|
Prózai művek / abszurd
Tudathasadás
Nézem az óceán szürke vizét. Az erős hullámok ide-oda dobálják a hajót, alig tudok megkapaszkodni a korlátban. Lassan egy hete nem sütött ki a nap, az ég nyálkásan, nyúlósan olvad egybe a látóhatárral. Már magam sem tudom, hogy melyik a tenger, és hol kezdődik az ég. Elviselhetetlenül fáj a fejem. Körülöttem idegen, gonoszul rám bámuló arcok. Senki sem veszi észre fájdalmamat. Egy fenyegető tekintet mered rám. Az az érzésem, mintha mindenkinek a lába alatt lennék. Mintha egy felesleges teher volnék itt, vagy valamit rejtegetnének előlem. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Emlékeim ködbe vesznek. Lelkesen készülődtünk a barátnőm születésnapjára, igen, a buliról előttem lebeg néhány kép. Whiskyt ittunk, táncoltunk, aztán... a zene... egyre erősebb lett, a dobolás elviselhetetlenül tépte a dobhártyámat. Rémlik egy fiú is. Keserű koktélt kínált nekem. Bementünk egy furcsa szobába. Mi volt ott olyan szokatlan? Bárhogy is erőltetem a memóriámat, nem tudom. És ettől kezdve képszakadás, már csak a hajón tértem magamhoz. A padlón feküdtem a szitáló esőben, kezem megkötözve. Iszonyú szomjúságot éreztem, kitátottam a számat, hogy legalább néhány esőcseppet felfogjak. Egyszer csak emberek jelentek meg, kioldozták a kötelemet, majd durván a hajó orrába lökdöstek. Mit keresek én itt? Ki vagyok? Kérdéseimre nem kapok választ. Azon kívül, hogy egy dohos kabin és a fedélzet között ráncigálnak föl-le, nem kommunikálnak velem. Félelmetes alak lép elém, valami szörnyű tárggyal felém közelít, jaj nem bírom ezt!
- Kérem, sóhajtson!- hallom a felszólítást. Az alak fehér köpenyt visel, a borzasztó tárgy a meztelen mellemhez ér, a hűvös fém megborzongat.
- Nem, én ezt nem akarom- ordítom, és kezemmel letépem magamról a szerkezetet. Akkor látom, hogy egy sztetoszkóp. Egy kéz végigsimít a homlokomon.
- Kérem, nyugodjon meg. Csak meg szeretném vizsgálni.
Beletörődve bólintok. Nem értek semmit. Ha legalább valaki megmagyarázná, de csak szállok némán önmagam mélyébe.
A sztetoszkóp újra megérinti a bőrömet. Az orvos elmélyülten figyeli belső hangjaimat.
Orvos? Hol itt az orvos?! Úgy látszik, csak képzeltem. Milyen megnyugtató is lenne most egy békés orvosi rendelőben, de helyette itt vagyok a hajón. A félelmetes alak a szörnyű dologgal megint a mellemen matat. Rángatózom, megpróbálok kiszabadulni. Közben egyfolytában üvöltöm:
- Nem, nem! Hagyjanak békén!
Erős kezek ragadnak meg.
- Kénytelenek leszünk még egy nyugtatót beadni.
Elképesztő messzeségből érkezik hozzám a hang.
Az orvos biztatóan mosolyog felém.
- Ne féljen, rendbe jön- mondja .- Most egy kicsit megint meg fogom szúrni.
Már megint képzelődtem. Nincs orvos, csak a hajó. Ez a szörnyű ember már megint valamit belém akar döfni. Nem engedem. De jaj, a karok erősen markolnak!
Magam vagyok újra. A hullámok a hajó szélét csapkodják. A fejfájásom egyre jobban fokozódik. Már alig látok. A köd a tenger felől behatol az agyamba. Ekkor egy sellő bukkan fel a habok közül. Szőke haja fürtökben omlik az arcára. Lágy hangon énekel, dallama gyógyír megfáradt testemnek.
- Mondd, eljössz a palotámba?- kérdezi. - Ott örökké énekelnék neked, és elmúlna minden fájdalmad.
