HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 59 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51279 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2006-06-30
A szerelem balladájaKis hazánk földjéről, távoli városból Elindul egy férfi s egy nő - két vándor - az élet hosszú országútján... Mikor indultak, még mit sem sejtettek, Nem gondolkoztak sorsuk fordulata felett... Ami velük történt: útjuk összefut Parádon Kicsi cukrászdában halk zeneszó mellett - véletlenül vagy tán' sorsszerűen? - * Asztal-szomszédságban beszélgetnek - mások vacsoráznak, zenét hallgatnak. Szomorúan ülök, kissé elmélázva... Életem nemrég' futott egy zátonyra... De véletlen lenne, amit mostan látok? Kinyílik az ajtó - rajt' belép valaki Egy elegáns úr... Szemem reátapad. - Ki lehet ő? Ismerős volna? - * Szemembe néz mélyen, meleg tekintettel... Eddig sosem láttam. - Talán ismeretlen? Ez a találkozás mégsem lehet véletlen... Sorsunk akarata, ezt bizton érzem. Leül barátaihoz szomszéd asztal mellé, Sehogyan sem értem, hogy miért? Egy üres székre, épp' velem szemben! - Véletlenül, vagy tán' sorsszerűen? - * Ő is vacsorázik, barátival tárgyal Meleg tekintete mindig reám tapad. Asztaltársaim mind engem néznek Zavarban vagyok, arcom égni kezd... Mi lehet ez? - Semmit sem értek. Véletlen vagy bármi, - arról nem tehetek... Zenészek csendes tangóra váltanak, - A párok pedig táncolni sétálnak. - * Le nem vette rólam mostanáig szemét, Letette villáját, kését, - feláll, közeledik Lassan lépkedve - majd megáll előttem, Kezét felém nyújtva bemutatkozik. Halkan kérdi: fölkérhet egy táncra? Lassú zenekísérettel, egymást karonfogva Együtt indulunk egy szép szerelembe' - Mindez különös, - vagy mégse? * Egy hétig együtt hallgattuk a zenét Halkan beszélgetve töltöttük az időt. Letelt szabadságunk, időnk gyorsan futott. Egymásnak mi semmit se fogadtunk, Mégis mindketten éreztük: nem búcsúzunk Örökre egymástól. Utunk folytatódott, Hisz' mindketten éltünkben csalódtunk, - Árvának, elhagyottnak érezve magunk... * Messzi nagyvárosból jött egy hosszú levél - Otthon olvastam - amit meg sem ígért. Írásban mondta el élete bánatát: Messzi tájról elindult két csalódott vándor, Parádon találkozott az élet országútján, Amint meglátott, érzett boldogságot. Bennünket Isten is egymásnak teremtett, - E találkozás nem lehet véletlen. * Ki tudja, meddig, járhatjuk utunkat Kezünket szorosan összefonva? Igaz szerelmünket hervadni bűn volna. Mivel valóságban távol kellett élnünk, Táviratok, levelek jöttek és mentek, Postások szorgos munkájukkal segítettek. Telefondrótok forrón égtek, hosszú - Szerelmes szavaktól jó, hogy el nem égtek. * Mindkettőnk számára boldog évek jöttek Mikor láttuk egymást, idő megállt fölöttünk, Szívünk összedobbant, átkarolt, fölemelt, Mint kisgyermeket ringatott és csókolt, Forró hangulatban, reménykedve éltünk. (Terveink voltak:) Ne kéne' mindig egymástól búcsúzni, Jó lenne egymáshoz közelebb élni, - De a Tisza meggátolta tervünk.' - * 1970-es nagy árvíz gázolt éltünkbe. Sokat fáradozott szegény az árvízi gáton Vezette a mentést, belebetegedett... Ekkor május 15-én levelét így kezdte: "Vers helyett e rózsaszirom, melyre csókot leheltem én!" Négy évig tartott "örök boldogságunk". Aztán nem is tudom miért? Miért... - Tán' sorsunkba volt írva! - * Gyermekeink voltak, neki is, nekem is, Kikkel mindkettőnknek törődenünk kellett, Kiket elhagyni nem lehetett. A nagy távot legyőzni nem tudtuk... Szerettük egymást, lelkünk összeforrott, Fájt a búcsú, de nem tehettünk mást, Szívünk egymásért megszakadt. - Küszködtünk, szenvedtünk, ő beteg lett. - * Bizton éreztem, már sosem jön más... Ő sem lelte meg - mint én - nyugalmát. Ezután csak egyre járta a világot, Mindenhonnan küldött levelet-virágot. Úgy-e, te sem tudtál elfeledni? Tiszta boldog szerelmünket Én sem tudnám soha elfeledni... - Véletlen vagy sorsunk akarata? - * Folytattam életem boldogtalanul... Utunk megszakadt, a SORS akarata (Nekem ez adatott.) Éltem folyamán sok mindent túléltem, Szívem most is telve gyásszal... Hogy mit érzek belül, Soha, senki se lássa! - Véletlen vagy sorsunk akarata? - * Kezemben tartom nagy csomag levelét Fényképén nézve kedves arcát, szemét... - Mivel Ő itthagyta e földi világot (előbb, mint én). De miért? Miért?... Most azt kérem jóságos Atyánktól, Hogy majd ott, legalább ott, fenn az Égben Ő várjon rám az örök fényességben... Ott, legalább ott, lelkünk összeforrjon Égi boldogságunk mindörökké tartson. ♥ Készült: 2005.03.12.
|
hundido bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Varjú Zoltán alkotást töltött fel EGYÜTT, EGYMÁSBAN EGÉSZEK címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Emlékzés Szuhanics Albertra címmel Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |