HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49064

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: HenkeeFeltöltés dátuma: 2008-05-23

Az elveszett szalag

1848 tavasza is olyan lassan, komótosan vánszorgott Magyarországra a tél után, ahogy az szokásos volt, mióta világ a világ. Akár egy kényes kisasszony, egyenként fújta le a tli port a virágok friss hajtásairól, aztán szoknyája szélét felcsippentve bájosan felszökkent az égre, hogy felhőtrónjáról gyönyörködjék keze munkájában.
Hanem abban az évben rózsái és magarétái gyakorta vérben áztak, s holtakat voltak kénytelenek ölelni; vagy jobb esetben fiatalok s öregek ruháját díszítették a remélt szabadság jelképeként.
A 22. zászlóalj tagjai is ezeket a virágokat hordozták magukon, miközben vígan lépdeltek, talán egyenest a harc közepébe. Bár a sok költemény másképp dalolja, de valójában senki nem kívánta a halált akkoriban sem, - legyen az bármily hősi és nemes, hisz mégiscsak halál volt, s rút arcát nem takarhatta el a zászlók fényességével - mégis hajlandóak lettek volna a magyarok életüket odavetni elé hazájukért.
Volt ott egy kipödört, fényes bajszú cigány is, ki folyton- folyvást azzal kérkedett társai előtt, hogy feleség úgy jósol tenyérből, ahogyan a régi korok szibillái madárbélből.
- De hiszen, komám, - mondta neki tréfásan Molnár Gábor, egy jóképű, magas tiszt - ugyan írjál a feleségednek, hogy mához két hétre igyekezzék Debrecenbe, mert én igen kiváncsi lennék a sorsomra. Tuniillik, - csillant fel huncutul a szeme - érdkelne, hogy idén kapitányi előléptetésben részesülök-e vagy menyasszonyomat veszem-e feleségül?
- No , miért nem mindjárt a kettőt egyszerre? - nevetett jóízűen Gáspár cigány, aki világ életében kérkedő, ám jó jellem volt.
De azért csak szöget ütött fejébe a gondolat.
Így történt, hogy a zászlóalj debreceni bevonulása alatt, a trombiták és kürtök harsogása közben gyakran felhangzott egy sipító női hang a bámuló emberek sorai közt.
Szaladt Zsuzsánna asszonyság a katonák után, arca kipirult, fehér kendője alól kilógott a hajfonata, két kezével két gyermekét húzta maga után s időnként hátrakiabált lemaradt fiának:
- Siess, Gáspárkám, ne maradjál le. - A borzas kamasz azonban percenként megállt nézelődni a nagy csínadratta láttán. Még nem járt soha ekkora nagy városban.
Közben a zászlóalj megállt, s kinek rokona, anyja-apja, ismerőse akadt a városban, mind szétszéledt.
Végre Zsuzsánna is megtalálta a férjét.
- Ej, jóuram, - morgolódott - felrángat engemet ide, nézze meg, aztán még várat is. Nem tudott volna kiállni a sorból? Persze, mert mutogatnia kell magát a legények között! Egy órája szaladok kend után, hej, hogy nézhetek ki, csupa por az arcom; még szégyenkezzem is itt? Hát miért vagy megszeppenve, csillagom? - fordult kisleányához, aki értetlen fintorral figyelte az előtte tornyosuló férfit. - No, vegye már le kend azt a díszes, rojtos csákóját, mert a tulajdon lánya sem ismeri meg ilyen öltözékben!
- Ne zsémbelj Zsuzsánna! Inkább adj egy csókot, ha már oly rég nem láttál.
- Ej, ne itt az utcán - tért ki szégyenkező mosollyal a csók elől Zsuzsánna.
Gáspár megdícsérte gyermekeit, mert olyan jól viselkednek, míg odavan, s akkorra már delet ütött az óra.
Váratlanul Gábor lépett oda a családhoz.
- Örülnék barátom, ha ma eljönnétek hozzánk ebédre. Úgysincs itt rokonotok s mi szívesen látunk; akár meg is szálllhattok nálunk.
A Molnár-ház egy csöndes, rövid utcában átt, kapuja előtt cseresznyefa virágzott. Fehérre meszelt falait jobboldalt borostyán futotta be s onnan pár méterre egy szőlőlugas őrizte az árnyékot.
Mire Gáborék odaértek, már meg volt terítve; idős szülei a legjobb falatokat hozták elő a katonaság számára.
Az asztal mellett ült két szép leány is; az egyik barna, a másik szőke, az előbbi arcát gyönge pír futotta be, az utobbi halavány volt. Különböztek, mint a Nap és a Hold, mégis összetartoztak akár a csillagok; s csillag-szemükbe pillantva kiolvasható volt a nővérek egymás iránti határtalan szeretete.
A barna leány, Rozália, Gábor menyasszonya volt. Azárt tűnt oly pirosnak: majd kibújt a bőréből, hogy vőlegényét épségben láthatja.
- És Lajos? - kérdezte révetegen a fiatalabbik leány.
- Nemrégiben áthelyezték tőlünk egy pesti tűzérségi osztagba, kedves húgom. Nem írta meg neked?
- Óh, a posta akadozik, sokszor eltűnnek a levelek, olykor két hétig egy sem érkezik; bizonyosan ezt történt.
- Egyet se félj; - biztatta leendő sógora - nincs még eg olyan remek katona az egész seregben, mint ő...
