HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45583

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-10-10

A lajtorja (4.)

2. A világ (Az előző rész folytatása)


Az ember nem tudott elszakadni saját gondolkodásának gúzsbakötő vagy-vagyjaitól. Azt gondolta, helyesen gondolkodik, ha úgy gondolkodik, hogy két egyazon dologra vonatkozó állítás közül csak az egyik lehet igaz. Mint a vak ember a fehér botjával a labirintusban bolyongott e zsákutcában. Azt mondta:
"Két állítás közül csak az egyik állítás lehet igaz. Valami vagy fehér vagy fekete. Vagy fenn van, vagy lenn. Vagy jó, vagy rossz. Vagy igaz valami, vagy nem igaz. Vagy az igaz, hogy van egy örökkévaló Isten és a világot, a mindenséget minden anyagával együtt Isten teremtette, vagy az, hogy nincs Isten, az anyag az, ami örökkévaló, s az anyag örök körforgása, az anyag mozgása, s e mozgás törvényei hozták létre a világot." E logika mentén elméleteket dolgoztak ki, mi is a világ végső lényege. Az isteni teremtéselméletet vallók idealistáknak nevezték magukat, az anyagelvűek, materialistának. Az idealista filozófiák azt hirdették, a világot Isten teremtette, mert szüksége volt önmaga kifejezésére, a materialisták pedig azt, hogy az isteneket az emberi képzelet teremtette, mert az embernek támaszra volt szüksége. Gondolkodásuk korlátozott volta miatt nem ismerték fel a végső lényeget és a végső igazságot, pedig bőven létezett arra példa, hogy a vagy-vagyok igazsága korlátozott igazság, a formális logika szabályai éppen úgy csak meghatározott körben, meghatározott feltételek esetén érvényesek, mint Newton, Gallilei, Euklidesz elméletei. A gondolkodó embert példák sokasága intette nézetei, gondolkodásmódja felülvizsgálatára. A fény kettős természetének kisérletek során bizonyított igazsága megmutatta, hogy az egyszerű logika vagy-vagyjai a természetben nem működnek. Elgondolkodtató jelzés volt, hogy ama matematikai tételre, melyre az egész mai modern matematika épül, amellyel le lehet írni az atomokon belüli világ törvényszerűségeit, és a világegyetem törvényszerűségeit, s ami a formális logika szerint képtelenségnek hat, már tudniillik, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, a mai kor tudománya áldását adta. Hogyan találkozhatnak a párhuzamosok a végtelenben? -kérdeztetné bárki, aki nem tud kiszakadni a logikai gondolkodás útvesztőjéből. -Hiszen a párhuzamosok azért párhuzamosok, mert pontosan úgy vannak definiálva, hogy szembe eső pontjaik mindenhol egyforma távolságra vannak egymástól!
Az ember szeme előtt ott volt az igazság, ott volt a lényeg, de az ember nem látta meg, hogy Isten és anyag egymástól nem szétválasztható, az anyag maga Isten, az isteni akarat, Isten végtelen energiájának és teremteni vágyásának megtestesülése. Az ember az alapvető igazságot, hogy Isten léte és örökkévalósága, s az anyag léte és örökkévalósága nem ellentmondás, hanem egyszerre létező igazság nem látta, mert vak volt és útvesztőben bolyongott.
Milyen volt az univerzum, amit Isten teremtett?
A világegyetemet csillagrendszerek, galaxisok alkották. A galaxisokban, csillagrendszerekben milliárd és milliárd csillag létezett, bolygókkal, s a bolygók körül keringő holdakkal. A csillagok, csillagrendszerek folytonosan születtek és pusztultak, Isten akarta, hogy így legyen. Minden állandó mozgásban volt, az anyag örök mozgása, Isten akarata mozgatta a látható világ egységeit a kvarkoktól a galaxisokig, amelyek maguk is állandó mozgásban, változásban voltak. A fényes nagy csillagok életük végén kiégtek, anyaguk összeroskadt, egyetlen parányi fekete lyukba zuhantak vissza, melynek anyagsűrűsége minden mérhető értéket meghaladott. A csillagok, csillagrendszerek egymástól való távolsága emberi léptékkel mérve, elképzelhetetlenül, felfoghatatlanul nagy volt, millió, milliárd fényévekben lehet ezeket a roppant távolságokat kifejezni. Emberi ésszel valóban felfoghatatlan távolságok ezek, hiszen 1 fényév akkora távolságot jelent, amekkorát a 300 ezer m/sec sebességgel terjedő fény 1 év alatt tesz meg. A 300 ezret tehát be kell szorozni annyi másodperccel, amennyi egy év alatt lepereg az idő rokkáján (60 másodperc x 60 perc x 24 óra x 360 nap)
Az ember, látva, érzékelve ezeket a mérhetetlen távolságokat, így kiált fel a csillagos égre pillantva:
"Látom, amit látok, de, amit látok, azt már tulajdonképpen nem láthatom, hiszen az a szép fényes csillag, amit látok, talán már nem is létezik csak a fénye ér le még ide hozzám a földre."
Mindezek dacára az ember bízott abban, hogy értelmes társat, gondolkodó, érző lényeket talál a világűrben. Bízott, pedig szinte nulla volt az esélye annak, hogy két, értelmes lényekből álló civilizáció egy és ugyanazon időben létezzék. Elképzelhető persze, hogy év milliárdokkal korábban létezett, vagy évmilliárdokkal később létezni fog. De, ha el is érne minket bármiféle üzenet egy sok milliárd fényévekre lévő távoli tejútrendszerből, biztosak lehetnénk benne, hogy míg üzenetük úton volt felénk, ők már réges régen elpusztultak csillagostul, bolygóstul, s nem lehetnek kétségeink afelől se, hogy a mi üzenetünk is hasonló sorsra jut, akkor érkezik meg a címzetthez, amikor mi már régóta nem leszünk.
Elpusztul tehát a Nap, ami világít, melegít, életet ad, elpusztul-e földünk, melyen élünk, és szenvedünk?
Igen, elpusztul, ideje lejár. Nincs is olyan messze ez az idő. Év milliók kérdése csak.
Semmi nem marad belőle?
Semmi, csak az önmagába visszazuhant élettelen anyag, a kihűlt semleges salak.
Az univerzum is elpusztul?
Igen, az is.
Mennyi idő van még hátra a teljes pusztulásáig?
Az ősrobbanás kb 12 milliárd évvel ezelőtt volt. Ha időnk felénél járunk, akkor már csak 12 milliárd év, alig 12 milliárd év.
S mi lesz aztán? Semmi nem lesz többé?
De igen, lesz. Isten lesz, mert Isten örökkévaló, s az anyag sem pusztul el, mert az anyag Isten akaratának megnyilvánulása.

