HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-07-15

Megrázó történetek

1. Szomorú emlékű hétvége

1971. Húsvét előtt meglátogattam Balatonkenese-Üdülőtelepen élő szüleimet. Anyukám évek óta már a lakásban sem tudott segítség nélkül járni; kényelmes nyugszékben töltötte idejét. Egyre törékenyebb és gyöngébb. Hétvégét azzal töltöttem, hogy rendbe tegyek körülötte mindent: megfürösztöttem, levágtam és megmostam a haját. Éreztem, milyen jól esett neki a gondoskodás.
- Legközelebb hozzál töltött káposztát - kért. - Tudod, olyat szeretnék enni, amilyet mi (vagyis amilyet ő vagy én) főzünk, mert jó az, amit apuka készít, mégis más. Megígértem neki. Húsvét utáni héten készültem ismét hozzájuk, azonban ünnep utáni kedden délután megszólal a telefon az irodában. Veszprémi kórházból egy orvos hívott. Zavaros vonalon csak annyit értettem meg, hogy anyukámat nagyon rossz állapotban vitték be a kórházba, s ha látni akarom, siessek meglátogatni. Telefonon hívtam a bátyámat, hogy ők mit tudnak anyuka állapotáról? Sajnos, jót nem mondhattak. Közöltem, hogy azonnal indulok hozzájuk autóbusszal.

Késődélután volt, mire Budapestre érkeztem. Bandinál már összegyűlt a család. Guszti tegnap meglátogatta anyukát. Ajánlotta: ne induljak el, úgysem tudok vele beszélni; mikor ő ott volt tegnap este, már nem volt eszméletén. Rettenetesen érintett a hír. Persze az akkori vonatközlekedés miatt hiába indultam volna útnak, hová mehetnék éjszaka egy idegen városban? Ezért a hajnali vonattal utaztam Veszprémbe. Azonnal a kórházba siettem, de már a portán szomorú hírrel fogadtak, hogy anyukám előző este kilenckor meghalt. Mélyen lesújtott a hír. Fölhívtam testvéreimet, velük egyeztetve intéztem el a szokásos szomorú teendőket a kórházban, és a temetkezési vállalatnál. Budapesten fogjuk eltemetni a Farkasréti temetőben. Mivel a kórház még nem küldte el a hivatalos értesítést apukámnak, kértem, ne tegyék, mert egyenesen odautazom; jobb lesz, ha tőlem hallja, s nem egy kétsoros táviratból kell megtudnia a halálhírt.
Autóbuszra szálltam. Szomorú volt tudni, hogy Édesanyánk nincs többé közöttünk. Bántott, amiért nem teljesítettem utolsó kívánságát, hogy töltött káposztát már soha többé nem vihetek neki.

Megérkeztem Balatonkenese-Üdülőtelepre. Olyan különleges volt számomra a találkozás apukámmal. A Botond utcai ház kis szobájában magába roskadva ült. Szeretettel üdvözöltük egymást, leültem melléje, beszélgetni kezdtünk. Nem értettem egészen a dolgot, mert elutazásom előtt mégegyszer benéztem a kórházba, ahol megerősítették, hogy nem küldték ki az értesítést a halálesetről, ahogy kértem reggel.
Egymás mellett ültünk a heverőn. Csodálkozva hallgattam, mert apám úgy beszélt, mintha már tudná, mi történt. Könnyeivel küszködve mondta, hogy került kórházba anyukám (s most hogy már nem él), azt várja, mikor áll meg a gyászkocsi a kapunál, amivel hazahozzák... Itt akarja eltemetni a ház mögött, a magas kerti falban kivájt pincehelyiségben, ott készít neki nyughelyet az aranyeső bokrok mellett, és kerti virágokkal fogja beborítani. Én csak hallgattam, miért beszél így, hisz' nem tudhatja, hogy már nem él...
De ő megérezte...


Nemsokára csöngettek. Én mentem a kapuhoz; a postás hozta a táviratot. Csak akkor említettem apukának, hogy nem otthonról, hanem Veszprémből jöttem, és anyukát nem fogják ide hozni. Beszéltem testvéreimmel és arra gondoltunk, hogy Budapesten kellene eltemetni. Szeretnénk, ha ő is egyetértene vele.
Nem fért a fejembe: honnan tudta olyan biztosan, hogy már nem él? - ezt nehéz volt megértenem. Annyira szerették egymást, hogy elvesztését megérezte. Néhány napig ottmaradtam vele, hiába hívtam, jöjjön velem, de ő egyedül akart maradni mély gyászával. Ezért a testvéreimet kértem, hogy a temetés részleteit megbeszélni látogassák meg.

Este magamra maradtam az elárvult szobában, sokáig nem jött álom a szememre. Különböző képek merültek föl bennem a múltból. Láttam anyám szomorú arcát, mikor meglátogattam őket, és elkísértek a hegytetőig. Nem tudom miért, nagyon elérzékenyültem. Átöleltük egymást, nem jutott eszembe semmi vigasztaló szó, én is elpityeredtem, mint egy kisdiák, aki először megy el otthonról. Sokáig integettünk egymásnak. Egyedül maradtam, egyedül az erdő magányos ösvényén. Besötétedett, letértem az ismert ösvényről, nem tudtam tájékozódni. Körülöttem a sűrű erdő. Elindultam vaktában az akácfák alatt, botorkálva siettem előre. Úttalan úton, tüskés bokrok között haladtam a göröngyös ösvényen... Hajam csapzottan lóg az arcomba, szememben a kétségbeesés, fáradtan pihegek...

Utána egy kisgyermekkori kép jelent meg előttem:
Korareggel van, vasárnap. Most kel a nap, sugarai bearanyozzák a szobát, ahol elmélázva figyeltem a szép reggelt. A nyitott ablakon egy fecskepár repült be, ott köröztek a fejem fölött. Vidáman csivitelnek, meg-megkerülik a szoba mennyezetének közepén lógó, szépen megmunkált, fehérburás függőlámpát. Kis neszre lettem figyelmes. Mi ez? A lámpa ide-oda leng. Jól látnak szemeim? Igen. Kicsit mintha a bútorok is megmozdultak volna, az éjjeliszekrényen tartott apró tárgyak összezördültek. Csak néhány percig tartott. Nem képzelődés! Egy kisebbfajta földrengés volt.
Szüleim is fölébredtek a szokatlan neszre. Hálószobájuk az enyémtől alkóvval elválasztva, melynek nyílását egy bársonyfüggöny foglalta el. Anyukám átszaladt hozzám. Nem tartott sokáig az egész, így nem volt idő megijedni! Átmentem a hálószobájukba, odabújtam anyám mellé. Olyan jó volt mellette, jó volt hozzábújni, közelsége mindig biztonságot árasztott. Ilyenkor szokott nekem mesélni, s kérdéseimre válaszolni. Őrzök róla egy fényképet: fiatal korában mosolyog rajta, elegáns kosztümben, akkori divatnak megfelelő kalappal. Ezt a képet legkedvesebb könyveim mellett a polcon őrzöm, ahol minden nap láthatom.

Aztán egy vendégség jutott eszembe. Hogyan készülődött anyukám mindig a vendéglátásra. Jó érzéke volt hozzá, nagyon finoman főzött, sütött, díszítette a hidegtálakat, tortákat. Az ismerősök szerettek hozzánk járni. Matyi néni, a védőnő a körorvossal mindig nálunk ebédelt. A fiatal orvos kiment a konyhába, ott forgolódott a készülő ételek körül, aztán - mint egy csintalan kölyök - kiemel egy szelet rántott-húst a tálból. Anyukám mosolyogva ránéz, és a mutatóujjával megfenyegeti...
Milyen szomorú, hogy már csak így, emlékezetben láthatom...
Hajnal lehetett, mikor végre álom jött a szememre

2. Férjem látogatása...

Már nagyon megromlott a látása, csak segítséggel tudott lépcsőn járni. Autóval vittem a szemészetre, ahol egy budapesti orvos vizsgálta. Mivel itt nincsenek megfelelő műszerek, beutalót adott a Szemészeti Klinikára. Megnyugtatta, hogy csupán egy vizsgálatról van szó, utána még aznap hazaengedik.
Nekem mindkét térdem be volt dagadva, nem mertem arra vállalkozni, hogy Budapestre kocsival vigyem. A megjelölt csütörtöki napon - előzőleg fiammal telefonon egyeztetve -kivittem az állomásra, ő Budapesten várta az autóbusznál, s taxival vitte a Klinikára. Azonban nem engedték haza, mert meg kell operálni a szemét. Fiam telefonált, hogy néhány dologra szüksége volna az ottléte idejére. Megbeszéltük, hogy a következő autóbusz vezetőjével felküldöm, ahol megint ő várja, és még aznap beviszi a Klinikára.

Pénteken késő délután csöng a telefon. Miklós jelentkezett a Klinikáról. Nagyon rossz volt a vonal, alig lehetett érteni, mit mond. Úgy kezdte, hogy valami fontosat akar velem közölni a folyamatban levő kárpótlásokkal kapcsolatban. A recsegések miatt javasoltam, hogy majd holnap megbeszélünk mindent, mert a korai busszal indulva, meglátogatom. Már be is csomagoltam, s elviszem, amire még szüksége lenne. Ekkor megszakadt a telefonvonal.
Este nyugtalanság vett rajtam erőt. Elkészítettem a ruháimat, amit holnap magamra veszek, aztán lefeküdtem, hogy kipihenjem magam. Kezembe vettem a könyvemet, a szobában csak az olvasólámpa világított.
Olvasás közben fölnéztem a könyvemből, hogy megnéztem az órát, - kilencet mutatott. Hihetetlen dolog történt. A fotelban, ahol férjem szokott ülni TV nézés közben, ott láttam őt felöltözve, a televízió felé fordulva, mintha a műsort nézné... - Mi az? Káprázik a szemem? Hisz Pesten van a Klinikán! Először arra gondoltam, hogy a felgyülemlett gondok kikezdték az idegeimet.

De mégsem, mert Attila már lefeküdt, és most megszólalt: Nézd, Anyuka! Papa ott ül a fotelban... Ahogy odafordultam, valóban, még mindig ott volt...
Túltettem magam rajta, aztán elaludtam.
Szombat reggel az útra készülődve, csöng a telefon. Sietnem kell a buszhoz. Ki kereshet engem korán reggel? A Klinikáról egy orvos keresett. Kölcsönös bemutatkozás után a következőket mondja:
- Asszonyom! Sajnálattal közlöm, hogy férje tegnap este kilenc órakor meghalt (ez 1997. október 21-én történt).
Szóhoz sem jutottam. Néhány vigasztaló szó után, részleteket nem közölve, elbúcsúzott. Arra gondoltam, hogy este, mikor megszakadt a vonal, férjem még valamit akart mondani... Aztán mikor a fotelban ülve láttam előző nap, pont abban az időben, mikor már nem élt, de ő eljött hozzám búcsúzni... Talán kiengesztelni akart, mert korábbi udvariassága ezt követelte.

Nemcsak engem, lányomat is meglátogatta... - Vele együtt intéztük Budapesten a szokásos temetéssel kapcsolatos hivatalos ügyeket. Beszélgetés közben elmondtam neki az esetet. Arra gondoltam, azt fogja mondani, hogy képzelődöm. Ezzel szemben csodálkozva hallgattam, amit ő mondott nekem.
- Anyukám! Engem is meglátogatott Papa, éppen aznap este. Kiengesztelni jött, sápadt arccal kért tőlem bocsánatot. Te tudod, miért. Számomra megfoghatatlan, mivel ilyen velem azelőtt sosem történt.
Eddig nem hittem hasonló történetekben, de most mindez velem, velünk megtörtént!
Most már én is elhiszem, amikor hasonló történetet hallok!
*

Két megörtént esetet adtam közre.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2015-01-30 17:27:29

válasz efmatild (2015-01-30 12:58:01) üzenetére
Kedves Matild!
Jó érzés, ha valaki egyből elhiszi, ami történt, mert vannak, akik tagadják, hogy ilyen megtörténhet.
Több kötetem van, ilyen esetekről is, először én is kétkedve fogadtam, de egyre inkább el kellett hinnem. Érdekes, de velem, ill. velünk még egy hasonló, érdekes eset megesett. Van egy down-szindrómás fiam, abban az esetben ő volt a főhős, vele történt meg. A címe: Őrangyal vigyázott rá. Bizony, a történetre mai napig nem tudtunk más magyarázatot adni. Föl van téve: 2011. december 31-ikén, egy évvel később, mint megtörtént - mert rágódtam rajta. Mondhatom, az olvasóim között is volt, aki nem hitte el, és más magyarázatot képzelt rá, de mindaz nem volt nála lehetséges.
Köszönöm érdeklődéseidet
szeretettel: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
358
Időpont: 2015-01-30 12:58:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nem hagytam abban írásaid olvasását, mert szeretem az életből merített történeteidet. Nagyon szomorú mindkettő, de az életnek nemcsak napos oldala van, ezt jól tudom, hiszen velem is sok minden megtörtént már.
Ilyen formában nem jelent meg elhunytam, hogy látható volt, de jelezte, hogy itt van, és éreztem. Elhiszem, amiket leírtál, más emberek elbeszéléseiből, újságok olvasásából. Sok minden van, amire nincs magyarázat, mégis megtörténik.
Szeretettel és beleérzően olvastam történeted!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2011-11-16 22:04:07

válasz T. Pandur Judit (2011-11-15 23:09:10) üzenetére
Kedves Judit!
Bizony, úgy történt, mint a villámcsapás, annak ellenére, hogy éppen elég bajjal-betegéggel élt már, de erre még nem készültünk föl. Azonban ami történt halála idején, az valami különlegesen hatott rám. Én is kételkedtem ilyen történésekben, amikor hallottam róla, de amikor már velem történt meg, bizony elhittem. S ráadásul a lányomhoz is ellátogatott, mert tartozott neki is bocsánatkéréssel. Bármilyen hihetetlen sokak számára, ez bizony így történt.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4365
Időpont: 2011-11-15 23:09:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ennek az alkotásodnak az első részét már olvastam az "Apám megérezte" című írásodnál.
A második része nagyon meglepett, hiszen egy szemműtétről volt szó, aminél nem szokott ilyen tragikus vég bekövetkezni.
Nekem is meghalt már néhány hozzátartozóm, de még egyik sem látogatott meg.
Érdekes volt ez a megtörtént eset!

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2010-04-30 18:04:27

válasz Arthemis (2010-04-28 16:07:29) üzenetére
Kedves vagy, hogy érdeklődsz írásaim iránt.
Jól gondoltad, mert mindkettő számomra nagyon megható volt. Korábban nem tapasztaltam hasonlót, s érdekes, nem rázkódtam meg, hanem természetesen fogadtam.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1317
Időpont: 2010-04-28 16:07:29

A halottak visszajönnek elbúcsúzni...és is tapasztaltam. Az életed fájdalmas szeletei ezek, mégis jó volt olvasni.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2009-07-11 18:24:27

Kedves Eszti!
Nem tudom, hogy maradtál ki, de most köszönöm meg, hogy meglátogattál és ezt az írásomat is elolvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2009-07-11 18:22:34