S ebéd alatt - mely igen hosszúra nyúlt - a férfiak beszámoltak a csatákól, veszteségekről; Rozália és Emília ámulva hallgatták a gyerekek nem kevésbé. Volt is mesélnivaló, bőven akadtak történetek megtréfált bajtársakrról, halálos sebesülésekről; örülhettek, hogy ez tömören mond belefért a délutánba.
A következő két nap gyorsan elröpült. A zászlóalj már három napja Debrecenben időzött s minden órában várták a parancsot a továbbhaladásra. Dálutánonként a katonák és közemberek összegyűltek a Nagytemplom előtt, beszéddel mulatták az időt.
Ezen a harmadik napon aztán így szólt Gáspár cigány:
- Látod, Gábor, felhívtam ide az asszonyt, akarod-e még, hogy jövendőt mondjon a tenyeredből.
- Az jó lenne - lelkesült föl az ifjú - Rozálim, jer kicsit, hallgasd meg te is.
Bezzeg csinált nagy ribilliót Zsuzsánna.
- Mit nem hallok? - csapta össze a tenyereit felháborodottan - hát csak ezért hívott ide minket kend, s nem azért, mert hiányoztunk? Ej, megmondták az én apámnak " vigyázzál, kihez adod a lyányodat; csalafinta ember ez a Gáspár, nem lesz az jó ura!" Nem lesz ez így, az Isten szakajtotta volna ketté a nászi ruhámat, hogy bolond fejjel házasított ki apám! Mivé kell már nekem lennem ezután?
A katonák és a nővérek jót mulattak ezen a beszéden, Gádpár pedig meghunyászkodva csitította a nőt.
- Édes lelkem, csak nem gondolod, hogy ezért küldtem érted? Jaj, galambom, hová gondolsz? De ha már itt vannak az urak, ugyan miért ne jövendölhetnél nekik egy kicsit?
- Jól van, jól van, elhiszem. Ám az uraknak nem jósolok: nem jó harcba indulónak sorsot mondani: ha jót ígérek ott martad elbizakodottságában, ha meg rosszat, az első kardcsapástól meghal félelmében.
De van itt annyi bájos kisasszony, nekik szívesen jósolok.
Kaptak is az alkalmon a nők, egyből öten álltak sorba , a nővéreken kivül még hárman. Gáspárkerített valahonnan egy széles lepedőt és rákanyarította egy közeli fa ágaira.
- Most már sátrad is van.
- Hanem - folytatta Zsuzsánna - én nem beszélek szemtől szembe rosszat a csinos kisasszonyoknak. Okos fejem van, majd megjegyzem a mondanivalómat, s majd később a fiammal elküldetem azt üzenetben.
- Ekkora butaságot - döcögött magának Gáspár - ás még én vagyok a csalafinta....
A hölgyek sorba Zsuzsánna el é járultak, kacagva lesték az arcát: de arról egy mosolyt, annyit nem lehetett leolvasni; néha hümmögött egyet, de szót se szólt.
Elsőként Rozália ment be, utolsóként Emília.
- Óh - szólt az Rozália, miután húga is kilépett a lepedők mögül - leesett valahol a szalagom. Segíts megkeresni. Igazán szégyenllném magam, ha nem lenne rajtam, míg a katona- vőlegényemmel sétálgatok. - Mert akkoriban a lányok nemzetszín szalagot hordtak ruhájukon.
Hiába keresték. Talán egy arra futó gyermek kapta fel, vagy a lábak sodorták el. Emília látva nővére bánatos arcát, azonnal levette saját szalagját.
- Nekem úgysincs itt a vőlegényem...
Ebben a pillanatban lódobogás hangzott fel mögöttük. Egy piros dolmányos, vékony ember vágtatott keresztül a téren, kiáltozva:
- Kapitány! Kapitány! A továbbhaladási parancs! Estig indulniuk kell!
A gyülekezet felbomlott, a közel lakók még hazafutottak, hogy elköszönjenek szeretteiktől.
- Zsuzsánna - szedte le a lepedőket a fáról Gáspár - gyere sebtiben, mert nemsoká indulunk. Merre vanak a kölykök?
- Jövök már! - felelte az asszony - Gáspárkám, fiam, jöjj ide, gyorsan. Én majd elkísérem apádat a város széléig, te pedig itt maradsz a testvéreiddel. No, nem is, előbb szaladj el a két kissszonyhoz, akikkel ebédeltünk a minap s mondd meg nekik - jaj, szegény leány - mondd meg a fiatalabbiknak, hogy kezdje varratni a menyasszonyi fátylát, mert mihamar férjhez megy. Figyelsz, te gyerek?
- Tessék? ...persze, édesanyám, hogy is gondolja, hogy nem? - válaszolt a fiú, bár alig figyelt; lekötötte a készülődés.
- Az idősebbiknek meg mondjad , hogy cserélje le a nemzetszín szalagját feketére, s ne várja haza többet a vőlegényét. - Még egy könnycseppet is ejtett szegény páráért.
- Zsuzsánna nem látta, hogy emília odaadta a szalagot nővérének.
Gáspárka nem volt szégyenlős, egyenest odament a hülgyekhez, s elmondta nekik anyja üzenetét; de azt már félszegen figyelte, mint gyullad ki Rozália arca, s mint sápad el Emília; az reszketve belekarolt testvérébe.
Gáspárka sietve elbúcsúzott.
- Nem lehet. - rebegte rémültem Emília - Lajos! Az én Lajosom!
-Ugyan! Hisz ez biztosan nem is igaz, én nem is hiszek Zsuzsánnának! - igyekezett vigasztalni húgát Rozália; de szívében mégis remény éledt a szavak után, hogy ő és Gábor összeházasonak; s boldogsága tökéletes lett volna, ha nem kellett volna a leányt könnyezve látnia.
Később, mikor elköszönt Gábortól, megkérte:
- Azért szólj Lajosnak! Szólj neki!

