HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 37

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45403

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: José AlvaradoFeltöltés dátuma: 2008-09-30

A bárban

Az asztalnál két ember ült. Órák óta üldögéltek, söröztek, nevettek. Számukra érdekes, teljesen jelentéktelen történeteket meséltek egymásnak nőkről, főnökökről, barátok pletykáiról, minden storyt kettővel megtolva, lódítva. Néha összekaptak egy-egy részletkérdésen, melyről mindketten tudták, hogy teljesen felesleges, hisz a történet egésze kitaláció. Újabb és újabb témák kerültek elő, majd, mint ahogy a kapatos embereknél lenni szokott újra és újra rég messze járó nők kerültek szóba. Olyan szexuális életet meséltek el egymásnak, mi sosem adatott meg nekik, de mindig szerették volna, hogy igaz legyen. Komplett, jól működő kapcsolattá felnagyítva minden csókot, amiben részük volt. Feleségük mellett elkövetett minden apró félrelépés szeretővé változott, mindegy volt, hogy valóban történt-e bármi, vagy csak a fejükben játszódott le. Hatalmas kacagással nyugtázták, mikor az egyikőjük lelökött egy poharat az asztalról véletlenül. Felszedték a földről, majd mintha mi sem történt volna, visszahelyezték az asztalra. A bárban kevesen ültek, senkit nem érdekelt incidens. Valójában ők ilyenek voltak. Senkit nem érdekeltek. Teljesen szürke emberek voltak. A hajuk, a bőrük, a zakójuk, a szemük. Tehettek volna bármit, senki nem vette volna észre őket. Kis sörhas, kopaszodó fej, szemüveg, toll a zakó zsebében, lap-top a hónuk alatt pontosan abból a középkategóriás gépből, amiből a munkahelyükön mindenkinek volt. Nem volt számukra se karácsony, se húsvét, se születésnap. Mindenki ilyen volt körülöttük, nem is láttak mást egész életükben. Az egyetemen még talán élt bennük valami, ami hajtotta őket. Talán egy kis lázadás is a kamaszkorban, de mindez kiveszett. Mindenkit ilyennek láttak, senkink nem volt neve, csak egyirodája. A százhármas és a száznégyes munkahely lakói voltak ők egy cégnél, aminek a neve rövidesen úgy is feledésbe fog menni, ha a tőzsde úgy hozza. Egy valaki lógott ki egyszer a sorból. Nem tudni, Ő hogyan került ezen az estén szóba, de valahogy előhozták, mint egy régi történetet.
- Emlékszel rá? - Kérdezte az egyik, hangjában már benne volt az alkoholmámor torzító hatása.
- Kire? - Kérdezett vissza a másik. Ő még tudott egyenesen ülni, hangja is tiszta volt.
- A csávóra! Aki felgyújtotta magát. Mi volt a neve? Nem emlékszem. - És valóban. Nem emlékezett a nevére. Semmit nem tudott arról az emberről.
- Igen-igen! Valami R betűs neve volt. Vagy H? Nem tudom. - Ő sem tudott semmit róla. Csak az az elszürkült kép volt, ahogy mágjaként belerohant a vállalat portáján az üvegfalba. Két acéloszlop fogta meg, melyeken nem tört át olajzöld autója. Látták az ölében a meggyújtott molotov koktélos üveget és mellette a teli benzines kannát, amiből folyamatosan lötykölődött ki az üzemanyag. Idő előtt a gőz belobbant, és lángba borította a Nevenincs embert, autóstól, koktélostól. Látták a kicsapódó ajtót és a rajta kiugró férfit aki mágjaként égett és rohant az épület belseje felé. Aztán egyszer csak eltűnt. Mindez pillanatok alatt történt. A recepción ülő kövérkés, szürke hölgyből a rendőrök később semmit nem tudtak meg. Abban a pillanatban szívrohamot kapott, hogy az autót meglátta a kirakat felé robogni. Tíz perccel később a mentőben meghalt. Az R, vagy H Betűs Nevű Emberből soha egyetlen csontszilánkot sem találtak meg. A két férfi most megelégelte az ivást és a nevetést. Felálltak, és egymást támogatva kitámolyogtak az ajtón, a már negyed órája ott várakozó taxihoz. A bárban teljes csönd lett. Csak az üvegeket összeszedő pincér halk csörömpölését lehetett hallani és néha megszusszantak az idős alkoholisták a fal mellett, ahogy még egy kortyot ittak órák óta fogyasztott kisfröccsükből. A terem sarkában a lámpák fénykörén kívül Egy csukjás valaki, egy Nevenincs Ember megitta az utolsó kortyot whiskyjéből. Fémtestű öngyujtó kattant, egy kevés fényt vetve a férfi összeégett arcára. Drága cigaretta parázslott fel és a fémen csúszó fém érces hangja hallatszott, ahogy a kilenc milliméteres fegyverben egy golyó a helyére csúszott... A bísztosikét halkan kattant, és a Nevenincs ember felállt az padról...

2008

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-05-16
Összes értékelés:
59
Időpont: 2009-10-20 02:55:04

Van folytatása.... Csak még nem tettem közzé.... Még nem végeztem fejezettel.... Akkor írok, ha ihletem van rá....
Alkotó
Regisztrált:
2008-06-27
Összes értékelés:
232
Időpont: 2009-10-19 01:05:10

szia!
jól fested le a csinovnyik-létet, érdekes történet. de a vége nem csattant elég nagyot. vagy van folytatása?
üdv: d
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-10-15 00:45:34

Ezek szerint az első próbálkozás sikertelen volt, jön a második...vajon ki ellen? Ő maga a célpont, vagy valaki más?
Most hallhatta mennyire érdektelen ő mások számára, mennyire kisember...ez az egyik legszörnyűbb dolog az életben azt hiszem...
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-16
Összes értékelés:
59
Időpont: 2009-01-31 16:18:55

Köszönöm a hozzászólást... Igazából nem krimi... Csak egy életkép.... Annak készült... :D
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-01-30 05:55:49

Akár krimi is lehetne..............vagy az is?! De semmiképpen nem mondanám "egyébnek".
Azért tetszik, mert "tömör"........, rövid és mégis benne van a lényeg...........a fájdalmas múlt!
Bár igy a cim lehetne még izgalmasabb...., sokat sejtetőbb... Köszönöm az élményt!
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-16
Összes értékelés:
59
Időpont: 2008-10-04 14:25:24

Kicsit ráálok a novellázásra, meg az egypercesezésre, mert mostanság nagyon hangulat írok, és ez nem megfelelő hosszabb terjedelmű alkotásokhoz...

Köszönöm szépen Doreenem... :D
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
777
Időpont: 2008-10-03 19:55:58

Na ez odab**sz, mondanám, ha illő lenne, de akkor is rohadt jó. Kiscsit "Egyperces" hangulata van:))

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Őszmosoly című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Neked címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 41. fejezet címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszmosoly című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszmosoly című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Vége című alkotáshoz

Doreen bejegyzést írt a(z) Vámpírok bálja című alkotáshoz

Chloe alkotást töltött fel Láthatatlanul címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Kikötünk címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK IV/8 címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Hegyeim között című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Őszmosoly című alkotáshoz

Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Őszmosoly című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Őszmosoly címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)