HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49217

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2009-01-09

A Rémkirály, most

Mottó: "Nem írtam soha, csak hittem, hogy írok, nem szerettem soha, csak hittem, hogy szeretek, csak vártam, egyre vártam a zárt ajtó előtt."
(Marguerite Duras)


Minden épp olyan most is, amilyennek megszokhattad. Az egyetemisták ismerős mocorgása körülötted, a kényelmetlen padok, az iskolaszag, a várakozássá fokozódó esti pilledtség. A szétosztott angol-magyar novella kézirat-susogása, a hideg neonárnyékok. A tanár úr bölcs, fénylő koponyáján felborzolódó hajszálak, szemüveg mögül előcsillanó, szelíden csúfondáros manószeme, évek-hajlította vállán a kopottas, barna zakó.
A szokásos fordítói szeminárium, az ismert szereplőkkel és veled, az ismert kívülállóval. A perceknek tűnő másfél óra, ami továbblendíti a hétköznapokat a várva-várt péntek délután felé.
Bár ma nem vagy itt igazán... Kavargó gondolataid elől menekültél az iskolapadba. Hátha megtorpan végre az önmagába kanyarodó, néma monológ. Hátha másra figyelhetsz végre egy kicsit...
- Mai témánk a "Rémkirály", Angela Cartertől.
Szóval, mese felnőtteknek. Először magyarul, aztán angolul. A Goethe-féle Villikirály átdolgozása. Ez jó lesz. Megnyugszol majd tőle. Mindent elfelejtesz. Mindkettejüket.
A tanár úr hangja mesélő tónusra vált. Dorombolóan halk, elzsongító. Huszonöt csodaváró kisgyerek ül most a szemináriumi teremben, pisszenés nélkül.
Nehéz, barokkos mondatok. Nem lehetett könnyű megküzdeni velük. Indákként vonaglanak a szavak, haldokló őszi erdő fonódik köréd, lassan lépkedsz a ködben, didergő fák között, nyálkás leveleken, a tanár úr halk hangját követve.

"...úgy érzem, mintha hálóból szőtt házban járnék. Bár gyengén fújt körülöttem a hűvös szél, mely - bár tudtam volna ezt akkor! - , mindig a te jöttödet jelzi, azt gondoltam, rajtam kívül senki sincs az erdőben."

Helyben vagyunk. Már megint. Ugyanott, ahonnan elindultál: önmagad ösvénye szorosra csavarodik körülötted, akár a Rémkirály rengetege. Hogyha tisztás nyílik, ott ő maga vár rád. A te Rémkirályod. Ötvenöt évesen, súlyosan, bánatos-barna zsidószemével.

"Elmosolyodik. Leteszi sípját, bodzafából készült madárcsalogatóját. Visszautasíthatatlan kezét rám helyezi."

Nikotintól sárgálló ujjai mozgékonyak, érintésük zenét csal elő a száraz fából. Üdvözlő ölelése eltol magától. A füled mellé pusszant. Keze nem nehezedik rád súlyosan, habár ellenkezést nem tűrő. Akaratod dacosan hánykolódik alatta, aztán csitultan simul ujjai alá, akár egy formálódó szobor márványteste. A Rémkirály Pygmaliont játszik veled. Új ruháid helyette ölelnek, de nem váltak még a bőröddé, Galatea. Új szokásaid sem. Akarod egyáltalán, hogy így legyen? Vagy az ő kezét vonnád magadra inkább, hogy meztelen bőrödet érintse?
Rémkirályod kedélyes fajta. Gyermeklelkű és könyörtelen. Lépést tartasz vele a Liget elhanyagolt ösvényein. Együtt karoljátok át öreg fák hámló derekát, egymás keze után tapogatózva; nagy, húsos taplógombát tör neked, és bíztat, hogy kóstold meg: ehető. Porladó padon ültök a félhomályban, és ő halkan régi időkről duruzsol: nagykalapos hölgyek andalognak fess ficsúrok karján, lendül a hajóhinta, rebben a szabadnapos cselédlány szoknyája, matrózruhás gyerekek kuncognak a liliputi színészek esetlenségén, és végül - a szómágus hívására - kizakatol a múzeum kapuján, füstösen és feketén az öreg 424-es.
Veszedelmes rímekkel játszik, noha tudja, nem vagy szabad. Radnótit szaval a nyáresti teraszon, mécses csöpp fényénél, míg társadtól egyetlen vékony függöny választ el benneteket. Arca ívét árnyék-tánc lágyítja, szájából felizzó parázs csordul eléd.
"...már esik is kinn
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket..."

Forró, vékony fémszálak szövődnek vágy-kalickává: érzed a veszélyt. Tüskéssé gömbölyödsz, József Attilát sisteregsz válaszul:

"Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám..."

Hangodra kapcsolódik a Rémkirály hangja, rikoltó sámánként kántáltok már mindketten, szemetek ég, arcotok vonaglik. Miféle szellemeket szólítotok? Jelenlétük borzolja karodat.
A tanár úr elhallgat. Az olvasást a mókás arcú, fiatal tanársegéd folytatja, pattogós, nagyon is evilági stílusában. Felmerülsz belső tavadból, lábadra még mindig súlyosan fonódnak a hínár tüskés szálai. Nagy levegő.

"...Vonzódtam öleléséhez, de jaj! Tudtam, ezek az ágak, amelyekből a csapdáját fonja. Ártatlanságában nem is vette észre, hogy vesztemet okozhatja, de én az első pillanatban, ahogy megláttam, tudtam, hogy a Rémkirály bántani fog majd engem."

Bántott és bántani fog. Bár kezet sosem emelne rád. Volt gyerekszobája. Sebeket osztani másként is lehet: öntörvényű, kíméletlen szavakkal, okkal és ok nélkül. Aztán másnap zaklatottan és betegen kuporogsz az ágyadban, a hívását várod. Fogadkozol, hogy többet nem állsz szóba vele. Hogy nem érdekel. Dacosan húzod magadra takaródat, amikor meghallod az msn pittyegését. Nem, nem és nem! Kezed már a billentyűzeten babrál. Ő az. Mintha semmi nem történt volna. Játékosan, elfogadón, humorral. A vén strici. Káromkodsz, elolvadsz és megbocsátasz, míg társad apró tüskésségeit sértetten hordozod sokáig.
"Nem szégyelled magad? - ez az anyukád hangja; felettes énnek is szokás nevezni. - Más a seggét verné a földhöz egy ilyen rendes férjért, te meg..."
Te meg.
Igaza van. Szeretsz és szeretve vagy. És mégis...
"Aaaablaaakombaaa, aaaablakooomba besüüüütött a hóóóóldviiiilááág... akiiii kettőőőőt, hááármaaat szereeeet, soooosincs arraaaa jóóóó viiilááág!" - húzza a füledbe egy cigányprímásba oltott, csúfolódó kobold.
Állkapcsod megfeszül. Hang nélkül ordítasz.
"Elég már!"
Dehogy elég. Egyre többet és többet akarsz... Sunyin belopódzni a gondolataiba, az érzéseibe, az ágyába... Vagy mégsem? Kalandvágyó marha.
A Rémkirály szándékait azonban nem ismered. Profi rejtőzködő. Nemcsak a beszéd, a hallgatás királya is. Lebegtet. Nem tehet róla, így működik... Közelít és távolít. Vakmerő tettekre piszkál. Megfejthetetlen.
Mindegy is. Te itt nem nyerhetsz. Akármi történik, nyugtalanságodtól nem szabadulsz. Ha nem ezért, akkor azért...

"Hajtsd fejed a térdemre, hogy ne láthassam zöldes szemed befelé forduló napját.
Reszket a kezem.
Külön fogok venni két hatalmas maréknyit susogó hajából, ahogy itt fekszik félálomban, féléberen, kötelet fonok belőlük, nagyon lágyan és óvatosan, nehogy felébredjen, esőfinomságú kezemmel megfojtom velük."

...Mi?! Ennek a nőnek elment az esze! Azt hiszi, így megszabadulhat?! Hogy csak úgy lemoshatja őt magáról?! Nem érzi, hogy beleolvadt és lassan elhamvad? Hogy Rémkirálya varázsától nem válthatja meg magát senki...
Pontosan tudod. Magadban hordozod őt, még ha soha egy ujjal nem is nyúl hozzád! Véred cseppjeiben szól madárcsalogató sípja. Nem némíthatod el kedved szerint.
A neonfény kialszik. Az utcán nyirkos, tejfehér köd.
Haldokló őszi erdő.




2008 novembere -2009 januárja

Az Angela Carter novella részleteit Feketéné Birkus Ilona fordította.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2009-05-11 13:04:11

Az előttem kommentezők olyan kimerítően jól jellemezték
írásodat, hogy nem sok újat tudok hozzáfűzni.
Ez a prózád mesteri!!!
Témája felkavaró, s ahogy megírtad, utánozhatatlanul nagyszerű, azt is mondhatnám, hogy
tökéletes.
Valóban szuper lenne a folytatás.

Nagy-nagy örömmel olvastalak, köszönöm az élményt.
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-05-09 21:22:13

Kedves Citron!
Örülök, hogy felbátorított a Rémkirályom... egyre inkább azt érzem, nagy dolgokra képes! :)) Érezd jól magadat a csipet csapatban! Ja, és ajánlom figyelmedbe a többi írásomat is! :)
Üdv: G.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-05-08 14:48:20

Szia Gunoda!
Google kereséssel kerültem ide. Elolvastam. Köszönöm. Meghatott.
Beléptem. Feltöltöttem egy írást... a Goethe vers kapcsán.
Hát, "miattad", neked köszönhetően lettem itt "tag", olvasgatok más írásokat is.
Üdv,

citron
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-03-05 21:56:28

Üdv az újabb Rémkirály-méltatóknak! A filozófikusnak és a konkrétnak egyaránt...:))
Hogy lesz-e folytatás? Én szeretném, hogy legyen!
Alkotó
Blason
Regisztrált:
2009-01-14
Összes értékelés:
104
Időpont: 2009-03-04 23:28:56

Jó novella!Lesz folytatás?
Grat

Írótársad: Blason

Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2009-03-04 13:12:32

egy dolog biztos - hogy tejfehér ködben járok... rémkirály? mint juditnak kékszakáll? vagy benned a rémkirály, mint az élet egyre gyorsuló árama...? ilyesmin mélázom... és nem is kell magyarázat.. egyszer azt hallottam, hogy nem fontosak a válaszok - jó kérdéseket kell csupán feltenni... nem tudom, az enyémek azok-e... talán nem. de mintha több 10 esztendőt, akár 100-at is, olvastam volna ki ez erdő őszi leveleiből - első betűtől az utolsóig. csapódunk ide, oda, mégis, mintha egyetlen pillanatba sűrűsödne az egész... az elszalaszott lehetőségek a saját rémkirály? ... a nőknek biztos, hogy meg kell fojtaniuk a saját kékszakálljukat, különben elsorvadnak - lelkileg. na, ennyi elég is. csak motyogtam egy sort magamban. üdv, c.e.
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-02-03 16:49:31

Kedves Judit, tervezem a folytatást. Rajtam ne múljon! :))
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2009-02-03 00:02:09

Szia Gunoda!

Milyen remek novella! Igaza van Bödönnek milyen egy remek regény lenne...

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-01-19 17:06:42

Kedves Hanga! Sok erőt kívánok a magad harcához, bármerre dőljön is el a dolog... Egy meglehetősen szemét, tisztességtelen és stílustalan Rémkirályt már lenyomtam. Szerintem neked is sikerülni fog... Hajrá!!! :DD
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2531
Időpont: 2009-01-16 11:42:26

Mint a saját Rémkirályával küzdő ember, azt kell, hogy mondjam, belémperzselt az írásod. Mindenkinek mást nyújtasz, de borzongatsz is kissé, megnyugvás nélkül. Talán ezért érzed, hogy csiszolgatnod kellene még rajta. De nem. Ez egy olyan érzés, ami leírva így tökéletes. Gratulálok Gunoda drága!
Hanga
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8532
Időpont: 2009-01-15 20:12:55

Tetszene! Ez a Rémkirály egy jó firma. Kortalan. Meghalhatna és élhetne tovább, virágról virágra szállva, mindíg más alakban, mint a Szinbád. Vagy...vagy...nem tudom. De sok van benne. És klassz nézőpont a nők szemszögéből láttatni. Izgalmas téma. Érdemes folytatni!
Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-01-15 18:45:27

Kedves Rémkirály-olvasók! Feldobtatok. A mai napban gyakorlatilag a ti hozzászólásotok volt az egyetlen pozitívum... Köszönöm.
Bödön, mit szólsz egy ilyenhez: "A Rémkirály újabb kalandjai"? :D (HB után szabadon...)
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2009-01-15 15:06:41

Nagyon tetszett. Épp az aktuális lelkiállapotomhoz való.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8532
Időpont: 2009-01-15 10:09:09

Fantasztikus volt, lenyűgöző! Egyet sajnálok csak: azt, hogy nem regény! Elolvasgatnék esténként a kélyha melegénél Rémkirályról, aki szavával, hallgatásával, valóságos és elképzelt jelenlétével lányok, asszonyok vágyaiba lopózik, s aztán könnyű kis félmosollyal az ajkán köddé válik. Mit vált ki, milyen érzáseket? Borzongató vágyat? Szellem és lélek szent pezdülését? Igen! Hogyan csinálja? Megfejthetetlen. Csak csinálja és kész! Írj belőle regényt, légyszi!!! Szia: én
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2009-01-13 21:54:46

Szia Gunoda!

