HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1845

Írás összesen: 46512

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2008-11-16

Erzsike

A falusiak kedvessége elbűvölte Annát.
Mintha időutazáson vett volna részt, vissza gyermekkorába, abba a kis vidéki faluba, ahol nyarait töltötte, s ahol az összes falubéli ismerte egymást, születésétől haláláig. Róla is tudta mindenki, hogy a "Patkós Jani" lánya, aki Pesten mérnök, és ő a Fáni mamánál vakációzik egész nyáron. Ott természetes volt, hogy mindenki mindenkinek köszönt és megkérdezte: hogy van?
Közben azonban eltelt harminc év. Anna a családjával nemrég költözött a fővárosból egy csodaszép pest-megyei faluba. Az itt töltött első napokban nem csak a természet közelsége, a szépen gondozott kertek, de az idevalósi emberek is csupa-csupa örömmel töltötték el.
Már a költözés napján olyan csoda történt vele, melyet nem győzött mesélni bent a munkahelyén. Anna visszajárt a fővárosba dolgozni, a kolleganői mind ott laktak, ezért első vásárlásának történetét - a falusi ÁFÉSZ áruházban - kis hitetlenséggel hallgatták.
- Tegnap, amikor először bementem a boltba, nem tudtam, mit kell csinálni a zöldséggel és a gyümölccsel. Nem olyan mérleg van ott, mint a pesti boltokban. Csak egy olyan régimódi; nem köp ki semmilyen ragasztós címkét. Kis tétovázás után kénytelen voltam megkérdezni a pénztárost, hogy mi a teendőm. Gondoltam, hogy nem fog örülni, kapok valami kelletlen választ.
Erre képzeljétek mi történt! Bezárta a kasszát, kijött belőle. Odament a mérleghez és megmutatta, hogy a lemért súlyt kell ráírni a pulton levő tollal a zacskóra. Aztán kedvesen megkérdezte: segíthet-e még valamit? Visszaült a kasszába és csöppet sem látszott haragosnak. Tudjátok, egy pesti közértben mikor jönne ki a pénztáros a kasszából, hogy segítsen...! Atombombával sem lehetne kirobbantani!
Amikor leszállt a buszról és hazafelé sétált, élvezve a jó levegőt és a szép házak, kertek látványát, a kapuk előtt beszélgető nénik, az utcán szembejövők mind-mind köszöntek neki.
A házak kertjeiből is kiköszöntek neki, ahogy elhaladt. Nem csak az idősek, egészen fiatal férfiak és nők. Ez annyira hihetetlen volt. Úgy érezte, neki is be kell tartani ezt a jó modort és az idősebbeknek előre kezdett köszönni.
A buszon, amivel bejárt dolgozni, sokszor átadták neki a helyet a fiatal férfiak, hiába szabadkozott.
- Tessék csak leülni! Hosszú még az út... - mondták kedvesen és határozottan.
Anna végül elfogadta az ülőhelyet.
Az utcán pedig néha megállították:
- Hogy van? - Kérdezték tőle kedvesen. Ő meg csak ámult, bámult. Hogy itt milyen kedvesek az emberek...
- Köszönöm, jól! - válaszolt és rájuk mosolygott.
Régi barátaikat - amikor meglátogatták őket - elvitték a falu kastélyába, ami nemrég lett látogatható. Azelőtt kórház volt benne, de most elkezdték a felújítását. Amikor megvették a látogató jegyet, a pénztárban ülő hölgy megkérdezte tőle:
- Látogatói vannak?
- Igen, a barátaink - válaszolta ő. Erre a hölgy bezárta a pénztárat és olyan szakszerű, csodás idegenvezetést kaptak tőle, mintha nem is négyen lettek volna, hanem egy egész turista csapat! Még a kertben is elkalauzolta őket, elmesélve az érdekességeket és megmutatva azt az eldugott teraszt, ahonnan az egész falu szinte teljes egészében belátható volt, ahogy elterült a dombság karéjában. Anna hálás szívvel köszönte meg a végén.
