Látod? Megölelnek a régmúlt karácsonyok
elröppent emlékei, kicsit erre köröznek
angyali szárnyaikon.
Hűlő szívedben megkérgesednek a csendek,
sóhajok fagynak alá, és a mélyben
gyémánttá lesznek,
vagy csak egyszerű gázbuborékká oszlanak el.
Dédelgesd kicsit a múltat. Puha takaróba
takarva a béke simít, milyen szép is az álom,
szaladó napokat rajzol újra,
és kedvedre alakulnak a képek, ringat az illat,
a fény, és a véget nem érő szálló dallam...
csak a takaród, ezt a jó, puha álmot ne veszítsd el...
ölelj magadhoz mindent, ami fontos,
nyisd ki a szíved, ott, legbelül, még van helye
önfeledt viharoknak, sóízű cseppjei kitörni készek,
s ha nyomukban árad a fény,
ünneppé válnak a pillanatok.
Kell, hogy érezz...
csak a takaród, ezt a jó, puha álmot ne veszítsd el...