HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2008-11-09

Férfivá gyúrni magunkat


Először csak a kirakatok bosszantották. A butikok kirakatait gyermek méretű ruhákba öltöztetett kirakatbabák foglalták el. Kriszti már be sem tette a lábát az ilyen boltokba.
Tudta, hogy úgyis hiába. A kirakatbabákhoz dekorációban, arckifejezésben és méretben megszólalásig hasonló eladólányok mindig ugyanazzal fogadták - szinte már köszönés helyett: "ezt a méretet nem tartjuk!" Kriszti nem is értette, miért nem írják ki az ajtó fölé rendesen: gyermekruha bolt.
Ő nem volt gyermek, felnőtt volt. Negyvenes méretű ruhákat viselt és jól érezte magát felnőttként. Mindig csinosan öltözött. Az egyetlen tükörből, amiben minden nő megláthatja csinossága fokmérőjét - a férfiak pillantásaiból - is ezt olvasta ki.
A magában csak "anorexiás divatnak" nevezett őrület kitörése előtt a ruhák harminchatos mértenél kezdődtek és valahol az ötvenes körül értek véget.
Lassan az ő türelme is kezdett véget érni. Először a saját nemük felé vonzódó férfi divattervezőket hibáztatta. Hiszen a kifutókon már nem szép nőies manökenek mutatták be a divat újdonságokat, hanem kamasz fiúk méreteire fogyasztott "top modellek".
Egyik reggel a Kerepesi úton autózva jóleső vidámsággal látta, hogy az egyik legnevesebb "szupermodell" fehérneműt reklámozó óriásplakátjára valaki keresztben, óriási betűkkel ráírta: "A kutyának kell a csont!"
Aztán meglátta egy új filmje plakátján egyik kedvenc színésznőjét, Nicole Kidmant.
Egyszerűen nem ismerte meg! Kétszer is elolvasta a nevet és próbálta belelátni az általa ismert tündöklő, életvidám, bűbájos arcot ebbe a sápadt, csont sovány, ismeretlen arcba.
De nem Kidman volt az egyetlen. A hollywoodi színésznők között egyre-másra tűntek fel a csontok.
Olvasta, hogy a rendezők követelik meg tőlük ezt a beteges soványságot, aztán ha vetkőzni kell: vagy nőies idomok helyett a csontokra badizott izmokat láttatják,
vagy fenék-, mell- és egyéb dublőrök helyettesítik őket a vetkőzős képeken.
Azt csak később tudta meg, hogy mivel fizetnek ezért....
A nemek közötti hasonlóság is kezdte zavarni. Tíz évvel ezelőtt, ha ránézett egy arcra, egy alakra egy képen, mindjárt tudta, hogy férfit vagy nőt lát. Hát most már nem volt mindig biztos benne. Sőt, egyre gyakrabban tévedett. A női arcok és testek elvesztették jellegzetes kerek, lágy formájukat, a csontos arc, a kamaszos alak a férfiakhoz hasonlóvá teszi őket.
Krisztina egyszerűen nem tudta megérteni, hogy miért? Miért kell ezt csinálni?
Nagyon megválogatta már a magazinokat is, amiket olvasott. A csak fogyásról, "wellnessről", diétás kajákról, "pasi fogás" -ról, anorexiás divatról szólókat mellőzte. A legdrágább női magazin olvasását akkor fejezte be örökre, amikor a túlzott fogyókúra ártalmairól szóló cikk - mert azért erről is volt szó néha-néha - elolvasása után egyet lapozott, és a következő oldalon a trendi divatot a csontmodellek mutatták be számára. Ja, aki vizet prédikál, és bort iszik...
Igyekezett önmagát megóvni, kimenteni ebből a kollektív elmebajból.
Azonban látnia kellett, hogy nagyon sokan nem így gondolkodnak. Krisztina egy nagy multinacionális cégnél dolgozott. Kollégáival sok időt töltöttek együtt a munkahelyükön, szinte már nem is a második, hanem az első otthonuk az volt... többet voltak együtt, mint a vér szerinti családjukkal. S látta, hogy a kolléganői közül a legfiatalabbak, akik még a fiatalság első virágzásának elején tartanak: természettől fogva karcsúak, de már nőiesek, olyan bájosak, hogy "a szekrényajtó is jól áll nekik" - kőkeményen fogyóznak.
Krisztina szánalommal nézte az "anorexiás" divatnak behódoló lányokat. A "haski" topból has helyett elővillanó bordákat; a csípő nadrágokból csípő helyett kikandikáló hegyes csípőcsontokat; a nem létező popsikat, amik egészen egyszerűen csak a pipaszár lábak folytatásai. A számítógép fölé görnyedő hátakat, melyeken ruhán keresztül is egyenként meg lehet számolni a bordákat és a csigolyákat.