- Ó, ez csak természetes, remélem, jól érezték magukat a vendégei! - felelte szívből mosolyogva idegenvezetőjük.
Jó néhány hónapja ott laktak már. Sötét téli este volt, Anna a buszról leszállva hazafelé tartott. Egy korabeli férfi jött mellette, és köszönés után ő is megkérdezte: hogy van?
- Jól vagyok, köszönöm - válaszolta, ahogy szokta.
- Nem ismer meg? - kérdezte az ismeretlen.
- Sajnos azt hiszem, nem ismerjük egymást.
- Erzsike, hát a volt sógora vagyok!
- Sajnálom, de nem vagyok Erzsike.
- Jól van, értem én! Nem akar velem beszélgetni...!
- Nem, nem arról van szó... - szabadkozott. - Tényleg nem Erzsikének hívnak, Anna a nevem.
- Nem, az nem lehet... - tamáskodott az idegen, és amikor egy utcai lámpa alá értek, jól megnézte őt.
- Hihetetlen! Elnézést kérek... - motyogta bizalmatlanul és meggyorsította a lépteit.
Anna ekkor kezdte sejteni, hogy az a sok kedvesség, melyet a falubeliektől kap, nem őt illeti.
Marika, a kolleganője, a történetet hallva kijelentette, hogy ez az Erzsike egy nagyon közismert és tiszteletre méltó valaki lehet a faluban. Talán egy tanító néni, vagy óvó néni.
Anna ezután a falusi újságot más szemmel nézte. Ha valamelyik iskoláról, óvodáról volt benne szó és fénykép is volt a pedagógusokról, mindig jól megnézte a képet. Kereste a hasonmását a képeken. Az utcán, a boltban, a buszon figyelmesen megnézte a nőket, hátha összetalálkozik a titokzatos Erzsikével.
A férjével jót mulattak a dolgon. Azon nevettek, vajon ha egyszer Erzsike jön haza Anna helyett, a férje rájön-e a cserére?
Kicsit rosszul is érezte magát: vajon nem viselkedik-e úgy, hogy akaratlanul rossz fényt vet a hasonmására?
Nagyon nagynak kell lennie a hasonlóságnak, ha ennyi ember hiszi őt Erzsikének.
Csak kétszer fordult elő, hogy tapasztalnia kellett: Erzsikét sem szereti mindenki.
Mindkét eset a buszon történt. Egy vele egykorú nő mellé ült le a kettős ülésre. A nő ránézett és abban a pillanatban felpattant. Átült egy másik ülésre, ahonnan többször is szúrós pillantásokat vetett Annára. A másik eset sokkal rosszabb volt. Mikor felszállt a buszra, egy idős bácsi utánament és belerúgott. A rúgás nem igazán érte Annát - közben odább lépett véletlenül - de a szándék olyan nyilvánvaló volt, hogy az utasok felhördültek és a bácsira támadtak:
- Nem szégyelli magát! Mit képzel!
A bácsi, megfutamodva a túlerő elől, a busz másik végében ült le, de amikor a vasút állomásnál leszállt, még az ablakon keresztül is az öklét rázta Anna felé. Te jó ég! Ez aztán szívből utálja Erzsikét!
Később autót vettek, Anna már nem járt busszal. Hazafelé menet, a városban szoktak bevásárolni is.
Ma már sok éve laknak ebben a faluban. Azaz inkább csak aludni járnak haza, és hétvégi házként használják az otthonukat. A falu életében nem vesznek részt. De mikor néha a faluban van dolga Annának, és kedvesen köszönnek neki, arra gondol, hogy meg kellene kérdezni, hogy kinek gondolják őt...
De aztán mindig visszariad a kínos magyarázkodástól...
Talán majd egyszer, véletlenül megtudja, kicsoda Erzsike.

