Senki nem mondta, az élet könnyű,

A szád gyakran lefelé görbül.

Próbákon harcolod át magad,

De a végén egyedül maradsz.



Hű társad keresed, kutatod,

Hogy elkísérjen az utadon.

Ha azonban meg is találod,

Elhagyhat, és az lesz a halálod.



Útitársaid egymást váltják,

Ahogy a sors keveri a kártyát.

Mert egyik sem lesz az igazi,

Útjaikat tanuld meg kiadni!



Amíg Őt meg nem találod,

Sok próbát kell még kiállnod.

A csúf sors semmit nem ad ingyen.

Míg megtalálod a Te Kincsed!



Ne add hát fel már az elején,

Az út végén vár a nyeremény!

S ha mégis elhagynak, csak nevess,

Mert vesztesként még nyertes lehetsz.