Bubu szexel


Egyszer, hosszú, kalandos ifjúsága során Bubu a szexet is kipróbálta. Persze, Totó beszélte rá, napnál világosabb, hogy ő volt a felbújtó. Azt mondta egyszer Totó Bubunak:
-Mondd Bubu, szexeltél már te?-mire Bubu diszkréten pukkantott egyet a fenekével és valami olyasmit dünnnyögött az orra alatt, hogy: Istenkém hát nagy általánosságban véve igen is meg nem is, ez attól függ milyen tartalommal értendő az adott kérdés, de konkrétan elvonatkoztatva elég nehéz az ilyesmit ignorálni, hiszen annyira konfúzus.
De azért szöget ütött fejébe a gondolat, és a legközelebbi alkalommal, amikor hazafelé vonatozott, odafordult a mellette utazó elsőéves lányhoz és feltette neki az obligát kérdést: -Ne haragudj izé a bizalmaskodásért, ha tudnád mennyire nem konveniál nekem az ilyesmi, de, izé, mondd szexeltél te már?
Az elsőéves lány rásandított oldalról Bubura és visszakérdezett:
-Szexelni akarsz Bubu?
A vonat megállt valahol egy állomáson. Totó megemelte pörgekalapját és ment a restibe sört inni. Magára hagyta Bubut az elsőéves lánnyal.
-Hát istenkém, nem is tudom, -ötölt-hatolt Bubu. -Szörnyen konfúzus ez így, ebben a formában. Nehéz ignorálni.
-A kéró a probléma, -mondta tárgyilagosan az elsőéves lány. Mera, mera nénikémnél lakok a Csengery utcában és a nénikém...nálatok mi a helyzet a pecóval?
Bubu biztosította az elsőéves lányt, hogy náluk minden rendben van a pecóval, a szobák a Budafoki útra néznek, vastagak a falak, nagy a belmagasság. El is mentek, meg is érkeztek oda. A lány látta, tényleg vastagak a falak, tényleg nagy a belmagasság. Bubu behúzta a függönyöket, aztán ültek a pikolóasztal mellett szemben egymással egy-egy óriási bőrfotelben. Két gyertya égett az asztalon, Bach Á-mol toccáta és fuga szólt diszkrét bájjal a lemezjátszóból, mélytüzű vörösbör csillogott metszett kristálypoharakban karnyújtásnyira előttük.
-Mire gondolsz? -kérdezte a lány, ahogy így ültek egyszerre csak Bubutól.
-Mire gondolok? -Bubu meglepődve kérdezett vissza. -Hát izé, istenkém. Mire is gondolok? Mert jól vetted észre, hogy gondolok...izé...tudod, ha a lényegi oldalról akarnám a kérdést megközelíteni, azt kellene mondanom...tényleg gondolok, bár, izé, nem biztos, hogy ilyen egyértelmű...
A lány felállt, lusta mozdulattal áthúzta fején a ruháját. Most már csak egy apró, fekete bugyi fedte testét. Ringó csípővel Bubu mellé lépett, megállt előtte.
-Akarod, hogy az öledbe üljek?
Bubu kezébe vette a poharat, ivott a mélytűzű vörösborból.
-Nem is tudom, mit mondjak. Ha onnét közelítem meg a kérdést, hogy bizonyos testi vonatkozású dolgok elkezdéséhez az ilyesmi megfelelő kiindulópontul szolgálhat, akkor, izé, azt kell mondanom, helyes lehet egy izé, egy ilyen ölbeülés, amit bátorkodtál az imént kezdeményezni, másrészről viszont a fizikai érintkezés egyes nem kívánatos unguszte vonatkozásainak mellőzése, izé, érted ugye, nagyon nehéz az ilyesmit a maga teljességében, az összhatások végső kihatásának eredőjében hajszálpontosan megítélni...remélem nem haragszol...és..és...
Az elsőéves lány megkerülte a Bubu foteljét, odalejtett a sajátjához és magára öltötte a ruháját.
-Isten veled Bubu, -mondta a lány. -Én most elmegyek.
-Isten oltalmazza minden lépésedet, -intett Bubu. -Ha látsz száraz kórót útközépre vetve...tudod...
Aztán becsapódott kinn az előszobaajtó, és Bubu belemondta a mély, skarlátszínű sötétbe élete legkielégültebb legboldogabb mondatát:
-Ilyen tehát a szex. Mindent egybevetve, izé, nagyon jó, örülök, hogy ezt is kipróbáltam végre valahára.
Belesüppedt az öblös, öreg bőrfotelbe, hallgatta Bach Á-mol toccáta és fugáját. És ekkor különös dolog történt: megtörtént vele az, ami a jól sikerült szerelmi aktus végén meg szokott általában történni, de nála nem testi csúcspont volt ez, hanem lelkiii...i.
-Istenem, -áradozott Bubu, -most már tudom, mire valóóó a szex!

("Szőrös töke van a légynek, ha nem hiszed, eredj, nézd meg")