HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-07-23

Zögling 16.

XVI. Készül a csapda


A Köves-portán egyáltalán nem voltak állatok, illetve, hát, mondjuk ki az igazságot: alig. Néhány tyúk kapirgált az udvaron, s kacsák is hápogtak tizenöten egy dróthálóval elkerített részen, -de ez tényleg semmiség középsőMatyiékhoz képest, ahol, tudjuk jól, kecskéket tartottak. Nem számíthatjuk igazi állatnak a Kövesék nyulait se, mer hát, könyörgöm, milyen állat a nyúl, a kutyáról és a macskáról nem is beszélve, akik állatnak ugyan állatok, de nem számítanak, mer...mer nem.
A rövidülő nyárvégi délután árnyékai a szőlőlugastól már a nagy, fehérre mázolt pad sarkáig kúsztak, ahol a családfő pihenni szokott néhanapján, kisfröccsökkel ütve agyon az időt. Ez a délután, pont ilyen kisfröccsös délután volt. Köves-fater három óra tízre megjött a gyárból, a reggeli műszakból, bezabált kolbászos bablevesből, s mire a harang a templomban elütötte a négyet, már el is foglalta szokásos helyét a padon. Fejtül lerakva a fődre, venyigék közé a boros-kancsó, a pohár és a szóda, homloka árnyékban, de horpadt hasát, amit kiszabadított az ingből még süti a kései nap. Csönd és béke hona a kiskert. A tíkok kapirgálnak, a kacsák hápognak, a kutya ugat. A kutya ugat. De, vajjon mér ugat a kutya?! Rossebnek. A fater nyögve feltápászkodik, hogy megnézze. Ippeg elszundított vóna. Tán csak nem gyütt vanaki? Pedig gyütt, hajja is mán a lépteit. Nicsak, ez a Mezei szomszéd. Mi a rossznyavalyát akarhat a legszebb pihenőidőbe?
Felül, nézi a közeledő vaskos alakot.
-Aggyiste' -köszön bé az érkező.
-Szabadság -mondja a házigazda.
-No, a' jó lenne -nevet a vendég. Veszélyes nevetés ez, s veszélyes a kedélyesen elhullajtott szó is, a legjobb úgy tenni mintha észre se vette vóna az ember.
Jó lenne, ha szabadság lenne, aszonggya ez itt? Dejsze hát a'csak van! Csak a nép van mostanság ott felül és nem az urak. És a nép meg aztat csinájja, amihe' kedve van. Elvette a burzsoáktú a fődet, meg a gyárakat. A palotákba bekőtöztek a tanácsok, meg a szegínyek gyerekei, mint példájul Domborjánban is, abba az izébe, a hogyishíjjákba. A papok se ugráhatnak mán annyit, mint régen, a háború előtt, sőt, egyáltalán nem ugrálhatnak. Ki meri akko most asztat mondani, ho' szabadság kéne? Aki eztet mongya a' vagy ellenség, va' ki akar provokányi vanyamit a másikbú. Hát ű nem ellenség, űtet ne provokálja ez a Mezei.
-Űlgyík le ke'. Egy kis pirosbor?
-Köszönöm, elfogadom.
Köves fater beballag a nyárikonyhába, poharat hoz a vendégnek, tölt a karcsú nyakú kancsóból.
-Szódát?
-Kérek.
Koccintanak: "Iste', Iste'". Isznak, nézik egymást. Az öreg Kövesnek nem sürgős, az monggyon előszö' szót, aki érkezett.
-Szép a lugas, -bólogat a kis ember.
-Hát a' szép, -vonja meg a vállát a házigazda. -Metszegettem eleget.
-Permetezi?
-No, mán, hogy. Persze, ho' permetezem. Nem lenne ilyen szíp, ha nem permetezném.
Mezei az orra tövét vakarja. -Eső lesz, bemondta a rádió. Elő kék venni megintlen a rézgálicot.
-Asztat mán csak elő.
Beszélgetnek mindenről, óvatosan forgatják a szót, közben a kancsó is ürül.
-A maguk brigággya hány százalékon áll ippeg? -vált témát most a Mezei.
Köves fater összezavarodik. Hát hiszen, ha ő azt tudná. Náluk már nem igen foglalkoznak ilyesmivel az emberek, a szakszervezetis nyilvántartja, mer az a dóga, de ő ugyan meg nem kérdi tűle, nincs is rá érkezése. Feláll, hebeg, habog.
-No, hát az a helyzet ugye...bemegyek, telitöltöm a kancsót...

