HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 19 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51263 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Koós AttilaFeltöltés dátuma: 2008-08-02
Budapest, leköp ma Téged az ÚristenImádom az esőt Budapesten. Mocskos, kukaszagú böfögéssel él ilyenkor némely részein, de ezek napfényben is valami nyomorúságos lehelettel matatnak maguk körül, űzik gyorsabb léptekre az odatévedt lelkeket. Ott a házak összehajolnak kékes-barnás közömbösséggel, nem féltés vagy összetartozás végett, hanem mert így örökölték a bánatot, egymás árnyékait. Foltok ezek a város ruháján, mint szerte az országban oly sok rongyos szakadás dicsekszik halott illatával falvak, városok küszöbe előtt. Folyton ezekbe botlik az ember. Budapest mégsem ez. Arca csöndes jóság, figyelő szeretet tud lenni. Őrző idők ritmusa, s a szemerkélő esőben ez az Óvárosban terjengő dallam fenséges húrokat penget a magyar szívében. Budán és Pesten az eső idejére megszakad az élet, amit a lakói festenek cifra, kikeri színekkel rohanásuk lázában. Szürke apostoli köpenyt dob a városra a Teremtő, s minden mintha elcsendesedne, titokká szelídülne. A Duna kezd csak valami boldogabb sietésbe, mintha hűs menyasszonya, az ég csókja gerjesztené új vággyal hullámait. A hidak lépte megkönnyül, szinte vágyódó a mély után, pedig vállaik nőnek, nőnek fel a fellegek piszkos szemei felé. Buda felett a dombok lassú hullámzása zöld óceán. Az ember szinte vágyik lelkét kicsapni e mennyei rétek legelőire, hogy fussanak szabadon a gondolattal, bújócskázzanak erdők oszlopcsarnokaiban. Odalenn templomok harang-dalai indulnak kéregetni a füstös, csüngő menny alatt megtérést, megbocsájtást, szeretetet. Aztán elfogynak ők is az esőben - ki tudja, megtaláltak-e valakit sóhajaikkal? Az aszfaltcsíkok mintha magukba húzódnának, a terek mintha megnőnének az eső fátyola alatt. Párájuk lobogó ének a természet intim közelsége után, egy távoli emlék visszacsengő rímei. A levegő nehéz, mint a macskakövek csatakos arca. Azon az éjjelen a Batthyányi-téren álltam, esett, meleg, jóleső foltokban terjedt egy álom. Szemben az Országház lépett egyet. A víz kópia-függönyén át is látszott józan, öngyilkos fehérsége. Tornyain tompa mozdulás az ősi múlt. Lépett egyet a Duna felé, s körülöttem az emberek szemében megdöbbent az éjszaka...hát mégis?... Három lépés volt neki a folyópart, talán mert három a magyar igazság. Ott, akkor a gigász a mély fölé hajolt, s mi, apró csillagok a túlsó parton éreztük, ugrani készül. De csupán megnézte magát benne, hosszan, mozdulatlan koronákkal, mint aki tudatában van a látvánnyal. Majd felemelte csipkés homlokát, és egyenesen a szívünkbe nézett. Fájt. Beleborzongtam, mert érteni véltem. Éreztem Benne az építő szép eszme mára fájdalommal dagadt dühét. Tán Néki is ezt felelte a Duna tükre igazul, nyers őszinteséggel: miért engem bámulsz, ha magad látni akarod? Magadat kérdezd meg, mivé lettél?... De a súlyos Ház reánk nézett, a mi szívünkbe lőtte nyilait: mivé tettetek?... Mindahányszor esik az eső Budapestre, az én lelkemben ez az átkozott tekintet koppan. Leköpi Isten ma a magyart. Hát milyen ember vagyok én, és milyen ember a magyar? Annyi minden fűz minket egy igába, közös sorsba, mégis képesek vagyunk eltaszítani magunktól testvéreinket...hát nem magunkat taszítjuk véle el?... Átok, de milyen átok ez a magyarságon! S esik, egyre esik boldogtalan cseppekben hull az eső. Betakarja szelíd holló-hajával a Várost az alkony, s mi magyarok, mint árnyékok ázunk Isten tenyerén. Budapesten, 2008-ban. Üres kis írás ez, csak visszhang lelkemből, néktek semmi. Nem vagyok méltó költő, aki megénekelje a budapesti esőt. Nem vagyok dicső író, ki nászcsokorba kösse a lélekből fakadó zápor-dalok virágait. Ess, eső, ess. Tán holnap is lesz nap. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Čezare Paveze: Doći će smrt i imaće tvoje oči című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Jön a tavasz című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Imádság (helyett) című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Boldog új évet! című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz hundido alkotást töltött fel Pilinke és Motzsa királyfi címmel hundido bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |