HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48544

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2009-01-05

Vágy

Nézem a gyönyörű csillagokat. Itt a világűrben mennyivel erősebb a fényük. Közelebb vagyok hozzájuk. Csak illúzió. Miért is indultam el erre az útra? Vágyódtam ide hozzájuk. Hogy közöttük legyek. Azt hittem, akkor jobban megértek majd mindent. Jobban megértem majd őt is talán. Most itt vannak a csillagok, s hiányzik ő. És milyen messze van!
Most időben is messzire került. Nincs hajó, csak ez az átkozott mentőkabin. Olyan, mintha állnék itt ebben a nagy semmiben, és nem érzem, hogy haladnék, hogy közelebb jutnék hozzá. Olyan elérhetetlen nekem most, mint amikor sétáltunk az elhagyott repülőtér hatalmas kifutópályáján. Nem mertem akkor még semmit sem elárulni neki az érzéseimből. Hadakoztam magam ellen, féltem, hogy amit majd megismer belőlem, amit majd látni fog az nem tetszik majd neki, de leginkább attól féltem, hogy megnyíljak belülről. Féltem a saját érzéseimtől, szenvedélyemtől.
Hogyan mutathatja ezt meg egy nőnek egy férfi úgy, hogy ne omoljon össze a tartása? Hogy megmaradhasson az erős férfi látszata? Ne kelljen elárulni, hogy vannak könnyei is? Hogy amikor egyedül van, akkor kínlódik a távolság kifeszített drótkötelétől? Hogyan vallhatom meg, mit érzek, mire gondolok, amikor a szemébe nézek?
Gyönyörű szemei vannak, mint két csillag. Ha belenézek, érzem, ahogy zuhanok a mélységbe. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire mély lehet. Nem gondoltam soha azt sem, hogy létezhet ilyen érzés, ami ennyire magával ragad, egyre beljebb húz, és mégsem érek oda.
Most elérhetetlen, mint a csillagok, de ha akarom, akkor hallom őt, és én szeretem a hangját. Láthatom őt, mert az arca itt van most előttem. Látom kagylóívű ajkát, mely olyan sokszor résnyire nyílik, amikor engem néz. És milyen szép, mikor kicsit félrefordulva szemlél valamit, megmutatva ezzel nekem szélben lobogó gyönyörű haját, karcsú nyakát.
Miért van bennem ez az édes kín, mikor tudom, hogy most nem érhetem el? Miért gondolok rá, ha egyszer fáj ez az óriási távolság? Akármi is van itt bennem, most ezzel szembe kell néznem, meg kell küzdenem, mert most csak én vagyok itt. Ezzel az érzéssel egyedül vagyok. Ha itt lenne, segítene biztosan. Akkor talán enyhülne a kín, ha velem volna.
De nincs itt. Most ő ott van, és nem tudom, mikor érem el, csak azt tudom, hogy el akarom érni mindenáron, hogy magamhoz akarom ölelni, olyan mélyen magamba ölelni, hogy egyszer végre odaérjek. Hogy oldódjon a feszültség, és végre többé ne legyen kín a távolság. Egyáltalán ne legyen semmiféle távolság közöttünk. Annyira eggyé váljunk, hogy vihessem magammal, ahová megyek. Mindenhová.
Ide is elhoztam magammal, itt van belül. És mégsem ugyanaz, mint mikor valóban velem van. Mit tegyek? Egyre erősebb ez a belülről csavaró fájdalom, ami nem múlik el, hiába gondolok rá, hiába hallom, látom, érzem a lelkemmel. Milyen foltos ez a kabinablak. Most letörlöm a kezemmel azt a foltot, pontosan úgy törlöm le, azzal a mozdulattal, amivel akkor töröltem le azt a könnycseppet az arcáról. Akkor, amikor elkísért a kilövőálláshoz. Ott álltunk csak egymással szemben, és nem csókolhattuk meg egymást, pedig búcsúztunk.

Legjobb lesz, ha végig alszom az utat, amíg hazaérek, amíg majd újra találkozhatunk.
Eddig álmodtam arról, hogy egyszer majd együtt leszünk, most pedig azért fogok aludni, hogy akkor ébredjek fel, amikor végre örökre egymásé lehetünk

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-01-26 06:31:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Artúr (2010-01-25 21:05:07) üzenetére
Persze, kedves artur!!!
Te tényleg soha nem viccelsz!...:):):)
Csak többet vagy komolytalan, mint komoly...:):):)...(jó értelemben)..:):):)
Persze, csak most én is csipkelődöm,
hiszen, aki emberből van, s nincsenek vágyai szerintem az már nem is él...:)
Még azok se legyenek???..:):):)
Lyza
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2010-01-25 21:05:07

válasz Lyza (2010-01-25 18:50:31) üzenetére
Köszönöm Lyza!
Ismersz már egy ideje. Tudod, hogy én soha sem viccelek.
:-)))
Amúgy éppen te ne tudnád, hogy vannak komolyabb hangvételű írásaim is.
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-01-25 18:50:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artur!
Ahogy olvastam írásaid, megakadt a szemem ezen az íráson...Vajon hogyan éli meg a vágyat egy humorista?...-gondoltam magamban, s elolvastam...Hááát...nagyon szép, őszinte emberi érzése az alkotásnak egyszerűen : gyönyörű! Gratulálok! Lyza
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-12-07 23:19:12

válasz Arthemis (2009-12-07 22:48:11) üzenetére
Köszönöm!
Ez így igaz, ahogy leírtad.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-07 22:48:11