Megjelent a "Vándorok" című antológiában 2010-ben

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-01-13 23:33:13

válasz Oratus (2013-01-12 14:11:33) üzenetére
Kedves Oratus!

Jó sokáig laktam a fővárosban, így van összehasonlítási alapom. A falusi élet valóban szép. Talán azért, mert az emberek jobban ismerik egymást, és akit ismerünk azzal mindjárt másképpen viselkedünk, mint egy idegennel. :)
Még akkor is, ha csak azt hisszük, hogy ismerjük! :D

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-01-13 00:14:01

válasz Kőműves Ida (2013-01-11 21:46:11) üzenetére
Kedves Ida! Sok politikus keresett magához megtévesztésig hasonló személyiségeket, a biztonsága, vagy személyes érdekek kapcsán!!!
Csörcsil, Sztálin, Hitler, Putyin, Csaucseszku, Tito, Castró és még lehetne sorolni, akiknek
hasonmásai végezték el a veszélyes, vagy számukra unalmas dolgokat. Máig tartja magát az a mendemonda, hogy a második világháborút lezáró jaltai konferencián Franklin D. Roosevelt elnök, Winston Churchill miniszterelnök és J.V. Sztálin első titkár helyett is a hasonmásaik vettek részt. Mindegyik féltette a személyes biztonságát, és a hasonmását küldte el tárgyalni - gondolván, hogy majd a másik kettő lerendezi Európa sorsát. Soha nem tudjuk meg, hogy valóban így volt-e, pedig ez a hasonmás kérdés fontosabb lenne, mint az, hogy ki volt Erzsike.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2013-01-12 19:56:24

válasz szusi (2013-01-11 18:05:18) üzenetére
Kedves Szusi!
Állítólag mindenkinek él egy hasonmása a Földön. Csak lehet, hogy olyan messze van tőlünk, hogy sosem találkozunk vele az életünk során. Vagy épp mindig szerencsétlenül elkerüljük egymást.
Én megértem Annát. Ugyan kicsit kíváncsi volt arra, akivel egy egész falu összekeveri, de félt is a találkozástól. Szeretjük azt gondolni, hogy egyediek vagyunk, nemcsak külsőnkben, hanem az egyéniségünk is különbözik mindenki másétól. Egy másik ember, aki ugyanúgy néz ki, mint ő, de egészen más egyéniség, érdekes is, meg ijesztő is.
Nem is beszélve arról, hogy milyen kínos szitu, megkérdezni azt, aki köszönti őt, és érdeklődik a hogy léte felől, hogy mégis mit gondol kicsoda ő?
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2011-05-06
Összes értékelés:
176
Időpont: 2013-01-12 14:11:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Á, ez nagyon jó. Igazán szépnek festetted le a falusi világot, habár itt nemigazán arról van szó, sokkal inkább a karakterről, aki nagyon hasonlít egy bizonyos Erzsikére, akit minden falusi ismer, kivéve Annát és a férjét. Azonban kicsit fura, hogy már oly sok éve laknak ezen a településen, de ezidáig egyetlenegyszer sem találkoztak Erzsivel. Lehet, hogy Anna mégis Erzsi?

Oratus
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2013-01-11 21:46:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

A rejtély, rejtély maradt. Pedig már magam is nagyon kíváncsi voltam, ki lehetett az az Erzsike!
A novella ennek ellenére nagyon tetszett. Hoztad a formádat!:)

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2013-01-11 18:05:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jáj, Én nem bírtam volna ki, hogy ne tudjam meg kivel tévesztenek össze!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2012-05-23 23:17:53