A zászlóalj estére elvonult. A város elcsöndesedett, tíz órakor már sahol nem égett gyertya az ablakban, a kutyák ugatása is elhalkult.
Helyette könnyben és tűzben égett sok leányszem azon az éjen.
Attól a naptól fogva Emília nem sokat csicsergett. Hiába volt nővére unszolása, vigasztalása, csak kényszeredettn mosolygott olykor, mert nem akarta elrontani nénje boldogságát.
Még az is eszébe jutott, hogy fölkeresi Zsuzsannát, s megkéri, hogy újból jövendöljön neki, hátha előzőleg eltévesztette a Sors betűinek olvasatát, de az asszony akkora már hazament a gyerekeivel.
Hírek nem érkeztek, csaupán az arra tévedő kis csapatok pletykájából kellett élni: Komáromban csatáznak. Nem, bizonygatta a másik, ő Pest alatt tudja a harcokat.
A lányok egyre vártak. Már két hónap telt el a jövendölés óta, mikor egy nap váratlanul betoppant Lajos.
Harcból jött ő, s társai. Nem köszöntötték őket trombiták és zsivaj, dolmánya is kopott volt, arca lefogyott; nem olyan volt, mint a dalok hazatérő hőse, de a büszkeség dicső köpenyt varázsolt köré.
- Lajos - kiáltotta Emília könnyzeve, s nem érdekelte, hogy még csak menyasszony, családja előtt csókokkal árasztotta el az ifjút.
- Nyertünk - felelé amaz a csókokra.
S Gáborom? - kérdezte Rozália. Akkor mégsem igaz a cigányasszony jóslata Lajost illetően, gondolta húga boldogságán örvendezve.
- Gáborod...meghalt.
Rozália halk sikollyal omlott anyja karjaiba.
Lajos beszámolt róla , hogy két nappal a csata előtt találkoztak Miskolcon, s akkor Gábor kérte, legyen óvatos.
Látta őt ellhullni. Hatan jöttek ellene egyszerre, s ő mindet lekaszabolt, mert akkor a puskák már mit sem értek. De az ellenség sokan volt, Gábor elveszett.
- A hazájáért Rozália.
A hazájáért, mely többé nem adott nyugtot a leánynak. Így hozta el a maga nem várt örömét s bánatát a nap a nővéreknek. Ki tudja miképp alakul a dolog, ha az a nemzetszín szalag nem veszik el.
Rozália másnap felöltötte a fekete gyászruhát s életében többet már le sem vette.
Két héttel később megtartották Emília és Lajos kézfogóját, Rozália sürgetésére, - nem mintha az ifjú párnak különösebben nehezére esett volna a dolog - nem hitt már a cigányasszony jóslatában, mely neki örömet ígért és gyászt hozott; de a szertartás után megnyugodott némiképp. Legalább a húga legyen boldog.
S annak a szerető testvérnek az esküvő előtti napon az utolsó imája nővéréért szólt.


