HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48105

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Koós AttilaFeltöltés dátuma: 2008-08-02

Budapest, leköp ma Téged az Úristen




Imádom az esőt Budapesten. Mocskos, kukaszagú böfögéssel él ilyenkor némely részein, de ezek napfényben is valami nyomorúságos lehelettel matatnak maguk körül, űzik gyorsabb léptekre az odatévedt lelkeket. Ott a házak összehajolnak kékes-barnás közömbösséggel, nem féltés vagy összetartozás végett, hanem mert így örökölték a bánatot, egymás árnyékait. Foltok ezek a város ruháján, mint szerte az országban oly sok rongyos szakadás dicsekszik halott illatával falvak, városok küszöbe előtt. Folyton ezekbe botlik az ember.
Budapest mégsem ez.
Arca csöndes jóság, figyelő szeretet tud lenni. Őrző idők ritmusa, s a szemerkélő esőben ez az Óvárosban terjengő dallam fenséges húrokat penget a magyar szívében.
Budán és Pesten az eső idejére megszakad az élet, amit a lakói festenek cifra, kikeri színekkel rohanásuk lázában. Szürke apostoli köpenyt dob a városra a Teremtő, s minden mintha elcsendesedne, titokká szelídülne.
A Duna kezd csak valami boldogabb sietésbe, mintha hűs menyasszonya, az ég csókja gerjesztené új vággyal hullámait. A hidak lépte megkönnyül, szinte vágyódó a mély után, pedig vállaik nőnek, nőnek fel a fellegek piszkos szemei felé.
Buda felett a dombok lassú hullámzása zöld óceán. Az ember szinte vágyik lelkét kicsapni e mennyei rétek legelőire, hogy fussanak szabadon a gondolattal, bújócskázzanak erdők oszlopcsarnokaiban.
Odalenn templomok harang-dalai indulnak kéregetni a füstös, csüngő menny alatt megtérést, megbocsájtást, szeretetet. Aztán elfogynak ők is az esőben - ki tudja, megtaláltak-e valakit sóhajaikkal?
Az aszfaltcsíkok mintha magukba húzódnának, a terek mintha megnőnének az eső fátyola alatt. Párájuk lobogó ének a természet intim közelsége után, egy távoli emlék visszacsengő rímei. A levegő nehéz, mint a macskakövek csatakos arca.
Azon az éjjelen a Batthyányi-téren álltam, esett, meleg, jóleső foltokban terjedt egy álom.
Szemben az Országház lépett egyet.
A víz kópia-függönyén át is látszott józan, öngyilkos fehérsége. Tornyain tompa mozdulás az ősi múlt. Lépett egyet a Duna felé, s körülöttem az emberek szemében megdöbbent az éjszaka...hát mégis?...
Három lépés volt neki a folyópart, talán mert három a magyar igazság. Ott, akkor a gigász a mély fölé hajolt, s mi, apró csillagok a túlsó parton éreztük, ugrani készül.
De csupán megnézte magát benne, hosszan, mozdulatlan koronákkal, mint aki tudatában van a látvánnyal. Majd felemelte csipkés homlokát, és egyenesen a szívünkbe nézett.
Fájt.
Beleborzongtam, mert érteni véltem.
Éreztem Benne az építő szép eszme mára fájdalommal dagadt dühét. Tán Néki is ezt felelte a Duna tükre igazul, nyers őszinteséggel: miért engem bámulsz, ha magad látni akarod? Magadat kérdezd meg, mivé lettél?...
De a súlyos Ház reánk nézett, a mi szívünkbe lőtte nyilait: mivé tettetek?...
Mindahányszor esik az eső Budapestre, az én lelkemben ez az átkozott tekintet koppan.
Leköpi Isten ma a magyart.
Hát milyen ember vagyok én, és milyen ember a magyar? Annyi minden fűz minket egy igába, közös sorsba, mégis képesek vagyunk eltaszítani magunktól testvéreinket...hát nem magunkat taszítjuk véle el?...
Átok, de milyen átok ez a magyarságon!
S esik, egyre esik boldogtalan cseppekben hull az eső. Betakarja szelíd holló-hajával a Várost az alkony, s mi magyarok, mint árnyékok ázunk Isten tenyerén. Budapesten, 2008-ban.

Üres kis írás ez, csak visszhang lelkemből, néktek semmi.
Nem vagyok méltó költő, aki megénekelje a budapesti esőt.
Nem vagyok dicső író, ki nászcsokorba kösse a lélekből fakadó zápor-dalok virágait.
Ess, eső, ess.
Tán holnap is lesz nap.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2008-08-03 16:26:19

Bevallom, ha az olvasóban hiányérzetet kelt az írás, az jó: folytassa, egészítse ki vagy válaszoljon magában. De ha gondolkodásra késztet, már elérte célját.
Alkotó
gyogyo
Regisztrált:
2006-11-26
Összes értékelés:
562
Időpont: 2008-08-03 15:02:57

Először is,ha közzé tetted alkotásodat,akkor ne kételkedj benne,ne itéld meg.
Hagyd,hogy mások itéljék.Megmozgatott írásod,nehéz kérdéseket feszegetsz.Úgy vélem ez a téma megérdemelne egy részletesebb kidolgozást,a feltett kérdésekre
való válaszkeresést.Mert eddig te leírtad-a magad modján-azt,ami sok magyarban
megfogaémazódik.
Várlak továbbra is,sok sikert!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A föld vágya című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Április címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) A föld vágya című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kellemes húsvéti ünnepeket! címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel A Locsoló(k)nak... címmel

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza alkotást töltött fel Manó a templomban címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel K. T. emlékére címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Halld meg dalom! címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)