Harmat szállong..indulunk már,
kaput zárom, kulcs a szögön.
Friss párában kéklő határ,
benne csóka csacsog dűlőn.

Anorák és polár kis sál
nyakunk köré tekeredik,
hátitáska, gyékénykosár
délutánra meg is telik.

Árok partján piroslik a
kecskerágó, lejtőn gurul
ördögszekér, tücsöknóta
nem hallik már..határ sárgul.

Felbaktatunk dombtetőre,
fűben ülve szél dúdolta
halvány napfény szűrődik le
Pilis hegység csúcsaira.

Domboldalon csipkebogyó
piroslik már szúrós ágon,
ágai közt messze, fakó,
középkori sötét várrom.

Homokgödör szélén állok.
Kökénybokor tüskéi közt
barátcinke körbeszállong,
huss..huss! repül fejem fölött.

Kökénybogyó hamvasan kék,
fínom fanyar húsa puha,
csipkebogyót is szedünk még,
meg is szúrt a tüskés bokra!

Fűszálak közt szegfűgomba
drapp kalapja imitt-amott,
keréknyomon áthaladva
tisztás szélén szedünk somot.

Keserűen tekeregve
komlóinda fut a fára,
belerezdül langyos szélbe
tobozokkal teli szára.

Tele vele papírzacskó,
komlóteát este főzve
apró kortyban megiható,
nyugalmas lesz álmod tőle.

Pitypang,katáng gyökereit
eső után ősszel ássuk!
Nyírfa,fűzfa vastag kérgét
forró vízbe beáztatjuk.

Talpalgatunk poros dűlőn,
rőzsefüstben ül a falu,
kutya ugat, vasküszöbön
nyikorog a kerti kapu....