Kedves Sanna!
Örülök, hogy meglátogattál és elolvastad a munkámat. Ez igaz történetekről szól. Én általában megtörtént eseményeket szoktam leírni prózában vagy versben.
Szia!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2009-07-11 18:18:31

Kedves Marika!
Általában meg szoktam nézni az adatlapokat akkor is, ha én írok véleményt valakinek, s akkor is ha mások megtisztelnek azzal, hogy hozzám láogatnak. Ez természetes. Egyébként én korábbról ismerlek már, csak ritkán találkozom az írásaiddal. Vagy akkor teszel föl valamit, ha akadályozva vagyok és nem tudok blépni az Internetre? Nem tudom.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2007-08-08 11:54:17

Kedves Kata!
Nagyon megrázó, szomorú írás, mélyen magával ragadott.
Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2006-08-16 20:17:13

Elolvastam és megfogott.
Nem tudok mit írni...talán nem is kell...

szia
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-07-21 07:50:40

Kedves Kati!
Először is köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és megnézted az adatlapomat.
Valamint köszönöm az együttérzést.
Leticia(Marika)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2006-07-20 22:14:02

Kedves Marika (mishu)! Örülök, hogy ismét meglátogattál. Valóban szomorú a történetem. De ilyen is van, sajnos, nem kerülhetjük el.
Üdvözöllek szeretettel: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2006-07-20 22:09:48

Kedves Árpád! örülök, hogy meglátogattál, és köszönöm meleg hangú észrevételeidet. Tudod, minden kornak megvannak az előnyei és árnyoldalai. Ahogy mennek az évek, mindenkiben összegyűlnek a tapasztalatok, sok eseményt (kellemeset és kellemetlent) élünk meg az idők folyamán. Ha olvastad az "Én és a számítógép" c. írásomat, ott rögzítettem már, hogy szerettem mindig írni, s amit lehet, meg is őriztem emlékezetemben is, mint kincseket. Ezért aztán leginkább megélt, valóban megtörtént eseményeket szeretek közreadni.
És olyan az élet, olyan a világ, hogy vannak benne szép és kellemes, de vannak szörnyű és kellemetlen események, amelyek mégis az élethez tartoznak, el kell fogadnunk.
Még egyszer köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel üdvözöllek: Kati
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11363
Időpont: 2006-07-20 21:54:01

Kedves Mária! - Aki már átélte, mi az elveszíteni szülőt, vagy mást, akit igazán szerettünk, akihez ragaszkodtunk, az megérti a lelkiállapotodat. Én már sok-sok elvesztettem ŐKET, mégis, még most is fáj, hogy nem élhettek tovább velünk. Sajnos, mégsem tehetünk ellene. Az idő kissé csillapítja a veszteség érzését, de mindig fog fájni. Együttérzek Veled, szeretettel gondolok Rád: Kati
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-07-20 17:57:36

Bocsáss meg, nem tudtam végigolvasni. Nincs egy éve, hogy meghalt az édesanyám.
Nem látok a könnyeimen át.
Szenior tag
vaj
Regisztrált:
2006-07-05
Összes értékelés:
145
Időpont: 2006-07-17 15:27:22

Megrendítő, szép, finom hangulatok, vannak az írásodban. Látom őrzöd, megbecsülöd és most már közkinccsé is teszed kivételes tapasztalataidat arról, hogy milyen is a világ valójában, amit a legtöbb ember nem képes meglátni.
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-07-17 08:28:57

Ez milyen szomorú... Nem is írok hozzá többet...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Veszteg című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/2. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/2. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata alkotást töltött fel Korabeli történetek - l/12 címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Rögtönzések (Szent Ivánkor) című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - I/10 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Többet ésszel, mint erővel! -mese- címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Nevelni egyszerűen is lehet. ( részlet ) címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)