HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48534

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: Leticia AllemandFeltöltés dátuma: 2006-07-29

Lili és a tündérek

Lili egy csodálatosan verőfényes nap reggelén érkezett meg a nagymamájához. Az automobil csikorogva állt meg a hatalmas viktoriánus épület előtt. Lili már sokszor járt itt, és nagyon csodálta az épületet, minden zegével, és zugával. Lilinek mindenhová be szabadott menni, kivéve abba a szobába, ahol a nagyapa visszaadta a lelkét Istennek. Lilit éppen ezért nagyon érdekelte az a szoba. - Vajon ott lakik Isten? A nagypapa pedig hová lett, miután azt a kölcsönkapott dolgot visszaadta neki? Most is ott lakik?- tette fel a kérdéseket saját magának, de a válaszokat nem tudta megadni. Elhatározta, hogy ezen a nyáron utánajár a dolognak.

Ami mégis a legjobban érdekelte, az a kert volt. Angol kert volt a javából. Hatalmas, évszázados fákkal, és aprócska mellékkertekkel, tele jácinttal, rózsákkal, bogarakkal, és pillangókkal. Órákig el tudta nézni a szitakötők szikrázó szárnyait, vagy a növényeken mászkáló katicabogarak piros kabátkáját. A kert egyik részétől is el volt tiltva. Borostyánnal benőtt nagy kőkerítés kerítette be, csak egy kovácsoltvas rácson lehetett belátni, ám a kapu kulcsa a kertésznél, Tomnál volt, de ő kereken megtagdta annak átadását. Lili nem értette a dolgot, de mint a kertész felvilágosította, a Nagymama tiltotta meg a belépést. A Nagymama pedig ilyen dolgokban következetes volt.