A szeretett személytől való elválasztottság mindig fáj...de ott van mellette az a tudat is, hogy egyszer újra egymásra találnak...vagy itt, vagy a túlvilágon, de biztosan együtt lesznek ismét.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-18 18:13:47

Köszönöm!
Látom, ma engem is többször meglátogattál itt.
:-)))
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-01-18 14:53:50

Gyönyörü.........öröm volt olvasni!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-09 02:00:57

Szia Borostyán!
Azért nem szomorkodtam, amikor írtam. Azt hiszem, ez a fajta kín az, amit szerencsére lehet csökkenteni.
Köszönöm!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-09 01:58:58

Köszönöm András!
Igen, az.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2009-01-08 11:53:58

Kedves Artúr!
Szép, bár nagyon szomorú írás. Igen, ilyen az, amikor az ember vágyódik valaki után, aki messze van, még akkor is, ha tudja, hogy hamarosan újra találkoznak. Olykor még a néhány órás távollét is meg tudja kínozni az embert:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3209
Időpont: 2009-01-08 07:05:22

Fájdalmasan szép
üdv: András
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-07 16:53:15

Kedves Rozália!
Köszönöm értő, és érző soraidat.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-07 10:52:32

Kedves Artur!
Bár a vágyakozás magában hordozza a szenvedést, mégis tartalommal tölti meg lelkünket, és bizakodással, hogy egyszer örökre azzal lehetünk, aki szeretünk.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-06 22:26:54

Köszönöm Berill!
Teljesen igazad van abban, amit leírtál.
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-01-06 21:25:23

Elválaszthatatlan egymástól a szerelemben a fájdalom és a szeretet. Kínlódik az ember akkor is, amikor igazán szerelmes. Ha meg még viszonzatlan is...
Megfogható, érezhető, szép. :) Gratula.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-06 18:40:01

Kedves Zsike!
Nagyon szépen köszönöm! Én azért remélem, hogy legalább egyszer mindenki átélte, no nem a kínt, hanem az igaz szerelem érzését. Bár bölcsen megjegyezted, a kín velejárója ennek.
:-)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2009-01-06 18:25:19


Hmmm... a vágyakozás rettentően fájó, kínzó érzés. / és most nemcsak a testiségre gondolok/
Viszont aki még nem érezte, az igazán el sem tudja képzelni az igazi
szerelmet, hiszen ez is vele járója ennek a csodálatos érzelemnek.

Gyönyörű, ahogy átadod az érzést, tele finomsággal, eleganciával.
Nagyon-nagyon szépséges!!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-06 17:44:19

Köszönöm Selanne!
Azt fogom tenni. Alszom, hogy ébredhessek:-)))
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-06 17:43:10

Drága művésznő!
Köszönöm!:-))) Tudom, hogy tudod.:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-06 17:41:37

Köszönöm Z!
A fontos, hogy így van!
:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-06 17:39:53

Köszönöm Gyömbér!
A te versed is nagyon hasonló érzésekről szól. Térben távol, vagy időben? Egyre megy. Mindegyik távolság, csak a mértékegység más. Kilóméter vagy óra? Legyőzhető, ha ezerrrel haladunk:-))) Természetesen kilóméter per órával.
:-)))
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2009-01-06 13:03:28

Az elérhetetlenség, a legkínosabb érzés .A beteljesülés a legszebb.Aludj , majd ébredj!
Gratulálok:Selanne
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2009-01-06 12:13:24

A távolság tényleg nem számít, lehet 1000 km, vagy csak párszáz méter, ha valakit nem tudunk elérni, a kín ugyanolyan marcangoló tud lenni, én már csak tudom, Brúnóka. Te meg ismét remeket írtál!
Hanga
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2009-01-06 11:22:24

"Omnia vincit amor"-közhely,de igaz.Grt.Z
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3805
Időpont: 2009-01-06 10:29:50

artur, ez egyike a legszebb írásoknak, amit valaha is olvastam...nem találok szavakat...nagyon-nagyon mélyen megérintett! Köszönöm!

Gy.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-06 01:49:15

Köszönöm Kata!
Azt hiszem, a távolság a szerelem esetében mindegy, hogy fényévek, vagy csak kilóméterek, mindenképpen elviselhetetlen. A legrosszabb mégis akkor, ha ott van a közelben, és mégsem érhető el, s ezt nem pusztán fizikailag gondolom így. Ha az ember nem vallja meg, akkor sosem jut célba az érzés.
:-)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12540
Időpont: 2009-01-05 20:37:32

Bizony, a nagy szerelem nehezen tűri az ilyen óriási, űrbéli távolságokat, pláne bezárva egy űrkabinba, ahonnan még búcsúpuszit sem lehet kapni. Érdekes témát hoztál. Tetszett.
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-05 17:02:43

Köszönöm Kispanka!
A kategória választása csak azért van, mert egy űrhajósról szól, és a helyszín a világűr, de lényegében teljesen igazad van. Arról szól. Igen.
:-)))
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5358
Időpont: 2009-01-05 14:49:36

Kedves Artur!
Ez nem sci-fi, hanem egy nagyon mély szerelem ott fenn és itt lenn! Gratulálok! Nagyon tetszett!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: A Papagáj dala címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nagyanyó angyala című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Ahogy a felhők című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A somogyszentpáli vonaton címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. címmel a várólistára

Takács Gyula bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Takács Gyula alkotást töltött fel Kedv, remények, lilák címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Három lány 19. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)