- Igen- válaszolom, - kérlek, vigyél magaddal!
- Ahhoz bele kell ugranod a tengerbe- mondja a szirén.
Egy pillanatra meghökkenek, és a háborgó vízre nézek. A sellő mosolya azonban olyan bátorító, hogy minden kételyem eltűnik. Miközben ugrom, eszembe jut, miért volt annyira furcsa az a szoba a születésnapi bulin. A szoba ugyanis mozgott. Már minden világos. Földrengés szakította félbe az ünneplést, a bútorok meginogtak, és egy kép a falról rám esett.
De már ez is mindegy. Kéz a kézben úszunk a sellővel a palotája felé.
- Végre elaludt. Mehetünk a következő beteghez.

fantázia szüleménye 
Még nem szavaztak erre az alkotásra
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2009-01-07 11:09:52
Kedves Judit!
Egyetértek veled, mindenki a saját egyéni tapasztalatainak függvényében értelmezte a sorokat. És ez így van jól. Nagyon örülök, hogy neked is tetszett.
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5204
|
Időpont: 2009-01-06 15:22:42
Kedves Rozália!
Igen érdekes az, hogy - a hozzászólásokból látszik - mindenkinek mást jelent ez az írásod.
Ugyanazok a betűk, ugyanabban a sorrendben, ugyanaz a történet, csak az olvasók mások és ahány olvasó, annyi történet. Attól függően, hogyan érinti meg az olvasót, mi van az ő fejében, milyen szűrőn megy keresztül a történet. Hogy szinezzem a képet: én egy magas lázban, kórházban fekvő lánynak láttam magam előtt a főhősnőt. Aki lázálmában egy hajóra álmodja magát. Ráncigálják, amikor kezelik és gondozzák... Néha néha magához tér és érzékeli, hogy valójában mi történik vele... De csak egy - egy pillanatra... Nagyon aggódtam, hogy a lágyhangú sellő a halálba csábítja a beteg lányt... Szerencsére csak az álomba csábította...
Tetszett az írásod.
Judit
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2009-01-03 09:47:11
Kedves Károly!
Köszönöm, hogy itt jártál, és örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Rozália
|
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
444
|
Időpont: 2009-01-02 20:45:15
Kedves Rozália!
Ebben az egy oldalnyi műben, jól megfuttattad az érzelmeimet. Csak lestem, mint a.... mint a hipnotizált, az ingát:)....de megnyugtattál! Nagyon tetszik!
Üdv.:Károly
|
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
444
|
Időpont: 2009-01-02 20:38:23
kedves Rozália!
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-31 10:28:20
Kedves Mischa!
Az üvegbura az egyik kedvenc könyvem. Többször is olvastam, és nagyon együtt érzek Sylviával. Igazad van, bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, amikor a képzelet és a valóság összefonódik. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
|
Alkotó
Regisztrált:
2008-12-21
Összes értékelés:
17
|
Időpont: 2008-12-31 08:54:39
Kedves Rozália!
Nemrég olvastam egy hasonló témájú könyvet, (Sylvia Plath: Az üvegbura) az jutott eszembe az írásodról, főleg az elejéről. Úgy gondolom, valamikor mind így vagyunk ezzel: nem tudjuk, hol vagyunk, hogy mi történik éppen.
Ami feltűnt, hogy nem tudjuk meg a lány nevét, ami számomra azt sugallta, hogy bármelyikünk ott lehet azon a hajón...
Szép mű.
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-26 10:24:27
Mindenkinek köszönöm, hogy elolvasta novellámat!
Boldog Újévet!
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-25 09:46:12
Nagyon szépen köszönöm, kedves Ria!
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-25 09:45:39
Kedves Artur!
Én is úgy gondolom, hogy az emberi elme képessége határtalan. Rajtunk is múlik, hogy kihasználjuk-e. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
725
|
Időpont: 2008-12-23 17:57:54
Kedves Rozália!
Mintha két, egymástól merőben eltérő történet futna egy-egy szálon, mely szálak esetenként összeérnének...egy matróz és egy lány története...