Lili megijedt. Alf, a komornyik lépett a kocsihoz, és kinyitotta az ajtót. Lili majdnem kiesett, mert orrocskáját egész idáig az ablak üvegéhez nyomta, hogy minél többet lásson a dél-angliai tájból.
Mérgesen nézett hát a főkomornyikra, és elhatározása, hogy idén már nem fog annyira félni tőle, azonnal elpárolgott.
- Parancsoljon kiszállni, kisasszony - mondta Alf, és úgy állt ott, mint aki karót nyelt. De aztán felderült ismét a kislány arca. Az ajtóban megjelent Nagymama. Magasan, szikáran, hófehér haját tökéletes kontyba fésülve.
- Nagymama, Nagymama - kiáltotta a kislány, és minden illemet félredobva futott végig a kavicsos úton. Az öreg hölgy pedig széttárta karjait, és könnyektől fátyolos szemmel ölelte át kisunokáját. Aztán nézett az autó felé. Alf kinyitotta a másik két ajtót is. Marc és Judy akkor szálltak ki. Marc a fia volt. Rettenetesen hasonlított az anyjára. Magas volt és szikár. Az orra neki is sas csőrként állt előre, szeme, fekete és okos csillogású, csak a haja volt még szőke.
Lili viszont Judyra hasonlított. Mind a kettőjüknek gesztenye barna haja volt, és kerek arca. Szerettek beszélni, és minden érdekelte őket, valamint Judy is kimondhatatlan ellenszenvet érzett a komornyik iránt. Alf most a kocsi hátuljához lépett, és elő akarta venni a bőröndöket, de Marc rászólt:
- Várjon Alf, csak a lányom bőröndjét vesszük elő, mi még a délután folyamán elutazunk - mondta, majd az anyjához sietett, és megölelte. Az idős asszony szomorúan csóválta meg a fejét:
- Hát már megint nem maradtok itt éjszakára?
- Ne haragudjon anyám, de mennünk kell, várnak a szállodában.
- Nem lesz terhére Lili, Anyuka? - kérdezte Judy kedvesen az anyósát, miközben ők is összeölelkeztek.
- Egész évben ezt a három hetet várja a nagyságos asszony - szólt bele a társalgásba Alf olyan hangon, mintha valami kellemetlenségről beszélne, azzal bevonult Lili csomagjával.
- Az hiszem - mondta Judy, hogy Alfot jobban zavarja a gyerek, mint bárki mást.
- Pedig rá is ráfér egy kis gyerekzsivaj - nevetett a nagymama, majd beinvitálta a családot. A szalonban már ott gőzölgött a tea. A készlet odakészítve ezüst tálcára. Sütemény is volt bőven. Marcnak pedig egy kis portói. Leültek a vörös bársony fotelokba és Nagymama kitöltötte a csészékbe a gőzölgő italt. Lili boldogan fogta a kezébe a csodálatos porcelánt. Fehér alapon, apró kis kertrészletek voltak festve rá, a szélén pedig aranycsík futott végig. Egyszer megkérdezte a nagyanyját, hogy honnan van ez a készlet, mire az azt mondta félig tréfásan, hogy a tündérek készítették. A kislány aztán lassan rájött, hogy a csészék a ház körül elterülő kert egy, egy részletét ábrázolják, csak a kannán lévő tájat nem ismerte fel. Lili hallgatta a felnőttek beszédét, lóbálta a lábát, és bal kezével apró sávokat simogatott a fotel bársonyába.
- De tényleg Anyuka, nem zavar Lili?
- Nem. Igaza van Alfnak, a karácsonyi két hét, meg ez a három, amit nyáron vagytok itt, az maga a paradicsom. Meddig lesztek az üdülőhelyen?
- Két hét múlva már veled leszünk - simogatta meg Marc anyja kezét.
- Érezzétek jól magatokat - mondta az asszony, de hangjában ott remegett a szerettei utáni vágyakozás. Az ajtón belépett Alf, és kategórikussan kijelentette:
- Kicsomagoltam a kisasszony holmiját - tekintetét vádlón emelte Judyra - az ajándékot hol óhajtja átadni?
- Odafent - nézett rá mérgesen a Nagymama. Lilinek még csak nem is szabadott volna sejtenie, hogy ajándékot kap. Alf megfordult, és kivonult a szobából. Mikor becsukódott mögötte az ajtó, a bentlévőkből kitört a nevetés.
- Hogy bírod ki még mindig ezt az alakot, Anya? - fogta az oldalát, a nevetést Marc - Egyre elviselhetetlenebb!
- Én már megszoktam, és min is nevetnék, ha Ti nem vagytok itt?
- Anyám, mennünk kell - mondta Marc, és felállt. Az öregasszony is ezüstfogantyús botjára támaszkodott, és egyenes derékkal felállt, aztán szomorúan mondta:
- Ha menni kell, hát menjetek. De, legalább itt marad nekem Lili, és majd Ti is jöttök.
Elindultak kifelé a kocsi felé. Mindenkin úrrá lett a búcsúzás előtti szomorúság. Judy a kocsi mellett leguggolt a kislányhoz.
- Nem rendetlenkedni, szót fogadni, nem válogatni, Nagymamát kímélni - mondta az asszony félig tréfásan az intelmeket, Lili pedig nagy komolyan bólogatott. Szemében ott remegett egy könnycsepp. - Jaj, máris hiányzol - ölelte magához kislányát az anya. Marc odalépett hozzájuk, és, hogy teljesen el ne törjön a mécses, felkapta a z ölébe a lányát, és mosolyogva mondta:
- Nem lesz itt semmi baj! - de a hangja hamisan csengett. Ölében a gyerekkel lépett oda az édesanyjához, és puszival búcsúzott. Általános ölelkezés, puszilkodás kezdődött, aztán Marc és Judy beszálltak az autóba, és a kocsi motorja felbőgött. Még egyszer visszafordultak integetni, aztán a kocsi kigördült a nagykapun. Nagymama a szeméhez emelte a zsebkendőjét, Lili pedig a nagyanyja szoknyájába temette arcocskáját, hogy azokat a makacs könnycseppeket senki se lássa, ahogy lefolynak az arcán.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-08-26 14:21:33

Valahogy el rontottam, és nem jött ki, hogy ez egy folytatásos mű:(
Az első rész címe, " A megérkezés".
Adom fel máris a második részt.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12536
Időpont: 2006-08-22 16:32:15

Érdekes, kedves a történeted, azonban nemigen értem, miért adtad címként ...és a tündérek-et? Részletesen elolvastam. Talán nem is hibák azok, amiket följegyeztem. Itt-ott szóismétlés, és néhány hasznos tanács. Mivel hosszadalmas, ezért inkább e-mailen elküldöm Neked.
Szeretettel: Kata

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 17. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Három lány 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság V. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)