Telitöltötte, kihozta. Kínálta a vendéget. Maj csak kiböki, mit akar.
Foltos kandúr lopakodott el a pad mellett, ahol ültek. -Hess, te! -sussantott rá a Köves fater, csak hogy mondjon valamit. A macska unatkozva rábámult, aztán, anélkül, hogy a lépteit meggyorsította volna eloldalgott a baromfiudvar irányába.
-Az egyességgel mi lesz szomszéd? -kapta oda a tekintetét most Mezei, a langaléta csipás szeme közé. -Kifutunk az időbű!
-Az egyességgel? -Köves fater úgy tett, mintha erősen gondolkodna, pedig jól tudta, milyen egyezségre gondol a kis ember. -Dejsze átvittem mán a három zsák takarmányárpát...a...
Mezei vakarózott. -Nem arrul van szó. Hanem amit a korcsmába beszéltünk, a Bandinéninél.
-A Badinéninél?
-Mondom, ho' ott.
Vadgalamb pár repült el a fejük felett, nézték, amíg el nem tűntek a szomszéd ház kéménye mögött. Eltűntek, lehetett mondani megintleg a szót.
-Osztán hát mirül?
-Mirül, mirül. Annak a kölöknek a megveretésérű', meg a repcsi felgyútásárú!
-A repcsit nem lehet felgyútni, csak isz'ka, amiko a hodályba' van, -mondta gondterhelten az öreg Köves. -Nappal játszódnak vele a kelkek, nappal nem alkalmas.
-Hát akko gyúccsák fel isz'ka. Mit bánom én, miko csinyájják..
Egy darabig megint hallgattak. Köves szomszéd méricskélte magában, mit mondjon vissza.
-De akko leég a régi birkahodály is! -vetette oda, kínlódva a szóval. -Hát ha a repcsi meg benne leledzik?
-Had égjen. Nem hasznájja aztat mán senki.
-No de mégiscsak a község tulajdona a'.
Rágódtak a beszéden.
-Úgy kék megcsinyáni, ho' ne tudódjon ki. Va', ha kitudódik, ne vetődjön ránk a gyanú árnyéka. Azír montttam magának, mán a Bandinéninél is, ho' a fia beszíljen a Pap Janival. Gyúccsák fel a Janiék. S vergyék meg űk a kis főjegyzőkelket. Nekünk mi közünk hozá?
Fontolgatta. Nemet nem mondhat. De hogyan mondjon igent ilyesmire?
A kis ember érzékelte a szomszéd vacillálását, jó emberismerő volt. A kocsmában, a Bandinéninél zsarolni próbálta, nem sokra ment vele mindezideig. Keményfejű zsidó ez a zsidó. Va' nem is zsidó? De akko meg minek lett vóna elhurcolva a munkatáborba?
Próbáljunk most akko' hangot váltani, -határozta el magát. Nem lehet az, hogy a jó ügy, az igazság ne diadalmaskodjon! Nem lehet az, hogy annyi szív hiába oncsa a vérit...
-Elmondok magának egy történetet. Vót itt Cserműbe egy emberünk, Rajnainak hítták, okos, bátor, ű vezette a sejtet. No ez egysze' megszervezett egy akciót. 4o-be történt. István napra a gödöllöi elő'gyáróság nagy cécót készített elő, várandó vót a kormányzó úr őfőméltósága, és a többi urak Pestrű. A mozgalom aszt akarta, törgyék meg az urak ünnepségit. Rajnai fel akarta robbantani a szobrot a kastély előtt, a parkban, a hegyibeszéd kellős közepén. Ez lett volna a névjegyünk, hogy münk is élünk, münk is vagyunk, és münk mást akarunk, mint az urak. Érti, ugye?
Köves papa figyelmesen hallgatta a kis embert. Egy-két dolgot ő is tudott arról a régi esetről, kiváncsi volt, hova fut ki vele a szomszéd.
-Nos, hogy is vót tovább. -Mezei belekortyolt a borába. -Szóval, mondom, robbantni akartak, minden elő vót készítve, minden le vót zsírozva. És akko, az akció előtti nap, isz'ka kigyüttek a csendőrök a Rajnai portáho', s elvitték a Rajnait.
Mezei szomszéd megállt a beszédben, s vigyázó tekintetét Köves faterra vetette. Köves fater a bajuszát húzogatta zavarában.
-Mi köze ehhez a kis főjegyzőkeleknek, vagy a nagyapjának?
-A főjegyzőkeleknek semmi, a' még csak utána született, jóval. De a nagyapjának antul több. Ű vót a főjegyzője Cserműnek abba az időbe!
Az öreg Köves gondolkozott. Mindaz, amit itt a Mezei szomszéd előadott nagyon ismerős volt számára. A hírek, jöttek, mentek. Ki jelentette fel a Rajnait, soha nem derült ki. Tán csak nem ippeg ez itten, la...? Mit lehet tunni. Ű monttta magárul a Bandinéninél, mit is mondott? Aztán meg később végképp lebukott ez a Rajnai. A' mán más ügy vót, beszélték, valami szabotázs, Pesten a röpülőgyárban. Köves tata olyasmit is tudott, amit tán a szomszéd se, hogy az az ember végül vésztörvényszék elé került, elitélték és kivégezték.

