X.
A Végzet Angyalának kihívása

Charlotte-ot villámcsapásként érte ez a mondat. Kiverte a hideg veríték és hátrált két lépést, s elborzadva nézett az anyjára.
- Jesszusom!- morogta.
- Na mi baj? Nem szeretnéd?
- Nem!- mordult fel, mikor kissé magához tért.- Nem akarok csatlakozni, mivel akkor én is meghalnék!
- Pedig jó lenne, ha megfontolnád az ajánlatot, mert így vagy úgy, de meg fogsz halni!
- Nem, amíg ő itt van. - bökött a lány a fejével D felé.
A vámpírvadász ez alatt Charlotte apját nézte. A férfi egész idő alatt meg se szólalt, mereven állt, de a szemében furcsa fények villantak, ahogy a lányára nézett. A vadászt zavarta ez a nézés, s nem értette mi lehet ennek az oka.
- Valóban? Akkor azt hiszem, vele kell kezdenünk, már csak az akadályok elgördítése végett.
- Várj! Ez nem az ő, hanem a mi kettőnk ügye. Mi lenne, ha harccal döntenénk el a kérdést. Ha nyerek, életben hagytok, ha nem, veled megyek, és azt teszel velem, ami csak jól esik.
- Nocsak! De miért ajánlod ezt fel nekem?
- A vámpírvadászok így döntik el a kérdést, nem?
- De, és örülök, hogy felvetetted. Kapsz egy hetet a felkészülésre, de figyelmeztetlek, ha elbuksz, a lelked az enyém.
- Rendben, Ma van péntek, tehát jövő hét pénteken ugyanekkor, ugyanitt.
- Nekem megfelel. Akkor isten veled. Indulás!
A vámpírok köddé váltak, kivéve Charlotte apját. A lány meglepődve nézett rá. A terasz lépcsőjéhez jött, és egyenesen szembe nézett a lányával.
- Nagy butaságot csináltál, lányom. - szólalt meg.
- Miért?
- Nem fogsz győzni, mert ő erősebb nálad. Ha pedig az életösztönödre akarsz támaszkodni, sürgősen felejtsd el. Előbb kitalálja, hogy mit teszel, mint, ahogy te magad kigondolnád.
- Akkor nem tudom, mit tegyek.
- Talán a fiatalember segíthet. Neki elég jó stratégiája van, ahogy hallottam. Megteszi ezt egy volt kollégájának kedvéért?
- Tessék?- kapta fel a fejét a vadász. - Mit mond?
- Jól hallotta. Én magam is vámpírvadászattal kerestem a betevőmet. Ahogy a feleségem is.
- Igen, mintha a kisasszony mondott volna valamit ezzel kapcsolatban.
- Elvállalja a lányom kiképzését? No persze nem ingyen.
- Valóban?
- Igen. Mondjon egy árat, Mr. D, amit nem szégyell a tanítványáért kérni. Még az is lehet, hogy kifizetetem.
- 50 000 dollár.
Charlotte elhűlve hallgatta az árat. Ilyen pofátlanságot!
- Jól van. Megkapja, de ennek meg van a maga feltétele.
- Halljuk!
- A lányom nem veszíthet, és életben kell maradnia, mert ha nem, akkor egy rézpitykét sem fizetek magának, és megfordulhat a fejemben a bosszú gondolata, ami nem lesz a maga számára kellemes! Így is elvállalja?
- Igen.
- Rendben. Viszlát!
Azzal ő is eltűnt, s a lány elképedve bámult D-re.
- Neked aztán van bőr a pofádon!- támadt rá a lány a vadászra. - 50 000 dollár? Elment a józan eszed? Ez túl sok!
- Nem. Én se élhetek levegőből, és ha te nem tudsz fizetni...
- Fizetséget akarsz? Megkaphatod tőlem.
- Nem hinném. Neked nincs pénzed. Erről pedig a továbbiakban hallani sem akarok.
- Tényleg elvállalod ezt? Nem kényszerít rá senki, nem fontos.
- De igen! Az életeddel játszol, és nem engedheted meg magadnak a bukást. Viszont van egy mód, hogy győz ebben a harcban.
- Micsoda?
- Olyannak kell lenned, mint a mestered.
