HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50388

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AdriennFeltöltés dátuma: 2008-08-31

Válságban ( I.)



20 évem alatt eddig soha nem tapasztalt válságban vagyok. Az eddigi válságaim egész másról szóltak, mint ez a mostani. "Megtalálom-e önmagam?" "Milyen ember leszek?" "Meg tudom-e állni a helyem?"- de merőben más helyzet áll elő, ha így hangzik a kérdés: "Érdemes-e élnem egyáltalán?"


Semmi sem ugyanaz, mint azelőtt. Bármely nap bármely percében tüzes vasként hasíthat belém a
gondolat, hogy elmentél; örökre. Olyan hihetetlen, mintha csak egy rosszul sikerült tréfa lenne az egész.
Beleveszik a mosolyom a kínba. Mintha elevenen nyúznának meg, minden színnek más színe van. Keserűek a számban a szavak.

Eddig sosem éreztem így, de most HARAG van bennem, rengeteg harag. 53 éves voltál, és akartál még élni, nagyon, nagyon. Semmi rosszat nem tettél, mégis. Úgy mentél el, olyan gyorsan és hirtelen, hogy nem volt időnk még elbúcsúzni sem.
Süket ez a csönd, érted kiált. Süket ez a csönd bennem is. Hallgatag és rendkívül komisz.

Eddig tudtam örülni az élet legapróbb megnyilvánulásainak is. Most pedig, mintha a papírról minden sort kihúztak volna. Hogyan tovább?- Gonoszul villogó szemekkel tekinget rám; üres a lap. "Megéri ez?"- "Lám az életünknek és a szeretetnek olykor SÚLYOS ÁRA van."

Szenvedtél, és közben minden pillanatban lenyúztak a bőrömből egy darabot. Most elevenen lüktet a fedetlen húsom, felemészt a fájdalom, ha nem vagyok hajlandó elfogadni a kompromisszumot. Lehet szeretni és élni, csak éppen néha IGEN SÚLYOS ára van.

Kegyetlen, kiszámíthatatlan ez az út. Menjek-e rajta még tovább? A jelen pillanatban nem érne súlyos csapásként a halál. Elmehetnék. Utánad. De gyávának tartanál, aki inkább megfutamodik, semhogy megkösse végre azt a bizonyos kompromisszumot.

Furcsa ez a világ. Ostoba, felszínes dolgokon múlnak el a percek. "Én" és "Te", ebben az individualizmusra épülő világunkban és kultúránkban mindenütt. Válj sikeressé, tedd magad boldoggá, és érd el a legfontosabb célt, valósítsd meg önmagad. Ne gondolkodj, csak csukd be a szemed. Hagyd, hogy mások gondolkodjanak helyetted is. Rohanj, kapkodj, és bízvást, nyugodt szívvel felejtsd el, hogy mi lehetne fontos igazán. Hisz az úgyis túl sok energiát és időt igényelne a Te sikeres, és feltörekvő életedből, az egyszemélyes boldogságod felé vezető úton. Hát kell ez valakinek?

Én. Te. Vannak-e határaink? Tudom jól, rendben van. Cselekvő, aktív, öntudatos emberek vagyunk.
Alapesetben. De ha a megkötött kompromisszum folytán rajtunk van a "néha" sora, akkor az élet és a szeretet az árát követeli. Elég egy pillanat dróton rángatott passzív bábbá válni.

Eddig a mentális szótáramban az alázat szó jelentése mint valami igazán alantas, nem kívánatos entitás szerepelt. Aztán elmentél. Ezerszer könnyeztem meg, de akkor is elmentél. És most úgy érzem, bár erre az egyre lennék képes, az alázatra.

Amikor megváltoztathatatlan szenvedéssel és halállal találkozunk, bár lennénk képesek rögtön belenyugvással és alázattal fogadni, hogy lám. Ez az élet nem csak ilyen, olyan is.

Szeretnék jó emberré válni, és elengedni ezt a tömérdek bennem lévő haragot. Szeretnék nem fájdalommal, hanem azzal a mély szeretettel emlékezni rád, amivel szerettél engem Te is.

Jó lenne tudnom, minek kellene szerepelnie ezen a komiszul vigyorgó üres lapon. Merre tovább? Eddig azt hittem, tudom, ki vagyok, de nem tudom egyáltalán.

Szeretnék jó emberré válni. Képessé válni nem csak az önmegvalósításra, hanem az alázatra is.
Képessé válni az élővel szembeni tiszteletre. Nem arra a felszínes, szavakkal fitogtatott tisztelet-érzésre, hanem szívemből tisztelni az élőt igazán.

Ha egyszer majd én is elmegyek, szeretném, ha várnál rám. Szeretném hinni, hogy ez a meg sem történt búcsúnk nem örökre szól.

Ha vallásos ember lennék, most mindenkiért, akinek szenvedések közepette távoztak a szerettei, elmondanék egy imát.

Szeretném, ha megtalálna a Lélek Békéje.
Azt hiszem, most nem is szeretnék semmi mást.







2008. augusztus 31.,
Tolna-Mözs.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-07-26
Összes értékelés:
2
Időpont: 2009-08-26 15:01:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem nagyon tetszik amit alkottál! Gratulálok!!!
Én még csak fiatal vagyok pontosan 14 éves de nagyon jó!!
Üdvözlettel!
Alexander
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-09-01 11:15:05

Kedves Adrienn!
Nehéz most szavakat találnom... Tudom, mit érzel, az én apukám 42 évesen távozott, anyukám 60 évesen... Hogy kinek mennyi adatott e földön, annak valójában nincs jelentősége, amikor egy szerettünk elmegy, ugyanolyan fájdalmat és sokáig betölthetetlennek tűnő űrt hagy maga mögött... Csupán azzal vigasztalhatlak, hogy az idő valóban begyógyítja a sebeket, és bár a hiány megmarad, az emlékek az idő múlásával megszépülnek (még a szépek is szebbek lesznek!), és senki nem veheti el őket tőlünk! Hiszem, hogy halottaink odafentről látnak és figyelnek bennünket, éjjel-nappal vigyázzák lépteinket, és egyszer, amikor Isten úgy rendeli, megtörténik az örömteli viszontlátás:)
Üdv: Borostyán

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Vonatsuhanás című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) rekkenő látomás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vonatsuhanás című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Várva várt vendég című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vonatsuhanás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elsőre ez című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elsőre ez című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Fejhang címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Ott rejlik... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ott rejlik... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Rózsaszín haiku című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Rózsaszín haiku című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)