Felsóhajtott. Kár vót érte. Nagy kár vót oly fiatalon meghalnia, itthagyni szép fiatal feleségét, s három apró gyerekit. De hát ezek mán nagyon régi dógok. El kék őket felejteni, nem kék bosszút forralni a kései utódok ellen. A Mezei szomszédnak abban igaza van, hogy az urak országa soha nem térhet vissza, abbú semmi jó nem sűne ki... Abba is igaza van, hogy a szegíny níp gyerekinek össze kell tartani. De abba nem biztos, hogy igaza van, hogy a főjegyzőgyereket, aki a fia barátjának a barátja, meg kék veretni, és a régi községi birkahodályt azzal a röpülő micsodával, a kelkek játékszerével fel kék gyútani. Attul nem lesz jobb a világ.
Mérlegelte, mit válaszoljon. Teljesen ellentmondani nem mert, hiszen hát a Mezei egysze' mán megfenyegette, s amilyen vadparaszt, még a végin beváttya. Elhatározta magát.
-Beszélek a Pap Janival. Magam menyek hozzá. A fijamat kihagyom ebbű'.
-Jó, -mondta a Mezei földerülő képpel. -Mondja meg aztat is neki...
-De csak a megveretés ügyében menyek. A főgyútást nem vállalom. Asztat intézze maga, ha akargya.
Jó. -A Mezei látta többet nem tud elérni. -Jól van akko' szomszéd. Maga megbeszéli, ho' vergyék meg a kelket, én meg maj intézkedek külön a főgyútás miatt. És, nem kell mondanom szomszéd, maga is régóta konspirál mán: senkinek egy szót se!
Búcsúzott, a kapuban álltak. -No, Iste' álgya.
-Sza...Szalem alejkum.
-E' meg mit jelent?
-Nem tuggya? Valami arab köszöntés. -Hogy a nép akarata legyen veled.
-A nép akarata? Mezei vállat vont. -A' meglehet. Ezek az arabok is nagy népbuzik, lehet óvasnyi az újságba mindíglen.
Indult volna, de még valami az eszébe jutott.
-Mijaz ott, szomszíd?
-Mija, mija?
-Hát, az ottan, la!
Egyenesen előremutatott a kezével, amerre a sufni látszódott, az orgonabokrok mögött.
Köves fater nem értette. A fészert kérdi ez a sültbolond? No mán csak. Látott olyat tán eleget. Nem válaszolt, legjobb ilyenkor, ha süketnek tetteti magát az ember. Mezei azonban csak nem szállt le a témáról. -Asztat a vezetéket kérdem. Ami ottan megy elfele, a másik kertbe. Meg aztat, amék a Kissék irányába megyen.
A fater izzadni kezdett. Mit mongyon most ű erre. Nem vallhattya be, hogy telefon vezeték a', a kölköké, ők játszódnak vele. Mezei úgy se hinné el. Ű rögtön kombinyána, asztat gondúná, az ellenség keze van a dologba, mármint ebbe a titkos izébe. És sokkal kevesebbér is megfáztak mán néhányan, sokkal kevesebbér is!
-Villanydrót, -nyögte ki keservesen.
-Villanydrót? -A kis ember úgy tett mintha ámuldozna. -Jól meg van akko az a físzer világítva. -Nevetett és elment. Még a túlsó oldalról is visszahangzott a nevetése.
Köves fater pedig beslattyogott szépen a nyárikonyhába, kihúzta a konyhaszekrény középső fiókját és kivette belőle az öreg metszőollót, amit még a nagyfatertól örökölt meg. Az ollót zsebrevágta, az ajtót becsukta maga mögött, be ne menjenek a legyek. Megkereste a létrát és sóhajtva a pajta oldalának támasztotta. Aztán sitty-sutty, elvágta a vezetékeket.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)