válasz Millali (2012-05-23 18:04:22) üzenetére
Kedves Millali!
Örülök, hogy megtaláltad a novella kulcsát, a végig vitt rejtélyt, ami kellemesen feszült hangulatot teremt. A "címszereplő" felbukkan a történet mértani közepén, és bár nem ismerjük, látjuk, hiszen Anna arcát viseli. Egy titokzatos szereplő, akiről mégis többet tudunk, mint mindenki másról. Anna lényén át ismerjük őt, aki elnyerte a falu közösségének tiszteletét. Hiszen úgy tűnik, Anna méltó az Erzsikének szánt kedvességekre, képes értékelni azokat, vagyis nyilván nem rosszabb ember nála. Nem kell tudnunk, ki Erzsike, mert derengő sziluettje jelen van mindenütt. Még azt is tudjuk, hogy minden jó tulajdonsága ellenére ő sem szent, csak egy "gyarló" emberi lény, aki talán rosszat is tud tenni. Az elbeszélés egy "parabola" - típusú írás, amelynek nincs, és nem is szükséges megoldásának lennie.
Judit
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-05-23 18:04:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Véleményem szerint az Annáknak majdnem olyan kellemetlen az Erzsikékről szóló pozitív megkülönböztetés, mint a negatív.
Egy érdekes történetet olvashattam, ahol a falusi összetartó erő, kedvesség, néz szembe a város nemtörődöm, kit érdekel világával. Onnan is le tudom mérni, hogy régebbi írásról van szó, hogy tudom, a falvakban is zárkózottabbak lettek már az emberek. A bizalmatlanság már ott is nyitogatja a kertkapukat.
Ügyesen vitted végig a rejtélyt a novelládban. Tettszett.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2010-01-19 11:29:43

Kedves Erzsike!
Örülök, hogy tetszett a druszádról szóló történet!

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Judit
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1520
Időpont: 2010-01-16 18:13:46


Most találtam erre a kis gyöngyszemre.
Nagyon tetszik a történet, tetszik, ahogyan az olvasó
elé tárod.
.
Örömmel jártam nálad..
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2009-04-04 21:45:50

Kedves Tücsök!
Örülök, hogy olvastál engem és annak még jobban, hogy megkapónak találtad a történetet.
A nagy hasonlóság idegen emberek között, igazad van, érthetetlen. Hiszen teljesen más családból jöttek.

Judit
Alkotó
tücsök
Regisztrált:
2009-03-29
Összes értékelés:
18
Időpont: 2009-04-04 20:09:55

Néha érthetetlen dolgokkal találkozik a ember.

Üdv:Tücsök
Alkotó
tücsök
Regisztrált:
2009-03-29
Összes értékelés:
18
Időpont: 2009-04-04 20:08:21

Kedves Judit!
Hihetetlenül életszerű és megkapó amit írtál.
Jómagam is találkoztam már ilyen történettel és valóban nem könnyű kezelni.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2009-03-18 08:08:10

Szia!
Nem próbálkoztam prózát írni.Azt gondolom mások művelik csodálatosan.Nagyon sok remek alkotó munkáját olvastam.Megmaradok az utóbbinál.:-))

Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2009-03-17 22:46:00

Kedves Selanne!

Örülök, hogy elszórakoztatnak a történeteim, és tetszenek neked. Én is nagyon szeretem a verseidet. Prózával még sohasem próbálkoztál?

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2009-03-17 20:44:52

Kedves Judit!
Haladok szépen, sorjában.Olvaslak, és tetszenek az írásaid!
Üdv:Anna, vagy Erzsike?Félre a viccel!
Szeretettel :Selanne
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2008-12-28 18:30:49

Kedves Panka, és kedves Rozália!
Örülök, hogy jól szórakoztatok a történeten. Van olyan titok, amiről talán nem is jó fellebbenteni a fátylat. Ki tudja mit lelnénk alatta...?
Köszönöm a hozzászólásotokat.
Szeretettel:
Judit
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5355
Időpont: 2008-11-20 15:33:18

Kedves Judit!
Tetszett a történeted. Én bizony utána jártam volna, hogy ki volt Erzsike! De úgy jó, ahogy megírtad! gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-11-19 16:29:34

Szia!
A novellád elején csodálkoztam, hogy mennyire idillinek fested le a falusi életet, de aztán kiderült, hogy félreértés az egész. Nagyon jó történet, vajon megtörtént a valóságban is? Nos, akár igen, akár nem, te szépen megfogalmazva elénk tártad. Anna helyében engem is piszkálna, hogy ki az az Erzsike.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Újévi rókavadászat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kérdések címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Múlt morózus árnyait átkozom című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Isten ott van című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Közel című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A hold ágyában című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fák vagyunk című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Strandon című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)