Pedig az egész egy megszokott napnak indult. Fürdés, testápoló, fogmosás, arckrém, parfüm, a ruha kompozíciók negyven perces válogatása és indulás. Még a kapun is a megszokott módon léptem ki és indultam a megálló felé. Fordítom arcom, szemeim jobbra, hogy az autó ablakában még visszaigazolást kapjak, biztosan jól nézek-e ki. Erre az autó, ami már öt éve egy centit sem mozdult, nem állt a megszokott helyén. Ekkor már kezdte éreztetni magát a nyugtalan bizonytalanság. Nem baj! Gondoltam, a villamos épp most ment el, majd a megállóban a hirdetésnél kiélhetem. A reklám úgy is fekete alapon van. Odaérek, és mit látok, dirib-darabra törték az éjszaka. Egyre szarabbul lettem. A villamos ablakain már kifejezetten csúfnak láttam magam, holott tudom, hogy alapból torzít, de ez most egyáltalán nem nyugtatott. Figyeltem körbe, éreztem, hogy figyelnek, s nem csak egy-kettő, hanem mintha összefogva egyszerre mindannyian. Lehet, hogy az ingem van félre gombolva? Nem.
Rosszul van betűrve? Nem. Egy hatalmas lyuk van valahol, mit nem vettem észre, vagy a cipőm saras, a sál megszokott divatos állása csúszhatott félre, vagy ne adj isten az orrszőrzetem? De hát azt tegnap este már elintéztem. Lehet mégsem alaposan?
Ilyen mikrószemekkel rendelkeznek? Fel vannak ezek készülve rendesen! És még mindig néznek, és mintha már az orrukat is elfordítanák.
Leizzadtam, biztosan azt érzik, vagy kutyaszarba léptem, túl sok rajtam a parfüm? Nem.
Hogy milyen nehéz ezeknek megfelelni, de úgy, hogy jól érezzem magam, de főként magam.
Körbe nézek, hogy figyelnek-e még. Észreveszek egy embert, aki háttal áll és pontosan ugyanolyan ingben van, mint én, holott én ezt külföldön vettem és ebből csak egy lehet, ami az enyém! Ettől van meg a saját stílusom. Lejjebb nézek, és szinte elhűlök, hogy a nadrág is hasonlít, mi több ugyanaz, és a cipő is, és a haját is hasonlóan hordja.
Na itt lett elég, felpattanok, hatalmas dühvel neki rontok, hogy mit képzel magáról, hogy csak úgy lemásol! Valamilyen idegen nyelven próbál mondani valamit, de nem érdekel, tovább ráncigálom és üvöltök vele, és elkezdem ütni...
Ekkor ébredtem föl, teljesen megizzadva.
Megnyugszom, hogy csak álom volt, visszaalszom.
Reggel, ébredve érzem, hogy fáj az öklöm. Nem tudom hová tenni, azt sem, hogy sebes.
Készülődök, hogy indulok. Fürdés, testápoló, fogmosás, arckrém, parfüm, a ruha kompozíciók negyven perces válogatása...
Az előszobába igyekszem, hogy megnézzem a teljes áthatást és biztató visszahatást testem egész voltáról, de a tükörnek, csak a szilánkjait és a keretet látom, mi megmaradt belőle...