Tégla, fal, lakás, ház, háztömb, utca, város. Így, ezen elv alapján épül fel a világ. Mindegyik egysége egy magasabb egységnek a része, s a magasabb egységek minőségileg különböznek az alattuk elhelyezkedő alacsonyabb szintű egységektől. A világmindenség téglája az elemi részecske, vagy az alatta elhelyezkedő "kvark", az elemi részekből épülnek fel az atom építőkövei, a protonok, neutronok, elektronok, ezekből az atomok, az atomokból a molekulák, a molekulákból az anyagok fajtái, az anyagokból, anyagfajtákból az égitestek, az égitestekből a bolygó és csillagrendszerek, a csillagrendszerekből, galaxisokból az univerzum. Mindegyik szint egyúttal más minőséget is hordoz magában, s mások a törvényei, mint az alacsonyabb szintek törvényei.
Mi van a legalacsonyabb szint alatt, s a legmagasabb szint felett?
Nos, könnyű felismerni, Isten van ott. Igazából nem ellenérv a materialista kutató szava, mely azt mondja: "egyre lejjebb haladtam, s egyre feljebb haladtam, s mindenütt csak anyagra akadtam". Az anyag maga Isten, Isten megnyilvánulása. Aki bekötött szemmel bolyong és nem hajlandó letépni szeméről a kendőt, nem látja meg Istent sem az egészben, sem a részletekben. Nem látja azt, akinek léte mindent megmagyaráz, minden összefüggést helyére rak. Tudásának omlatag szikláin állva egyre azon töpreng mi és mi, hogyan és hogyan van. A teljes működéshez, a részletek részleteinek részleteihez nem fog eljutni soha, ki tudja hol a részletek vége, hány színt vezet még lefelé és fölfelé? Az ember azt mondja karját megadóan széttárva: "mennél többet tudok, annál kevesebbet tudok." Nem azért nem jut el a lényeghez, mert Isten bármit is titkolna, rejtegetne. Egyről a kettőre azért nem jut, mert léte, az egyes ember léte és az emberiség léte véges, amit kutat, az, pedig végtelen. Látja a világot, mert minden a szeme előtt van, mégsem ismeri fel az igazságot, mert tévesen azt képzeli, hogy a részletek megismerése útján jut el a lényeghez. Ha akarná, ha a kendőt letépné a szeméről, megpillanthatná a lényeget, s lényeget megismerve, megismerné a részletek lényegét is, a végső igazságot.
A grafit és a gyémánt azonos szénatomokból állnak, a különbség közöttük kizárólag a szénatomok között fellépő kölcsönhatások térbeli struktúráltságában van. Mégis az egyik a természet legkeményebb és legátlátszóbb, a másik a legpuhább és legfeketébb anyagai közé tartozik.
Felismeri-e az ember a gyémántot?

(Folytatása következik)





Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2008-10-12 18:35:25

Pontosan így van, örülök, hogy Te is így látod. A filozófiák azért járnak körbe-körbe, mint a taposó ló, mert azt gondolják, hogy a két alapvető szubsztancia kizárja egymást. Vagy az egyik igaz, vagy a másik! Közben pedig lehet, hogy ezek egyszerre igazak. Egyszerre igaz az igen és a nem? Nem furcsa?!
De akkor mi ok miatt pusztították az emberek egymást évszázadokig? Na fúj, ez már túl primitív, visszavonom!
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7445
Időpont: 2008-10-12 17:39:36

Szia!
Milyen igaz. Hajlamosak vagyunk végletekben gondolkodni. Valami vagy csak fehér lehet vagy csak fekete. Tetszik, ahogyan a kettőt mégis összehozod.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Glaube címmel

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A szemérmetlen címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

Zsenál bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)