Nézte a sok fiatal férfi kollegát, kereste a szemükben az elismerő pillantásokat a trendi lányok láttán. Nem találta.
Sok éves kapcsolatok bomlottak föl a szeme láttára: ahogy fogytak a lányokról a kilók, úgy fogytak körülöttük a partnerek.
Amikor próbált velük beszélni erről, olyan válaszokat adtak, mintha egy fanatikus szekta agymosásban részesítette volna őket:
"Néhány kilót le kell dobnom! Láttam a bevásárló centerben egy cuki ruhát, de csak 32-esben van."
"Ugyan, Kriszti, nem látod, milyen kövér vagyok...?!"
"Mindjárt itt a nyár, nem mehetek ki így a strandra!"
"Remekül érzem magam! Mi bajod?"
Azért más beszélgetések során az is kiderült, hogy talán mégsem érzik magukat annyira remekül. Bizalmas beszélgetések során feltárult előtte olyasmi, amitől legalább annyira megrémült, mint megdöbbent. A keményen fogyózó kolleganőknek - ha nem szedtek fogamzásgátló pirulát - egy idő után elmaradt a havi vérzésük. Mint a koncentrációs táborokban, ahol a sok éheztetés ilyen hatással járt... A szervezet vész-állapotra kapcsol: nem elég a táplálék, nem szabad utódokat létrehozni.
Krisztina ekkor értette meg a hollywoodi gyermek-örökbefogadási lázat. A "kis színeseket" a magazinokban, hogy melyik színészházaspár az, akiknek megint nem jött össze a gyermekáldás. Aztán később az is egy "kis színes" lett, hogy elválnak.
Krisztina, mint nő, tudta jól, hogy minden nő utálja a havi ciklust, az azzal járó kellemetlenségeket.
Sohasem értette, hogy a fogamzás gátló tabletták szedését miért kell megszakítani egy mesterségesen produkált "megvonásos vérzés" kedvéért. Meggyőződése volt, hogy azért, mert a tablettákat férfiak találják fel, és azt gondolják, hogy a nők szeretik ezt a cirkuszt...
Pedig nem. Ráadásul saját magán tapasztalta, hogy az óriási hajtás, a nagy stressz hatására bizony az egy hónap három hétre is szűkülhet, ami még pocsékabb.
Most itt ez az új világ: élj salátán, ásványvízen, járj gyúrni, futni, fittness edzésre, hogy a szervezeted érezze a megterhelést, amihez nem kap elég kalóriát, és annyi...
Nem ciki, hogy melyik napon van és hányadik órában egy soha véget nem érő "meeting". Hogy mikorra esik egy hétvégi "csapatépítő raffting".
A rossz közérzet, a hasfájás, amit - ha nem akarsz nevetséges, lehetetlen helyzetbe kerülni - szigorúan titkolni kell: lám, így elkerülhető.
A fogyókúra hatására ezek a nők nem csak kívülről, már belülről is férfiaknak látszanak.
Férfivá gyúrták magukat.
Krisztina megrettent ettől az egésztől.
Ezt az ostobaságot, amit csinálnak, olyan széles körű támogatással teszik, hogy szinte nincs is kiút belőle.
Támogatja a ruhaipar. Talán anyagot akarnak spórolni? A fogyiszer gyártók, a szépségipar, a fittness ipar, a filmvilág, a divatvilág, a wellness szállodák, mindenki csak a saját profitjának a növelésére vágyik, s egyre csak sulykolják a nőkbe: fogynod kell, mindenképp fogynod kell, csak így lehetsz boldog! Csak így felelhetsz meg az elvárásoknak.
Aki még nem "anorexiás" problémákkal küzd, az örökös lelkifurdalásra van ítélve, hogy miért nem tesz már valamit, hogy lefogyjon. Mennyire? Akármennyire! Még jobban! Még jobban!
Az egészséges életmód reklámok olyan mennyiségben vannak jelen, hogy a mennyiség minőségbe csap át: legyen életcélod a fogyás!
Pedig egyetlen nő sem nevezné ezt élete céljának, ha megkérdeznék tőle.
Szerelemről beszélne, hivatásról beszélne, anyaságról beszélne.
Krisztina szerencsésnek tartotta magát, mert mind a három területen elérte életcélját: szerette a hivatását és szívvel, lélekkel dolgozott, két gyermek édesanyja volt és a férjével őszintén szerették egymást sok éve, a szerelem óráinak életörömöt adó meghitt idején túl is.
Sajnálta a nőket szerte a nyugati világban: a top modelleket, a színésznőket, a média sztárokat, ismert és ismeretlen nő társait, akik mindenüket odaadják - egy gyermekméretű ruháért cserébe.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2010-10-31 17:34:56