- Vagyis?
- Nem szabad kimutatnod az érzéseidet, és az arcodnak is egy darab maszknak kell lennie. Nem szabad tudniuk, mire gondolsz épp.
- Értem. Tehát más út nincs az életben maradásra.
- Nincs. Reggel hétkor kezdjük az edzést, most pedig pihenj. Nehéz hét áll előtted.
Másnap hatkor D felrázta a lányt, hogy ideje készülni. A lány gyorsan összekapta magát, s kiment a nappaliba, ahol a vadász épp a falakon lógó fegyvereket vizsgálta.
- Mit nézel?
- Egy könnyű fegyvert kell választanod. A nehéz, csak lassít.
Az egyik falon látott néhány katanát, melyek közül leemelt egyet, kihúzta a hüvelyéből, s megsuhogtatta a feje felett.
- Ez jó lesz.
- D, azok a fegyverek nagyon értékesek. Apám kapta valakitől, aki tudta, hogy szereti az ilyeneket. A kardokat, amiket itt látsz, ő gyűjtötte.
- Nem számít. A többi nagy és nehéz. Neked pedig a gyorsaságodra kell alapoznod. Fogd!
Charlotte átvette a kardot.
- Van itt olyan hely, ami elhagyatott, és messze van a várostól?
- Igen. A Kuplerájváros mögötti mező.
- Jó.
A nap nagyon nehéz volt a lány számára, akit a vadász nem kímélt, és keményen harcoltak. Charlotte igyekezett a mestere minden utasítását betartani, de nehezen bírt el az erejével, és támadásainak gyorsaságával.
- Ne gondolkozz, érezz!- okította a férfi. - Ha azon töröd a fejed, mi lesz a következő lépésem, gyorsan végzek veled.
- Tehát az ösztöneimre hallgassak?
- Igen.
A hét további részében a vadász a technikájának jelentős részét átadta a tanítványának.
- Meg kell tanulnod, hogy elhagyd a különféle formaságokat. Ha ezt nem teszed teljesen esélytelen vagy. No meg a meglepetésre, és a gyorsaságodra is szükséged van.
- No meg az éles érzékeimre.
- Így van. Remekül haladunk, és ez jó.
Charlotte nem hibázott, és csak két sebet kapott, pusztán azért, mert nem figyelt eléggé.
- Ez ját azért, mert óvatlan és figyelmetlen vagy! Ne feledd, nem szabad ezeket a hibákat elkövetned, mert akkor vége a dalnak.
- Tuidom. - morogta a lány, aki mindkét felkarján sebet kapott, de nem adta fel, és kitartott.
Péntek reggel D csak 9 órakor rázta fel a tanítványát.
- Talpra
- Hány óra?- morogta álmosan a lány.
- Kilenc.
- Mi?
- Ne idegeskedj! Ma egy kicsit tovább engedtelek aludni. Ma rövidebb napot tartunk.
- Ezt hogy értsem?
- A mai napon lesz az utolsó edzésünk, és holnap itt a nagy nap. Szeretném, ha nem merítenéd ki magad.
- Értem.
Az edzés keményebb volt minden eddiginél. D, bár nem vallotta be, de vizsgáztatta a lányt, aki kiválóan helyt állt. Ahogy közeledett a kitűzött időpont, a lányban furcsa változások jöttek létre. Egyre apatikusabb és pesszimistább lett.
- Jól érzed magad?- kérdezte a vadász.
- Igen. Csak kezdek idegeskedni, és kételkedni.
- Nem kell! Nincs miért.
- Mi lesz akkor ha...
- Nem! Nem fogsz veszíteni!
Az óra ekkor elütötte az éjfélt.
- Itt az idő. - kapta fel a fejét a vadász.
- Igen.
A sötétségből ekkor hirtelen felbukkant Sylvia, kezében egy karddal. Charlotte felugrott, és farkasszemet nézett vele.
- Készen állsz a halálra?- kérdezte a nő, aki megállt a terasz lépcsőjénél.
- Jobban felkészültem, mint te!- köpte oda a lánya, s anya és lánya farkasszemet néztek.
- Akkor mire várunk? Lássuk ki az erősebb.
- Örömmel.