Nagyon meggyőzően élethű, remek alkotás!
Szeretettel: Ria
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
|
Időpont: 2008-12-23 16:06:27
Szia Rozália!
Furcsa dolgokat tud produkálni az emberi agy. Ha megsérül, akár fizikailag, akár lelkileg, sok érthetetlennek tűnő folyamat zajlik. Én hiszem azonban, hogy maga az elme képes az öngyógyításra. Mi emberek csodáljuk a számítógépek képességeit, pedig az emberi elme, sokszorosan felülmúlja, és nem csak azzal, hogy megalkotta a mesterséges intelligenciát, és nem csak azzal, hogy gondolkodik. Ha rendben van minden, lelkünkkel együtt csodákra képes ez a biológiai szerkezet. Ezek jutottak eszembe, míg olvastalak.
:-)))
Nagyon elgondolkodtató az írásod. nekem tetszik.
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-23 09:43:44
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Kata!
Szeretettel: Eszti
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-23 09:43:05
Köszönöm szépen, kedves Kuvik!
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12561
|
Időpont: 2008-12-21 21:11:35
Esztike! Úgy tapasztalom, ha Te valamihez hozzáfogsz, ott is mesterművet alkotsz. Nagyon jó fantáziálva megírt, érdekes történetet olvastam. Élvezettel!
Szeretettel: Kata
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
|
Időpont: 2008-12-21 20:36:19
Az utolsó sor kicsit idegen az egésztől, de nem annyira zavaró. Grat. ismét! Így is, úgy is nagyon jó!
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
|
Időpont: 2008-12-21 20:35:08
Delejes. Nagyon tetszett!
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-21 11:19:28
Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart!
Szeretettel: Rozália
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1544
|
Időpont: 2008-12-21 11:12:31
Kedves Rozália!
Ebben a számomra kissé idegen fantazy műfajban is maradandót alkottál.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-20 11:35:17
Kedves Bödön!
Eddig még nem próbálkoztam ezzel a műfajjal, és nagyon örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-20 11:34:10
Nagyon köszönöm, kedves Hamupipő!
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-20 11:33:38
Köszönöm szépen, kedves József! Én is szívesen olvasom a verseidet!
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7474
|
Időpont: 2008-12-20 11:32:43
Köszönöm, kedves Panka!
Nagyon örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel: Rozália
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9405
|
Időpont: 2008-12-20 10:37:58
Mozgó szoba, tenger, hullámok, köd, mely behatol az agyba, és megül ott. Orvos, szetoszkóppal, félelmetes alak, félelmetes tárggyal. Szúrás a karon. Sellő, földrengés, hulló kép a falról. Minden együtt van egy érdekes, jó fantasyhoz! Élvezettel olvastam. Tetszett!
Üdvözlettel: én
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1033
|
Időpont: 2008-12-20 10:35:08
Kedves Rozalia!
Ez egy kis remekmü. Az elsö szotol az utolsoig elvezetes es olyan elthüen irod le az esetet, mintha azt valoban atelted volna. Ettöl olyan hiteles szamomra. Gratulalok, ismet nagyon klasszat alkottal!
üdv.:
hamupipö
|
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2400
|
Időpont: 2008-12-19 19:40:00
Nagyon-nagyon jó kis novella, igazi orvosi lelet, csodálatos köntösben.
Igazán tetszett, bár minden írásod nagyon tetszik.
Üdv: József
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5451
|
Időpont: 2008-12-19 14:44:58
Kedves Rozália!
Igaz, a fantáziád szüleménye, de teljesen át lehetett érezni írásodban a félelmet, azt, hogy nem tudja az ember mi is történt, hol is vagyok? A tudathasadás egy betegség amit hűen tükröz az írásod is. Nem kívánom senkinek, hogy átélje. Gratulálok, nagyon jó írás!
Barátsággal Panka!
|
|

csiszkovics alkotást töltött fel Festék és vér címmel a várólistára
Madár alkotást töltött fel Az ún. bonizmus címmel a várólistára
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|