HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46510

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Koós AttilaFeltöltés dátuma: 2009-02-21

Székely királyfi 2. A bociszemű csodalátók



A falu olyan lehetett a magosból, mint valami szőlőfürt, ahogy egyetlen utcáját két oldalról megölelték a porták. No szen volt erre-arra kifelé szaglászó sárba dagadt ösvény nem egy, ajtókig ziháló dűlő és bokor lepte mászoda, de igazi utca, amit járda is kísért fél szemmel csökönyösen, az csak egy volt: a Petőfi utca. A mi utcánk. Ide kóstolt be szép-szomorú homlokokkal minden fontosabb közintézmény, vagyis a templom, a pártház, az iskola de még a temető kapu is ide tátogatott. És mint minden valamire való magyar falu igényes utcája, egyik vége a legelő felé csapott ki a farkával, a másik vége pedig jó házigazda módjára a vasúthoz nyújtogatta tenyerét. No meg a nyelvét, szen ha valaki arra az útra tette a lábát, bizony igaz lehetett benne, hogy hamarabb érkezik meg a híre a járásának a falu füleibe, mint ő maga. Ha meg ment, hát még neve sokáig ott tipegett a kalapok és kontyok alatt a faluban. Mindenki ismert itt mindenkit, s még az idegen is csak addig viselhette ezt a jelzőt, míg végére nem ért itt a jártának-menésének - addigra oda-vissza csapott róla az utcában ezer féleképp illusztrált ismeret és hallomás, úgy hogy ha bűnét tapintotta ki az állomás peronján a tudálékos fejkendők serege, a népboltnál a csavaros bajúszok alatt már az ítélet is megszületett rá - anélkül, hogy ő ezt észrevette volna.
Na sze nem csak embert ismertek itt szóról szóra, de az Isten kertjének minden egyéb lakóját. Hogy gólya, veréb, fecske ide címre járt haza időben, az nem meglepő, nemkülönben hogy hazatalált magától a legelőre adott tehén, ökör és birka - de még a libák is úgy tették-vették hangos kényeskedéssel a seggüket, ahogy illik békeidőben e lármás néphez. Csokor, bokréta sem billeghetett végig a házak szemei előtt, hogy meg ne nevezték volna tulajdon fényükkel elébbi gazdájukat - a tépdeső kezek meg tudva voltak amúgy is.
Szóval, ilyen helyen gyereknek lenni, főleg eleven gyereknek, na az különös hivatás. Mert ahogy kínálta magát bármelyik ház kapuja előtt a jó cukrozott zsíros kenyér, ha iszonyú tévedés okán ugyanott belebámult az ember kölyke egy ívesen megeresztett pofonba, abban is biztos lehetett, hogy odahaza várja még majd annak az otthon szagú ikertestvére - kis szorgalommal hozzá lehet szokni ehhöz is, nagy szorgalommal meg egyenesen muszáj volt.
Szen mégsem azért bámul olyan szép tehén szemekkel a világba a gyerekember, hogy ne lásson igazságot. Csak legtöbbször a fölnőttek igazsága annyira csámpásnak bizonyult, hogy azt még a plébános sem lett volt képes kiigazítani az Igékbe kötve. Pedig próbálkozott a jámbor, s biz a legcsattanósabb imádságok a botjába voltak rejtve, abból fűszerezte ránk az áldását.
Isten létét megérteni nem nagy tudomány egy gyereknek sem, elég kinyitni a szemünket meg bezárni: ami kinn van, az is ajándék, ami benn, hát az is. Hogy kinek-kinek melyik a több és a nagyobb, döntse el magába, de a pulya még kifelé bámész inkább, onnan issza a felkínált világot, befele ráér majd akkor szemlélődni, ha megtelik annyira az értelme, hogy évekké kössék az időt odabenn a tapasztalatok.
Azt gondolom hát, hogy rossz gyerek nincsen, hanem a felnőttek szemében kérgesedik meg annyira a látás finom tudománya az igazságra, hogy vakokká lesznek és homályos tekintetűkké. Mert ha nem így lenne, bizony észrevennék minden gyermekben az Isten gyönge lelkét, mert maguk is még gyermekek tisztaságával vélnek valamiről úgy vallani, hogy ez jó, amaz pediglen nem jó. És a jó az igaz, a nem jó pedig minden más.
Annyira persze csibész ám minden kölyök, hogy tolja-huzigálja a lehetőségei határát, pedzegetve sorra naponkínt, meddig totyoghat el az intelmek ellenére - no de szen ezt is már a fölnőttektől lesi el. Aztán ha azokon az erkölcs által szabott határokon türelmes gazdaként áll őrt a vissza-visszaterelgető atyai nyakleves és az anyai szép könnyes szó, biz a legvadabb természet is medrében tartható. Csak bizony ha a fölnőttek maguk sem tudják már az igazság és az erkölcs valóságát megmutatni, mert megzabálta bennük a világ a tiszta látásra hajló lélek képességeit, akkor találnak ki maguknak olyan fogalmakat, amik maguk sem értenek, nem is hisznek, de méltóztatnak dörgedezni.
Ilyen például a Törvény, a Rend, a Szokás embertől kiszabott tarisznyája, amibe ki-ki úgy taszigálja bele a maga hasznának egyéb fogalmait, hogy néha maga sem tudja, nem-é a saját ujjába harap önnön fabrikálta tudománya, ha beletúr a tákolmányai fészkibe.
A gyermek szemében azonban magasabb igazságok tisztulnak még. Dejszen ezért is fogják a pulyákra, hogy bociszemük csudát lát, mert olyan titkokat lesnek meg hajnalokban, csillagokban, de még a falvédők mintáiban is az ártatlan gyermekszemek, amelyek a fölnőttek lelkivilága előtt már nagyrészt láthatatlanok. Csak ahogy kicsoszognak lassan az életükből, s vén tekintetük meghomályosul a világ számára fontos dolgok iránt, s vissza csecsemősödik vénségére minden Úr teremtette emberféle, nyílik meg ismét a csodák ablaka az Istenre, emberre, no meg az igazságra.
Az igazságért pedig sosem kell bocsánatot kérni, még ha egy igazság nem is fekszik hanyatt egy másikon vagy harmadikon. Az igazságot szeretni kell és nem magyarázni. Szép az, ha egy embernek úgy lesz igazsága, hogy a másikét sem tapodja meg.
Szen már megint nem mondtam semmit, ott tartok. Ám ezt el kellett mondanom a magam módja szerint, hogy megértse a művelt világ a megtörtént eseteket, mert ilyen fénnyel lebegett minden hajnal és alkony köntöse a falu időtlen teste felett, míg benne mocorogtak és elnyugodtak a lelkek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-22 16:36:22

Nekem jobban tetszett a "Hajsza" c. írásod, mint ez a magamé, úgyhogy köszönöm a szavaid :)

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 33. fejezet című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Képednél, Szűzanyám címmel a várólistára

horge alkotást töltött fel Aranyból feketébe címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XI. című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Dunán címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Sír ma Valcum című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XI. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)