HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48280

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2008-10-16

Szívfájdalom... korunk új népbetegsége

Mit tegyen egy lány, ha a barátja elhagyja? Jó kérdés, tudom, jönnek a klasszikus válaszok: egyen csokit, sírjon sokat, menjen vásárolni a barátnőivel, aztán futni a Margitszigetre, hogy a sok csokit ledolgozza. De mit tegyen a lány barátnője, ha vigasztalnia kell?
Illetve nem is kell. Vígasztalni szeretné. A barátságban nincs olyan, hogy kell, vagy muszáj. Ha a barátnő kétségbeesetten próbál valami biztatót mondani a "kissé" megzuhant leányzónak, de abban a pillanatban, az enyhén ironikusan ragyogó októberi napsütésben és a vagy 25 fokban a szociálpszichológia előadás helyett a padon üldögélve, cigifüstöt nyelve valahogy semmi normális nem jut az eszébe.

Nincs erre valami sablon, akármi, ami hasonló esetekben mindig bejön?

Aztán amikor nagy nehezen sikerül megnyugtatni a kis híján összeomló leányzót, aki egyébként maga Little Miss Sunshine, csak sajnos pasiügyről van szó, és a pasi (tapasztalatból mondom, nem csak hallottam, tényleg) kegyetlenül tönkre tudja tenni az életet, szóval miután kicsit megnyugodott szegény pára, jön a következő dilemma: hogy hozzunk elő olyan témát, aminek semmi, de az égvilágon tényleg semmi köze nincs az ominózus címeres ökörhöz? Aztán ha hazaengedjük, először persze nem egyedül, de az utolsó villamossal az utolsó barátnőnek is el kell tünnie, mert ugye másnap szeminárium meg minden, hogy bizonyosodjunk meg róla, hogy nem hívja fel/nem ír neki sms-t, iwiw-en, msn-en/nem rohan el kétségbeesetten a koleszhoz, ahol a srác már nagy valószínűséggel az igazak álmát aludja...

Mert ilyenek a pasik, ha esetleg közéjük tartozol, ismerd el, tényleg ilyenek vagytok: még akkor is holt nyugodtan ültök a seggeteken, amikor tudjátok, hogy egy kétéves kapcsolat forog kockán. Egy átlagos lány a veszekedés után fél órával már tűkön ül, és kétségbeesetten, az őrület határán nyüszít, hogy történjen már valami, veszekedjünk mégegyet, vagy tépjük meg egymást, csak ne kelljen itt ülnöm tétlenül... A lány még akkoris jobban megszenvedi a szakítást, ha ő a hibás.

Mert mi is követünk el hibákat. Ez is tapasztalat, sajnos. Nagy hibákat, amiket megbánunk, és az a legrosszabb, hogy mégsem egészen. A legeslegrosszabb érzés az, amikor gyűlölöd magad azért, mert megtetted, ugyanakkor tudod, hogy ha megint ugyanabban a helyzetben lennél, megint megtennéd, mert mégis... Mégiscsak lány vagy, és mégiscsak többet gondolkozol (nem csak ilyeneken, egyébként is, többet és jobban), és nem tudod kiverni a fejedből azt az éjszakát. Még akkor sem, ha nem akarsz semmi mást. Ha a barátoddal akarsz maradni. De mégis. Örökre ott marad a múltadon, mint egy fekete folt, amit -ha kellene -újra beleégetnél... Nem azért, mert annyira jó volt, nem azért, mert annyira vártál rá. Csak mert megtörtént, és nem tudod kiverni a fejedből. Mintha mindenhol az ő arcát látnád, még akkor is, ha azt hiszed, végre nem rá gondolsz.

Úgy érzed magad, mint egy tizenhárom éves csitri, aki éjjel-nappal várja a választ a szerelmes levelére. Fél is tőle, de mégis úgy érzi, bármi jobb, mint a bizonytalanság. Valahogy sejti a választ is, mert tudja, hogy a fiú minden lánynak meghúzogatja a haját szünetben, így nincs sok esélye arra, hogy innentől csak az övét akarja majd húzogatni, és nem is biztos, hogy ezt akarja, hiszen tulajdonképpen az fáj, de -mint már mondottam -a bizonytalanságnál bármi jobb.

Még az is jobb, ha szakítasz. Mert akkor valaminek volt eleje, volt közepe, és van vége. Nem csak úgy lóg a levegőben, mint az ökörnyál, ami egy szép őszi délutánon miért is ne a te hajadba ragadna bele. Akkor legalább ehetsz csokit, sírhatsz sokat, elmehetsz vásárolni a barátnőiddel, aztán futni a Margitszigetre, hogy ledolgozd a sok csokit. Mindezt legálisan. De ha egy olyan fiú miatt vagy szomorú, aki meg sem érdemli, már csak a büszkeséged miatt is magadban tartod a bánatod. Ha pedig összefuttok az utcán, egymásra köszöntök, majd miután egy félszeg mosollyal arrébbállsz, és azt mondod a barátnődnek: "Istenem, hogy utálom...", a barátnőd pedig ránéz az arcodra, amin széles és másfél óráig garantáltan letörölhetetlen mosoly terül el, majd azt mondja: "Dehogy utálod te.", nem tudsz érdemben válaszolni. Hiszen nem utálod. Csak szeretnéd.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2008-10-27 22:47:53

Igen, ismerős történet ez mindenkienk, aki átesett már szerelmi csalódáson. Jó a cikked, tetszik, ahogy "önmagába tér vissza". Ami nem tetszik, az a címválasztás. A szívfájdalom a legkevésbé sem csak erre a korra jellemző. Mindig volt, és mindig lesz, amíg léteznek párkapcsolatok.
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-10-27 21:27:07

Kedves Lily!
Köszönöm szépen! =)
Alkotó
Regisztrált:
2008-10-25
Összes értékelés:
47
Időpont: 2008-10-27 21:13:10

bizonyára te is voltál már ilyen helyzetben, nagyon jól ábrázoltad azt ami ilyenkor le tud zajlani emberekben!
ütött! :)

Lily
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-10-23 22:59:58

Köszönöm szépen a hozzászólásokat! =)
Panka: Örülök, hogy egyformán gondolkodunk. =)
Kata: Én is igyekszem így gondolkodni, és nem fecsérelni az időmet felesegesen... =) Köszönöm szépen a tanácsait.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2008-10-22 17:26:15

Kedves Niki! - Azt írod: "De ha egy olyan fiú miatt vagy szomorú, aki meg sem érdemli, már csak a büszkeséged miatt is magadban tartod a bánatod."
Igazad van, tartsd magadban a bánatod, vagy kiabáld ki akár az egész világnak...
de ha nem érdmli meg, vele többés soha ne állj szóba. Mivel ha így érzed, akkor talán Neked van igazad, és olyanért nem érdemes kellemetlen napokat szerezni magadnak, aki nem érdemli meg. Azt örökre el kell feledni. Hidd el, tapasztalatból mondom. Akkor, ifjan, én sem hittem, de később alaposan megbántam.
A sebek begyógyulnak, és az élet hoz még neked vigaszt és szép napokat olyan ember mellett is, aki majd megérdemli.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2008-10-17 13:12:18

Kedves Eghain!
Nagyon jól jellemezted a szakítás körüli helyzetet. Tetszett a gondolat meneted. Körülbelül így gondolom én is ahogy te leírtad.
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)