Kedves Lyza!
Köszönöm az "együtt rezdülésedet". Nem vagyunk egyformák, sem magasságban, sem súlyban, sem testalkatban, és így vagyunk szépek. Mindenki különleges a maga módján, és általában mindenki megtalálja azt akinek pont az tetszik, amilyen ő.
Ostoba módon, csak a "szépségipar" kedvéért, annyira aláássák a nők egészséges önbizalmát, hogy már nem merik elfogadni a dicséretet.
Judit
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-10-31 07:42:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Örülök, hogy megemlítetted ezt a témát, ami a mai társadalomban időszerű.
Nem értem én sem, hogy ha nincs benne se nőnek, sem férfinek öröme akkor minek???
Egy-két férfinak?..Aki nem hiszem, hogy csontot olyan örömmel ölelget...:)
Legyen a nő tiszta és őszinte, s aki ezt nem becsüli, az nem is érdemli meg...
Jó írás!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2009-11-30 00:41:23

Kedves Müszélia!
Amikor az ember úgy gondolja, hogy vidáman fittyet hány a természetnek, akkor méri saját magára a legnagyobb csapást. Pld.: A fogamzás gátló tabletták feltalálásával fittyet hányt az utódnemzésre és szabad lett a vásár a szexet illetően. Ismert, hogy a gyógyszerek hatóanyagának nagy része a vizelettel eltávozik és a gyógyszerszármazékok nem tűnnek el a szennyvízkezelés során. Így a fogamzás gátló tablettákból származó női nemi hormonokat már a csapvízből is kimutatták. Ennek a rovására írják a férfiak egyre rosszabb spermaképét. Nemsokára ha akarnak, sem tudnak szaporodni.
A természet mutat fityiszt mindig, ha az ember a nagy eszével ki akarja vonni magát a törvényei alól. Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2009-11-25 07:05:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A normális ember utálja az anorexiás modelleket, ugyanakkor az is ott van bennünk, hogy fiatalok akarunk lenni, örökké akarunk élni. A fiatal, vagy még inkább a gyerek életkorát, külsejét, testsúlyát konzerválva talán elérhetjük ezt a célt. A másik, ami az írásodból szépen kiderül, a patriarchális társadalom bűne. Mindent a féfiaknak, semmit a nőknek. Ja bocs, a menstruáció és a fakanál maradhat. Ha ez nem tetszik, férfivé kell válni, bármi áron.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2008-12-28 19:01:45

Kedves Panka és Rozália!

Köszönöm a cikkemhez fűzött gondolataitokat. Örültem neki, hogy az egyik legolvasottabb női magazinban is találkoztam a cikkemben megfogalmazottakkal. Igaz, hogy ott az volt a megjelent cikk címe, hogy "Férfivá fogyunk?". Amikor feltettem ide ezt a cikket, nem gondoltam, hogy ötletadó leszek.... Bár kicsit fura volt, hogy egy olyan magazinban, ahol mindig jegyzik az írásokat, ezt nem jegyezte senki....Ti jártatok már így?

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-11-12 10:31:09

Kedves Judit!
Tökéletesen megértem Krisztina gondolatait. Mivel magam sem tarozom a bőszen fogyókúrázók közé, bizony elég nehezen találok megfelelő ruhát. A mai divatot nem nekem találták ki. Én is ismerek olyan lányokat, akik még az egészségüket is kockára teszik a soványság kedvéért. Szerintem szomoró látvány a csontra fogyott, beesett arcú test. Örülök, hogy cikkeddel felhívtad a figyelmet erre a jelenségre.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2008-11-11 14:53:27

Szia!
Nekem van egy anorexiás ismerősöm. Sajnos többszörös visszaeső. Ő még hánytatta is magát. Mi a megoldás? nem bedölni a reklámoknak, s csak azért mert az a terndi nem kellene követni. de sajnos sokan hisznek ezekben az egészségtelen dolgokban és tévesen, mert túlzottan fogyókurázni sem egészséges! Rádásul a fogyástól leromlik az immunrendszer és hajlamosabbak ilyenkor az emberek különböző betegségekre is. az idegállapotot is rontja a tulzott soványság. Jó kis cikket írtál!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Mint nyírfácskán hótakaró című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)