HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Koós AttilaFeltöltés dátuma: 2009-02-19

Székely királyfi 1.




'szen okos gondolat volt Istentől, mikor a székelynek a szívébe csöpögtette a világ maradék igazságát, s a nyelvét összetekerte a szólására. Mert bizony e nép az, amely kátyúból is képes gödörbe lépni, ajkát mégsem hagyná el káromlás az ég felé, de annál több a földre. A földön meg rendszeresen egyéb földlakók tiporják a fű zsengéit, hát bizony nem egyszer megesnék, hogy a székely ajkáról fröccsenő imádság áldást épp más nemzetbéli arcára írna akaratlan.
Meg aztán azt tartja a nemere, hogy nem véletlen rakta a székelyt az Úr olyan tájára a Földnek, amit jobban szablyáz a sors, mint a történelem. Az Istent, ugye, ember fia nem láthatja élve, de hallhatni elég felmennie a Király-hágó csipkéire: mire lefele fordul útja, azt is megérti, ami nincs, és azt is hiszi, amit nem látott. Pedig nem ég arra felé sem bokor, sem halak nem szorozzák számukat - hanem csak bök egyet a szűrös ember a völgy felé és megmutatja szavában, merre taposta Isten az emberi igazságot.
Nagy bitang székely lehetett a nagyapám - egyrészt, mert ilyen kellemetlen igaz szavú unokát ültetett néki az Úr, másrészt mert mondták róla. Bizony, házat gyönyörűt szerzett magának össze, jószághoz földet, gazdasághoz asszonyt - hanem, hogy boldog lett volna valaha, azt csak egyszer hallottam közelről, hogy belecsengett a fülem. Kitanult csibész voltam, hát úgy tettettem, mintha fájna a pofon, amit jókedvéből adott, de odabenn nevettem, mint a tejfölbe fojtott macska.
Azt tudni illik, hogy kegyetlen nagy összeröffenés folyt ám az urak között minden faluban - értem urak alatt a papot, a lelkek urát, a tanítót, az elmék urát, a mérnököt, az eszmék urát és a cigányt, az állatok urát. 'szen egyik nélkül sem élt meg egy falu sem, s a többi inges-galléros kishelytartó bármily magasra is rakta a kalapját vasárnaponként, csak mélyre hajolt aztán hétköznap ezek után az urak után az engesztelésért.
Szokott dolog volt, hogy a népnek hétvégén tartott a falu innepet és misét borral, ostyával, kálendérumba zárták minden tenyeres-talpas reguláját ízre és zamatra, ám annyi piros betűs szó nem keveredhetett a naptár lapjai közibé, hogy még pirosabbra ne fesse a szolgák hétköznapjait. Mármint szolgáknak illő nevezni mind eme napig mindazokat, akik egymással etetik a népet Isten nevében, s magukból egy falatra nem telne a nemzet asztalán.
No de nem osztom azt az észt, amelyet apám sem hagyott rám, csupán miheztartás végett, s a nyájas olvasó szemeinek vígasztalásul e fekete betűk között festettem le egy falu szép palettáját - nagy vonalakban. 'szen hogy milyen árnyalatai vannak a falusi életnek, azt megtapasztalhattam én is korán, mihelyt két lábon megtanultam járni. Mert gyalog csak a zsidóhoz járt annak idején az ember, egyébként biciklit használt a feltűnésre. A zsidóhoz kockás füzettel merészkedett, mikor senki nem látta, s mindenki füle hallatára szídta világosban, mint a bokrot, a paphoz meg világosban, biciklivel, demizsonnal szalutált végig a főúton - hogy aztán az első liter után leszedje jó szíve-lelke szerint róla és gazdájáról az engesztelést - mármint gazdájáról, az Ördögről. 'szen tudta azt minden sárdagasztó eleven lélek, hogy úgy kötik csokorba falun a koszorút, hogy sarlóval nyesik, imával fonják. Nép szívén másképp nőtt a rózsa, csöndes, jászolszagú otthonokban, de ezt az én tudatom csak később fogadta be őszinte illatával...s hála Istennek, hogy béfogadta...
No, megint úgy jártam, mint a hosszú szavú székely, kinek gyermeke mosolynak tejes örömével csüng a papó ajkain s kineveti az öreget: ni! még el sem kezdte, má mennyit beszélt!...

W.A. emlékének

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-11-22 21:19:16

válasz Arthemis (2009-11-18 18:25:58) üzenetére
Hm... megtisztelő, mert sem székely, sem királyfi nem vagyok.. legalább is nem látom magam körül sem a birodalmam, sem a "székeim" :)
Köszönöm Neked a figyelmet :)
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-11-22 21:17:37

válasz Antonia Alessandra Atlantas (2009-02-21 13:33:30) üzenetére
Bár rövid és más számára talán odavettett véleménynek tűnik, én mégis hadd mondjak köszönetet Neked, Antónia, sokak felé is jelezve egyúttal, mennyire jóleső érzés tudni, érezni, hogy vagyunk: Ön nekem és az írás Önnek - s mind általuk én.
Köszönöm, hogy áldozott rám figyelmet és türelmet :)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-18 18:25:58

Olyan érzésem volt, mintha egy székely történetet meséle és azt hallgatnám.:)
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2009-02-21 13:33:30

Tetszett, gratu!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)