"Rémkirálya varázsától nem válthatja meg magát senki..." Mennyire igaz! Ezerszer is igaz.
régi emlékeket ébresztett fel bennem kitűnő írásod! ...és néha nem árt emlékezni, még ha fáj is...

Üdv: Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-01-13 18:10:17

Kedves eszesg és Poppy! Nagyon örülök, hogy nektek is tetszett... Nem gondoltam volna, hogy rajtam és az érintetteken kívül bárkinek is mondhat valamit. Köszönöm, hogy olvastátok! (Hiába, jó a Rémkirály a háznál... :D)
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1659
Időpont: 2009-01-13 10:38:12

Anyám!!! Ez...ez... nem is tudom kifejezni!
Annyi mindent mozgat meg az emberben! Valaki egyszer ezt írta nekem, most én is csak ezt mondhatom: "Hideglelős. Igazi."
Ráadásul meglehetősen képies. Nagyon-nagyon tetszik!
Még tuti, hogy többször elolvasom, mert ezt nem egyszerű megemészteni!
Nagy-nagy gratula!
Poppy
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-01-12 12:53:49

Egy kis helyesbítés.

Szóval helyesen: Azon gondolkodtam...
Bocsi az elütésért!
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-01-12 11:17:11

Kedves Gunoda!
Osztom "artur" véleményét. Nincs mit csiszolni rajta!
Azon gondolgodtam: amennyiben más írta volna meg a sztorit, ugyanilyen érdekes lett volna? Szerintem nem! A stílusod az, ami odaragaszt a képernyő elé. Tökéletesen játszol a szavakkal és az érzésekkel!
Gratulálok!

üdv.: eszesg
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-01-11 19:07:41

Kedveseim, köszönöm a hozzászólásotokat! Nem gondoltam volna, hogy ennyire jónak fogjátok tartani... lehet, hogy csak nekem van valami hiányérzetem ezzel az írással. Pedig nem készült túl gyorsan... :D
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-01-11 18:38:31

Szia!
Ha te azt hiszed, ezen a novellán van még mit csiszolnod, akkor szerintem tévedsz. Ez tökéletes írás. Olvasás közben többször elköhögtem magam, mert elfelejtettem levegőt venni. Látszólag egy délutánt és egy estét írtál le, miközben belső gondolataid összefolytak a hallottakkal, látottakal, tapasztaltakkal. Valójában egy hosszú gyötrelmes, kérdésekkel teli, és megmagyarázhatatlan vágyakkal töltött életciklust adtál át nekünk. Mindezt olyan varázzsal, hozzáértéssel, amit csak tehetséges írók tudnak. Fogadd őszinte gratulációmat!
Nagy vagy Gunoda!
Üdv.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2009-01-10 20:15:33

Szia! Hát úgy vagyok, hogy "hmm..." csak elmélkedem rajta. Tetszik, valami megfogott benne, de nem tudom lerni mi az. Egyszerűen jó, magával ragadó novella! :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-01-10 11:10:10

Szia!
Igazi posztmodern novella, amit nemcsak lineárisan, hanem bármelyik pontján elolvashatunk. Nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2009-01-09 22:31:18

Kedves Fortune, köszönöm a bíztató szavakat! Még én magam sem tudom, mit gondoljak erről az írásomról... Azért is tettem fel, hogy "teszteljem rajtatok".
Alkotó
Fortune Brana
Regisztrált:
2007-01-24
Összes értékelés:
11
Időpont: 2009-01-09 22:22:41

Szia Gunoda!
Ez egy döbbenetesen jó novella. Én különben is nagyon szeretem és csodálom az egyidejű-egymásbafonódó történeteket, az egyszerre kint is, bent is gondolatokat, de ez még a saját műfajában is mestermű. Csupa libabőr lettem tőle.
Mostanában nagyon kevés időm jut netre is, irodalomra is, most is csak véletlenül kattantam ide, de már ennyiért megérte. Gratulálok és köszönöm az élményt.
Szeretettel:
Fortune Brana

Legutóbb történt

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/5) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

bűvölet alkotást töltött fel Veled címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Epilógus a vers ABC sorozatra címmel

bűvölet bejegyzést írt a(z) Itt és most című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)