak a fegyverek.
Feszült és nyugtalanító csend ez, mert tudjuk mindannyian, hogy ez valaminek az előjele.
Vihar előtti csend, ahogy mondják. Néhol egy-egy kiáltás, köhögést hallok.
Meglehetősen meleg van. Rengeteget esett az eső mostanában.
Most éppen nem esik ugyan, de borzalmas sártenger van mindenhol. A lövészárkaink java részét elöntötte a sár.
Elég nehezen tudok így írni, de legalább "biztonságos". A lábam térdig süpped a mocsárban. De inkább ez, minthogy kidugjam a fejem az árokból.
James meghalt, George-nak pedig nyoma veszett. Nagyon hiányoznak.

Múlt hónap végén volt egy ütközet itt, Yperntől nem messze. Megpróbáltuk kiszorítani a németeket,
de nem jártunk sok sikerrel. Elég nehéz a terep errefelé.
A sípjelre a század kirontott a lövészárokból.
Az a rohadt síp. Mennyire gyűlölöm!
James és én együtt törtünk ki. A tőlem jobbra lévő létra mögött állt a sorban. Harmadikként, akárcsak én.
Alig tettünk meg pár métert, James felbukott. Hasra vetettem magam, felettem süvítettek a golyók. Előre nyomuló
bajtársaink keresztülugráltak minket. Egyik-másik ránk taposott. Visszakúsztam, hogy megnézzem James-el mi történt.
Már halott volt. Csúnyán elbánt az arcával a lövedék. Pánik lett úrrá rajtam, nem mertem felállni. Ekkor a közelben
egy gránát csapódott be, hatalmas tölcsér keletkezett a földben, többen belerohantak. Por, kavics, és földdarabok
csapódtak az arcomba. Mint ezernyi tű szurkált. Borzalmas zűrzavar volt. És rengeteg halott.
Valaki megragadta a karom, felrángatott és belekiáltott az arcomba: Nyomás! Nem maradhatsz itt! George volt az.
Akkora volt a csatazaj, hogy alig értettem, amit mond.
Egy darabig együtt rohantunk előre, összehúzva magunkat amennyire lehet. A füsttől alig lehetett látni.
Nehezen haladtunk előre, csúszkáltunk, olykor elsüppedtünk és felbuktunk. Egy elüszkösödött fatönkbe kapaszkodva
valaki hányt: a pánik, vagy lehet, hogy a levegőben terjengő szagok miatt: lőpor, olaj, vér, égett fa...
Egy-egy golyó nagyon közel suhant el mellettünk. Több lövedék pedig közvetlenül a lábunk elé csapódott a sárba.
Egy újabb gránát robbant. Hasra vágtam magam, és két kezemet a fejemre szorítottam. Amikor eloszlott a füst, felálltam
és rohantam tovább. George már nem volt mellettem. Azóta nem láttam!
Egyszerre csak azt vettem észre, hogy a bajtársaim visszafelé rohannak. Láttam Jack őrmestert, amint visszavonulót
fújat. A kezét a bal fülére szorította, az ujjai közül szivárgott a vér, és közben ordított: Vissza! Vissza!
Elindultam én is vissza a lövészárokba. Kerülgetni és átugrálni a halottakat. Nem tudom meg lehet-e szokni valaha is.
Azt már nem is részletezem, hogy némelyikük már nem is hasonlított az emberre. Mikor visszaértünk a lövészárokba, szépen
lassan elcsendesedett minden. A roham után még majdnem egy napig sípolt a fülem.
Több bajtársam mesélte, hogy rengeteg a gránát tölcsér, amiben megül a sár, vagy iszap.
Sokan belecsúsztak és megfulladtak. Még erre is figyelni roham közben, képtelenség.
Szerencsére ezt megúsztam. Bízom benne, hogy karácsonyra hazamehetek már. Ha belegondolok, hogy a kis Tom már egy
éves, és még nem is láttam, nagyon elszomorít.

Szerencsére azóta nem történt semmi. Két hete nem voltunk ütközetben.
De túl nagy a csend most és ez nem tetszik.
Az a hír járja, hogy nemsokára rohamozunk megint.
Az a legrosszabb, amikor várunk. Feszülten, csendben, készenlétben.
Várunk a sípra. Az a síp, útlevél a halálba. Olyankor a másodpercek, napoknak tűnnek.
Az izzadságtól átnedvesedett kezedben csak csúszkál a fegyver.
A száj persze száraz. Jobb lenne fordítva. A körülötted állók arcáról leolvashatod a félelmet, ami a saját
arcodra is ugyanúgy ráfeszül. Pánik. Remegés. És csak állsz a létra mögött.

Nem tudom, hogy más is így van-e vele, de amikor lövök, próbálok nem eltalálni senkit.
Csak haza akarok jutni, ahogy mindenki más is. Csak nem tart örökké ez a háború. A többiekkel sokszor szóba
hozzuk: Mit keresünk mi itt? Mi közünk a főherceg halálához?
Össze vagyok zavarodva. Fáradt vagyok. Csak kikerülnék már innen.
Natessék! Mozgolódás van! Úgy látszik, csakugyan rohamozunk!
A síp! A szentségit! Az az átkozott síp!
Kezdődik. Már megint kezdő

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ihlet című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel "Elmondom egy álmomat" címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Theodor Storm: A város című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Theodor Storm:Die Stadt című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/7 című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Második útinapló - III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Második útinapló - III. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Most című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rög című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rög című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Utakon címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nem magadért című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)