Ha kérdeznék, mit gondolok az emberről?
Nem is tudom. Sok mindent gondoltam erről.
Szeretem a történelmet,
Tanultam már eleget
Az emberré vállásról, az ember életéről,
De, hogy én mit gondolok? Az emberről?

Mikor élt az ősember,
A majommal közös őssel,
Akkor hordában élt,
S egyáltalán nem félt,
Nem félt barátjaitól,
Nem volt egy áruló,
Nem voltak igazi rablók,
Nem voltak harcosok,
Kik feláldoznák életét egy királyért.
Nem is volt király se, ép
ez volt a jó:
Mindenki egyenlően jó.
Megosztották a munkát.
S kezdődött a hosszú vándorlás.
Ilyen volt hát az ember őse.

Egyszer letelepedett,
Állatot háziasított,
Gabonát vetett,
Búzát aratott.
Nem volt többé horda,
Család lett.
Jött a fémek kora,
A feltalálások ideje.
Először 2 állam alapult,
Már 200 is van.
Sok helyen háború dúlt,
A kereskedő szembe találta magát a tolvajokkal.
Ilyen volt hát az ember az ókorban.

Pár évszázad eltelt,
S jő a háborúk kora.
Ostromokkal telt,
Magyarország sora.
Amerikába hajó áll,
Elmennek az angolok,
Közöttük is háborgás.
Délen a spanyolok,
Leigázzák az őslakost,
S telepeket alkot...
Bejönnek a törökök Európába.
Betörnek Magyarországra.
Több várháború,
Csak orszángunkban.
Ilyen volt hát az ember a középkorban.

Felvilágosodott az ember,
Feltálalta, amit lehetett.
Napóleon betör,
S kezében Európa.
Legyőzik végül őt,
S készülnek háborúra.
Mindenki várja a világháborút,
Egész Európa borús.
Azt hitték, a világháború tökéletes?
Csak ő győz, s minden remek lesz?
Igencsak tévedtek, be is látták,
Már a végén csak bánták.
Ilyen volt hát az ember, az újkorban.

Mi történik ma?
Egyik helyen háború van,
Máshol béke honol,
Nyugalom lohol.
De folyamatos hazudás,
Folyton természetcsapás,
Felmelegedés,
Lesz lehűlés?
Mit érdekli 1 milliárd embert
az elrozsdásodott természet?
Ha akarná,
Könnyedén megváltaná!
Már a majom is okosabb,
Közös őstől származ.
Az ember eddig a legfejlettebb,
Nem érdekli a környezet,
Nem érdekli más már,
Csak, hogy éljen tovább.
Ilyen hát az ember!