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2011-09-07 21:21:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Rudy (2011-09-01 18:03:44) üzenetére
Erre én is kíváncsi vagyok, remélem, jól megy sora, és nem hagyta abba az írást, mert ritka nagy tehetség!
Alkotó
Rudy
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
501
Időpont: 2011-09-01 18:03:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
2008.08. > > 2011.09. vajon Henkee ..mi van vele... Miként fordult sorsa s az írás...
Alkotó
Rudy
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
501
Időpont: 2011-09-01 18:00:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gyönyörűséges, és megható történet! Olyan igazi "letehetetlen"amit a jó könyvek olvasásakor szokás mondani!
Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2011-09-01 14:48:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép a történet, és gyönyörűen fogalmazol! Egy irodalom tankönyvben is megállná a helyét!
Alkotó
Henkee
Regisztrált:
2007-11-08
Összes értékelés:
463
Időpont: 2008-05-29 15:39:00

válasz dinipapa (2008-05-27 21:56:21) üzenetére
Ej, ej, ezt mondhatnád a tanárainak is:) Köszönöm kedves szavaid:)
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1723
Időpont: 2008-05-27 21:56:21

Nem tudom, honnan jön Neked az ihlet, de csak bámultam a soraidat,...
Ha tanár lennék, akkor nagyon a szívembe zárnálak..(nem mintha, így nem), és meghajlok a tudásod, és a képességeid előtt..ezt szó szerint értem!
Sok szeretettel: d.p.

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Szeptember ködöt köpül című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Molyolós ribillió... címmel a várólistára

aLéb bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Krémesség címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Rózsa lakodalom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)