HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 128

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49217

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2008-12-07

Karácsonyi ajándék

Sokáig tartott, míg feldíszítette a karácsonyfát. Még szerencse, hogy férje bevitte a szobába, és beleállította a tartóba, mert nem bírt volna vele. Késő délután lett, mire az utolsó dísznek is helyet talált. No, nem egészen az utolsónak, mert a csúcsra való csillag a dobozban maradt. Annak a felhelyezéséhez nyújtózkodnia kellett volna, de azt már nem merte. Nagy pocakjával így is artistamutatványnak illett be minden mozdulat.

Derekát megtámasztva, nehézkesen ült le. Megsimogatta a hasát.
- Befejeztem az előkészületeket. Már csak te hiányzol. Jó lenne neked is készülődni, ha karácsonyra még ide akarsz érni. - mondta a magzatnak, aki mindent értőn nyújtózkodott egyet.
- Ez goromba volt, picim. - szisszent fel. - Ha csak picit biccentesz, azt is megértem. - mondta az emberpalántának, és pocakját simogatva felállt. Kinézett az ablakon. Nem, és nem akart esni a hó. "Csúf, fekete szenteste lesz megint." - gondolta, és tudta, hogy ez is az ő érdekében lesz így. Száraz úton biztonságosan tud majd vezetni a kórházba. Mert hamarosan mennie kell, azt érezte. A furcsa, feszítő, derekát hasogató érzés egyre gyakrabban jelentkezett. Nem félt. Csak azért aggódott, mi lesz, ha hazaérve, a férje nem találja otthon. Nem akart most ezzel foglalkozni, mert a kicsi emberke, az ő karácsonyi ajándéka, már nagyon meg akart érkezni. Figyelte az óráját, és gyermeke jelzéseit.
- Indulni kell! - adta ki magának az utasítást. Visszanézett a karácsonyfára. Mielőtt a görcs összerántotta volna, úgy látta, mintha a gyöngyből készült angyal, bátorítóan mosolyogna. Az úton végig higgadtan vezetett. A baba, mintha az ő karácsony-váró énekét hallgatta volna, nem moccant. A szülészeten csend volt. Az orvos halkan adta ki utasításait, a nővér hang nélkül engedelmeskedett. Bántó volt ez a némaság. Kérte az orvost, hadd hallgasson zenét. A rádióban férfiak énekeltek gregorián dalokat. Ez megnyugtató volt, elterelte figyelmét az egyre gyötrőbb görcsökről. Még nem fordult tizenkettőre az óra mutatója, mikor felsírt a fia.

Nem kellett, hogy elmondja az orvos a szabvány-szöveget, miszerint gyönyörű, és egészséges a fia. Ő ezt messziről is látta.

Amikor először adták kezébe a bömbölő csomagot, úgy szimatolta végig, mint az anyaállat a kölykét. Beszívta érdes, még idegen illatát. Végigsimította a pelyhes tarkót, megbámulta a gyufaszálnyi ujjakat. Minden érzékszervével magába szívta azt a csodát, akinek a nevét most keresgélte magában. Amikor megszólította, a szilva alakú és színű szemek ránéztek. A csöppnyi száj fintorba torzult.
- Karácsony szent estéjén érkeztél. Úgy, ahogy megbeszéltük. Eddigi, közös utunk szerencsés volt. Velünk volt az Isten. Ez lesz a neved is. Emánuel. - köszöntötte az apró emberkét.

Mire az éjféli misére harangoztak eleredt a hó. A hatalmas, tenyérnyi pelyhek előbb lucskossá tették az utcát, majd fehérré varázsolták a várost. Misére menők siettek a templom felé.

A meleg takaróba burkolva, halkan szuszogott egy csöppnyi emberpalánta.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-12-08 10:17:14

Szia!
Nagyon szépen írtad meg egy új élet születését.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-12-07 23:33:59

Szia!
Végig olvasva az embernek az az érzése támad, hogy ezt akárki leírhatta volna, Annyira egyszerű, annyira mindennapi, annyira érezhetően emberi. S valóban bárki? Nem. A szépen felépített mondanivaló, az egymás után következő sorok egysége, értelme, és az olvasóra gyakorolt hatása, csakis rád jellemző. A magabiztos anya jelleme nagyon jól kiolvasható. És a hangsúly a végén, különös erősséggel, ismét az anyán van.
" ... úgy szimatolta végig, mint az anyaállat a kölykét."
Köszönöm ajándékodat!
Gratulálok!
Üdv.

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Gesztenye vers című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ű című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hitvallásos címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...III/14 18+ című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)